A Tábornokok uzsonnája című színpadi szöveg 2016-ban jelent meg a Helikon Kiadó Boris Vian-életműsorozatában, nyolc novella és a Birodalomépítők, avagy a Schmürz című dráma társaságában. Most, először magyar nyelvterületen, pozsonyi színművészeti egyetemi hallgatók masíroztak be a darab szerepeiben a Komáromi Jókai Színház Benkő Géza Stúdiószínpadára, ahol megnyerték a csatát.
Az író, költő, muzsikus Viannak 39 év jutott ebben a földi létben. A Vernon Sullivan álnéven írt Köpök a sírotokra című műve filmes adaptációjának premier előtti vetítésén, mert felháborította a hamis adaptáció, szívrohamot kapott, összeesett, és a mentőautóban meghalt. Immár 65 éve. Kerek szám. Tisztelegjünk a fantázia és a szabadság nagykövetének emléke előtt!
Boris Vian művei közül most az 1962-ben íródott, Le Goȗter des généraux, azaz Tábornokok uzsonnája címűt rendezte meg Gardenő Klaudia Komáromban, ötödéves, negyedéves és harmadéves egyetemi hallgatókkal, a Komáromi Jókai Színház és a VŠMÚ Pozsonyi Színművészeti Egyetem közös produkciójában.
Itt és most szól nagyot ez az idén 62 éves szöveg. A politika ugyanis utolérte a művet. Egy rádióműsorban a minap fél óra alatt 64 alkalommal hangzott el a háború szó, amit azután egy portál azonnal hírül is adott. Bizonyos politikusok szerint az Európai Unióba igyekvő képviselők sorsát döntheti el, miképp viszonyulnak a háború és a béke kérdéséhez.
A fiatal rendező és az öt Pozsonyban tanuló magyar színművészeti egyetemista a maguk részéről komédiát csinálnak a tragédiából. Gardenő Klaudia és dramaturgja, a Burundangával Komáromban már bizonyított, nyugati színházakban is tanult, szintén a pozsonyi színművészeti egyetemistája, a kiváló Finta Viktória, sziporkázó patronokat robbantanak, és konfetti esőt szórnak, golyók helyett, a stúdióban, Gadus Erika remekül funkcionáló minimál díszletében. A rendező asszisztense Balázsy László volt.
Egy szalonban vagyunk, amikor megérkezünk. Hatalmas asztal mögött, érdekes figura üldögél, majd egyre inkább kínlódik valamivel. Valaki zongorázik, és egy bugyuta dallamot énekel. Ez zajlik, amíg az utolsó néző is elfoglalja a helyét. Azután feláll a zongora mögül Madame de la Pétardière, a tábornok anyja (Kantár Máté e. h.) és méltóságteljes léptekkel fiához, Aubudon tábornokhoz (Heringes William e. h.) lép. Mama! Kiáltja a tábornok. A madame pedig segít megkötni fia nyakkendőjét, amivel addig nem bírt. Ilyen pazar előjáték után, pazar folytatás következik. Madame de la Pétardière kivonul, és egy pillanat múlva, mint Léon Plantin miniszterelnök toppan elénk Kantár Máté. Hosszan ecseteli Aubudonnak az ország gazdasági helyzetét, majd az anyagi javak növelése érdekében elrendeli: Bouduon hirdessen háborút. Mesteri Heringes William ábrázata, amint ezt meghallja. Talán mert tudja, hogy vezérkari tisztjei milyen állapotban vannak. Juillet tábornok (Balla Barnabás e. h.) éppen versbe foglalja a katona rendtartás szövegét, Lenvers tábornok (Béhr László e. h.) szüntelenül inna, Dupont tábornok (Mezőszállási Márk e. h.) fiatal vízvezeték-szerelő fiúk viszont-üzeneteire vár. Naná, hogy pánikba esnek ők is a háború szó hallatán. Pedig, ahogy elhangzik az előadásban: „Európában igen komoly a helyzet”. Párizs érseke Roland Tapecul (ismét a megunhatatlan Kantár Máté) lazán kezeli a helyzetet, társadalmi problémákhoz semmi köze. Jönnek hát Jackson tábornok, az Egyesült Államok katonai attaséja (Balla Barnabás), Csing Ping Ting tábornok, Kína katonai attaséja (Béhr László) és Korkiloff tábornok, a Szovjetunió katonai attaséja (Mezőszállási Márk), hogy együtt a franciákkal, sűrű poharazgatás közepette, kitalálják: ki ellen indítsanak háborút.
Nagyszerű katonatípusokat hoz a négy egyetemista, és három nehéz karaktert játszik el ötödik társuk. Gyorsan megszeretjük a truppot. Magunkban velük dúdoljuk az angolul, kínaiul és oroszul is felcsendülő francia himnuszt. A zenei vezető Pálinkás Andrássy Zsuzsanna volt.
A Takács Tímea vezette és rendezte dunaszerdahelyi Novus Ortus Diákszínpad előadásaiban feltűnt, a Komáromi Jókai Színház Pál utcai fiúk című produkciójában Szebenicset alakító Heringes William figurájára sokáig emlékezni fogunk. A Kassán a Tragédiában Ádámot alakító és a független színházak világába is belekóstolt Balla Barnabás arcjátéka maradandó élmény. A színpadon és a kamerák előtt egyaránt otthonosan mozgó Béhr László Csing Ping Ting tábornokként, különleges szemüvegével, telitalálat. A jelmeztervező szintén Gadus Erika volt. Mezőszállási Márk a lelkével lát. Lágy tónusokkal rajzol meg fontos emberi tulajdonságokat. Az egyébként rendezőnek tanuló Kantár Máté pedig három szerepben bizonyítja roppant rátermettségét, miközben kiválóan zongorázik és citerázik.
„Európában egyesek úgy beszélnek a háborúról, mint egy teadélutánról”. Hangzott el az írás elején emlegetett rádióműsorban ez a mondat is. Ilyen iszonyatosan mai ez az előadás, amely május 22-én, szerdán, 19 órai kezdettel ismét megtekinthető lesz Komáromban. Sok minden elhangzik benne. Csupán egyetlen szó nem. Béke.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Dömötör Ede / Komáromi Jókai Színház
