Ma ünnepli 90. születésnapját Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Budapest nyolcadik kerületében látta meg a napvilágot zsidó családban, 1934. március 26-án. Szüleit a vészkorszakban elvesztette, anyját deportálták, apja az ukrajnai munkaszolgálatból betegen tért haza, és hamarosan meghalt. A 10 éves Harkányi Endre egy csillagos házban élte túl a holokausztot.
Miután árván maradt utcagyerekként, 13 évesen önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült, mára már klasszikussá vált Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében (ott mondta „Gyerekek! Könyörgöm, akasszuk fel!” szállóigévé vált mondatát).
https://www.youtube.com/watch?v=KaUPuuZ_w1Q
Színészi gyakorlatot Lakner Bácsi gyermekszínházában szerzett. Rokonai nyomására mégis esztergályosnak kellett tanulnia, ez ellen lázadva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
Miután felvették, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját 1957-ben szerezte meg. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957–1960 között. 1960–1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt. 1963–1968 között a Vígszínház, 1968–1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977–1984 között a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984–1993 között visszatért a Vígszínházba. 1993–94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt.
Pályafutása alatt többnyire kisembereket, komikus figurákat alakított.
A filmvásznon olyan alkotásokban láthattuk, mint a Tersánszky-regények adaptációi(Kakuk Marci, Legenda a nyúlpaprikásról), vagy a De kik azok a Lumnitzer nővérek? filmben.
Népszerű szinkronszínész, többek között a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című rajzfilmben a Rigodon, Mézga Géza, a Vízipók-csodapók Keresztespókjának, Bubunak a Maci Laciban is magyar hangja volt. Többször kölcsönözte hangját Louis de Funés-nak, Danny de Vitónak.
Munkásságát 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1982-ben Érdemes művész lett. 2004-ben az Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-emlékgyűrűt és kiváló művész is lett ebben az évben, 2008-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták, és még abban az évben a művészi életútja elismeréseként átvehette a legrangosabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat.
Felesége Böhm Zsuzsa volt, gyermekük András, aki fordítóként dolgozott. Egy unokája van, Ábel.
Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
