Zene mellett szerkezeteket kedvel. Írnám egyszerűen Cseh Benedek 2. C osztályos komáromi iparistáról. A búcsi fiatalember énekel, zenél, szaval, szerepel, miközben él-hal a gépészetért. Amikor felhívtam, egy Erdélybe tartó buszon vette fel a mobiltelefonját. Nem sokkal azután egy kávéházban találkoztunk.
Szatmárnémetiben jártatok pár hete a búcsi Felvidéki Rockszínházzal.
Karkó Henriett vezetésétel, énekes kollégáimmal a szatmárnémeti Láncos templomot hódítottuk meg, főleg Kormorán-dalokból álló magyar nemzeti összeállításunkkal. A fellépésünkkel indult az ottani Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozata, ami 2006-tól minden évben megvalósul az Ady Endre Társaság jóvoltából.
Hamarosan egy erdélyi szerző, Tamási Áron Ördögölő Józsiás című művét mutatjuk be a Felvidéki Rockszínház társulatával, amelyet Tolcsvay László zenésített meg.
Kit alakítasz?
Bakszént, a pokol hercegét játszom. A covid előtt kezdtük próbálni, a járványhelyzet után, kissé más szempontokat figyelembe véve álltunk neki ismét, Karkó Henriett rendezővel és Balogh Róbert koreográfussal, aki Olomoucban volt színházigazgató, és a világban több helyen számos díjjal ismerték el a tánctudását. Fontos a munkájuk, mert nálunk nincsenek profi táncosok, énekesek. 2018-ban ificsapatként alakultunk. Nem volt válogatás, meghallgatás, tenni akaró fiatalok jöttünk össze.
A Felvidéki Rockszínház idén jubilál, 1999-ben alakult. Az Ördögölő Józsiást február közepén mutatjuk be. Nagykoncerttel ünnepel majd a negyedévszázados társulat, márciusban pedig a nagy dalok gálaestjét rendezzük meg. Úgy érezzük, hogy a mai zenei világban a legnagyobb előadók munkássága kezd egy kissé feledésbe merülni. Szeretnénk, hogy a zene újra legyen zene.
Ezt valljuk az ElektroAkuszthik zenekarban is, ahol gitározom.
Kezdettől a gitár érdekelt?
Édesapám annak idején gitározott egy kisebb zenekarban, Bonanza Banzai számokat játszottak. Amikor abbahagyták a zenélést, a garázsba került a gitárja. Én a zongorával kezdtem, de nem szerettem. Hazahozattam a csehszlovák relikviát, ami mindenhogy szólt, csak jól nem. Internetes tabokból, egyszerűsített kottákból tanultam, próbáltam eljátszani azokat a zenéket, amiket hallgattam. Rammsteinnel kezdtem, azután egyre bonyolultabb számokkal próbálkoztam. Közben lecseréltem a Jolana Galaxyt, és vettem egy Ibanez elektromos gitárt, a koncertekre pedig édesapám másik hangszerét, egy akusztikus gitárt vittem. Mikrofonos hangosítást igényelvén, előnytelen volt, hiszen valamennyi hangszóróban gerjedt, nehéz volt hangosítani, ha egy kicsit is elfordultam, azonnal sípolt, kellemetlen élményt okozva hallgatóimnak. Ezért vásároltam egy elektroakusztikus gitárt.
Ebből lett a zenekarunk neve ElektroAkuszthik. Régi nagy magyar zenekarok dalait adjuk elő, tehetséges barátaimmal.
Megtalálhatóak vagyunk Facebookon, ahol a kedves érdeklődők értesülhetnek közelgő koncertjeinkről.
A zenélés mellett, színjátszó is vagy. Tavaly a Mesélő voltál a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola Vidám Iparisták Színjátszó Társulata (VISZTA) nevű csoportjának A kis herceg című előadásában.
Azért mentem az ipariba, hogy gépész legyek. Azon szerencsések közé tartozom, akik olyan szakot választottak, ami érdekli is őket. Azután felfedeztem a pódiumot is az ipariban.
Tagja lettem a diákszínjátszó csoportnak, amelynek előadásait Eva Kossárová tanárnő rendezi, mellette szavalóversenyre készülök. Tobiast játszom a VISZTA idei előadásában, Edward Albee Kényes egyensúly című drámájában, amelyben minden szereplő egy-egy tragédia hordozója. A műből 1973-ban film is készült. Jó hangulatban zajlanak a próbák. Elsősök és másodikosok vagyunk a csoportban.
Ezek mellett, mégis a gépészetre esküszöl?
Sokan meglepődnek ezen a kontraszton. Édesapám géplakatos, kiskoromtól bevont az ilyen munkálatokba. Korán elkezdett érdekelni, mi, hogyan működik, miképp lehet megtervezni, akkoriban magam is bütyköltem egypár dolgot, kisebb-nagyobb sikerrel. Hihetetlen erőt lehet megmozgatni a gépekkel.
Ahogy a művészet erejével is.
Most párhuzamosan fut nálam gépészet és művészet. Úgy érzem, a kettő tud létezni egymás mellett.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és archívum
