A mai koncerteken kevesebben voltak, mert az előző napok esőorkánjait igencsak megszenvedtük, ennek ellenére sokan nem féltünk.
A péntek estét a két évvel ezelőtt alakult alternatív elektronikus zenét játszó Buy Her Sugar nyitotta. A zenekar énekesnőjével, Óváry Annával beszélgettünk, akit sokan a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó verseny kapcsán is ismerhetnek.
Fel tudnád a kedvemért idézni a zenekar megalakulását?
Én a zenekar előtt verseket zenésítettem meg, és voltak saját dalaim is, de általában csak egy gitárral koncerteztem. Aztán bekerültem egy olyan együttesbe, ahol nem a saját számaimat énekeltem, ezt követte egy nagyon csendes időszakom, amikor egy évig csak otthon énekeltem. Martint és Tibort ismertem már régebbről, és úgy döntöttem, hogy velük szeretnék valamit kezdeni. Miután megmutattam nekik az egyik dalomat, ami tetszett nekik, kísérleteztünk, hogy egy nap alatt tudunk-e az én dalomra produkciót csinálni, és sikerült. Ennek lassan már két éve.
Hol léptetek fel eddig?
Két éve alakultunk, de nyilvánosságra csak egy éve hoztuk az első dalunkat, aminek köszönhetően meghívtak a Waves fesztiválra. Ez egy nagyon nagy meglepetés volt számunkra. Általában Pozsonyban koncertezünk, azon kívül eddig egy fellépésünk volt Prágában, és most itt Gombaszögön.
Mik az első benyomásaid a táborról?
Nemrég érkeztünk, de eddig nagyon jó. Teljesen ötvözi a pihenő és bulizó hangulatot, vagyis mindent ami egy jó nyárhoz kell.
Milyen példaképeid vannak a zenei világból?
Az az érdekes, hogy mind a négyen másfajta zenét hallgatunk. Martinnak metál együttese volt azelőtt, most nagyon elektronikus irányba ment. Tibor jazz zenész, Jancsi pedig rocker. Én pedig ilyen mindenevő vagyok. Vagyis mindannyian úgy vagyunk, hogy törekedünk a minőségi zene hallgatására függetlenül a műfajtól.
Honnan merítitek az ihletet a dalaitokhoz?
A szövegeket én írom, és azt szoktam mondani, kicsit morbidan: „a melankólia a legjobb múzsa".
Hogyan készültök fel egy koncertre?
Nagyon szorgalmasan, rengeteget gyakorlunk. Nagyon fárasztó, mert mindannyian dolgozunk, így csak munka után tudunk próbálni, de még így is az utolsó pontig próbáljuk előkészíteni a fellépéseinket.
Mikorra várhatunk tőletek valami újat? Esetleg egy albumot? Van már kiadótok?
Az első albumunkat október elején szeretnénk kihozni. Kiadónk nincs, de ez már nem is gond a mai világban, sokan vannak így Pozsonyban.
A második koncert, a Margaret Island chill-zuhataga elontott minket és csak lazultunk békésen. A koncert előtt készítettem interjút velük:
Mi az első benyomásotok a fesztiválról, érzitek-e a fesztiválhangulatot?
Lábas Viki: Nem akarunk innen hazamenni. Én legalábbis így vagyok, mert szerintem a mi zenénknek nagyon jót tesz a szép környezet. Kellett már, hogy kiszabaduljunk a városi forgatagból, én nagyon jól érzem magam.
Füstös Bálint: Igen, mi rengeteg fesztiválra járunk, és ott nem törvényszerű, hogy gyakorlatilag öt percnyire van egymástól szinte minden helyszín, ami nagyon tetszik.
Esetleg várhatók-e az idén, a karácsonyfa alá, újabb dalok, újabb lemezen?
LV: Igen, szeretnénk, januárban lent voltunk Fonyódon, alkotótáborban, és elkezdtünk dolgozni a második lemezünkön.
Meghallgattam a lemezeket, és az jött le, hogy ez a nyugis chillout zene engem nem kikapcsol, hanem bekapcsol egy másik világba.
LV: Szerintem azért jó Margaret Island-esnek lenni, mert annyira kilógunk a jelenlegi magyar zenei világból. Téged bekapcsol egy másik világba, reméljük, hogy ez másoknál is így van.
Köszi és sok sikert a koncerthez!
A P. A. S. O. zárta a napot skaval, ami egyedi ezen a fesztiválon. A ritmusszekció fantasztikusat fújt, a menő szövegek ütöttek, és azzal a szuper érzéssel hagytuk el a nagyszínpadot, hogy nem félünk semmitől. A koncertek alatt végig az volt az érzésem, hogy lélekben megerősödtünk mindannyian. Nem félünk. Már nem félünk, és ahogy a P. A. S. O. pazar ritmusaira táncoltak az emberek – megfogtuk a zenét, visszadobtuk a bandának, ők megint nekünk, és ezt újra meg újra meg újra, egészen a végtelenbe és tovább. A chill zene pedig levitt minket a mélypontra, majd a fellegek fölé.
Elnéztünk keletre és nyugatra, és láttuk a gyűlöletet. A napokban Nizzában egy szörnyű merénylet történt, de mi itt ezzel a zenével készek lettünk volna keresztes lovagokként békeharcba menni az igazunkért, és ez mindennél többet jelent mindenkinek.
Eltelt az a néhány óra, de ez számomra nagyon értékes idő volt. Ők nem mainstream és túlmenedzselt zenekarok, hanem érett lélekzenészek, akik meg tudták ma mutatni a kevés néző és a kezdeti félelem ellenére, hogy mire lennénk és mire vagyunk képesek. Szeretem ezt a hozzáállást, szeretem ezeket az embereket, mert segítenek mindenkinek, aki kéri, és ők átadták nekünk a zenéjüket, a legnagyobb kincsüket.
Örök hála Nektek!
Bódis Attila, Bese Bernadett, ATEMPO.sk / Vadalma
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt
