Beköltözött a klasszikus zene a Gombaszögi Nyári Táborba

Tömöl Gabriella és Sósik Szilárd

A pelsőci Korona énekegyüttes rendhagyó akcióba fogott: nyáron klasszikus zenei sátrat nyitott a Gombaszögi diáktáborban. Itt 4 kényelmes fülke, 8 különböző témakörű félórás zenehallgatási lista, egy-két érdekes háttérinformáció és egy kis megvendégelés várta az érdeklődőket. 

Tömöl Gabriellát kérdeztük, hogyan talált otthonra a klasszikus zene a táborban.

 

Hogy fogadták a táborlakók a sátrat és a foglalkozásokat?

Elvárásainkat meghaladva: jól!

Ez tényleg rendhagyó kezdeményezés. Pont ezért fogtunk hozzá, mert úgy éreztük, ideje - ahogy az egyik riportban írták - becsempészni a kóruskultúrát/ a klasszikus zenét a fiatalok tudatába. Egy alkalommal beültem egy más témájú (az összeesküvés elméletekről szóló :) )előadásra és a végén megkértem a résztvevőket, hogy mondják el, milyen asszociációik támadnak a kórus szó hallatán. A következők hangzottak el: templom, öregek, szomorúság, rakott szoknya, dohos szag. Ezek kemény szavak egy fiatal lelkes karvezetőnek, de fontos alap, hiszen ők (is) a célközönség.

Amikor készültünk a táborra, nem hittük, hogy lesz olyan, mikor el kell küldenünk érdeklődőt azzal, hogy sajnos most nincs szabad fülke, jöjjön vissza kicsit később.

Főleg a zenei kínálatra, a válogatásokra kaptunk nagyon sok dicséretet, lettek visszajáró hallgatózók. A másik nem várt (de remélt!) siker, hogy minden foglalkozásunkon sikerült megénekeltetni a "közönséget", többszólamban is!

 

Kik voltak az érdeklődők?

Két csapatra osztanám őket. Volt sok igazán fiatal, tizenéves, akik zeneiskolába járnak, hangszeren játszanak, vagy itt-ott kórusban énekelnek. Ők jellemzően jegyzetelgettek, illemtudóan kérdezősködtek, sokmindenbe belehallgattak.

A másik csapat pedig a kb. 25 év fölöttiek. Vagyis azok, akik már lassan túl vannak egyetemista éveiken, lassan munkahelyet, társat választanak - kicsit tudatosabban keresik az állandó értékeket. De volt, aki gondolkodni jött hozzánk, volt aki kikapcsolódni, merengeni, vagy egy jót aludni.

Több szervező is beült. Ez nagyon megtisztelő volt és fontos, hiszen tőlük függ, hogy leszünk jövőre, vagy sem.

 

És lesztek?

Kezdettől fogva örvendünk a szervezők támogatásának. Minden segítséget és felszerelést biztosítanak számunkra. Ők is tudják, hogy új - hiánypótló műfajjal próbálkozunk. A Gombaszögi Nyári Tábor színvonalas, széles spektrumú rendezvény. Évről évre egyre több diák, értelmiségi, felvidéki magyar fiatal látogatja az előadásokat, kerekasztalokat, koncerteket. Idén, ha jól tudom csak a bentlakók száma elérte a 2000!

Vagyis a válasz: igen, leszünk, csak teljesen más formában!

 

Milyen formában és miért?

Mert felmértük a terepet és lett sok tapasztalatunk! Az új célkitűzés a zenében való aktív részvétel támogatása és azok elérése is, akik tényleg nálunk adnának először esélyt a klasszikus zenének. Új célok, új utak :)

 

Mi az, hogy aktívan részt venni a zenében?

Megszólaltatni egy dalt, egy hangszert. Részt venni a zene születésében, alkotni, bele adni valamit a legtitkosabb önmagunkból. Nem is olyan régen, aki zenére vágyott, az énekelt, ilyen-olyan hangszeren játszott - a zene/ zenélés aktivitás volt. Most mindenünnen dől ránk a sok zene. Nem hogy énekelnünk nem kell, gyakran még akarnunk sem kell, akkor is szól valahol valami. Passzív befogadók lettünk. Így valahogy elsorvadt az "én csinálom" igény. Sőt, gátlásaink lettek és már csak akkor énekelünk vagy táncolunk, ha mondjuk felöntünk a garatra. Működik ez visszafelé is: ha meglátunk valakit, aki jóízűen dalolászik, vagy felszabadultan táncol, akkor megjegyezzük, hogy "már biztosan nem szomjas"!

Sósik Szilárd mondta a csütörtöki beszélgetésünkön: Azt mondják nekem: "Énekelj valamit!" kb. ugyan olyan, mintha azt mondanák: "Told le a gatyád!" :) 

Az éneklés intim dolog.

 

És milyen utak vezetnek az új célokhoz?

Megálmodtunk egy nyitottabb, közvetlenebb sátort, amely ügyesen beilleszkedik a természetbe, a környezetbe. Sok táborlakó hobbi zenésszel ismerkedtünk meg. Az ő veléményük fontos lehet az eszközök kiválasztásánál. Szeretnénk sok-sok hangszert. Teret és időt beszélgetésekre. Aztán véndégeken gondolkodunk és különböző "műhelyeken". Egy-kettőre elszalad ez az év...

 

 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk