A Gorlo Volka színpadot rengető energiái, OHNODY lelket simogató szeánsza, amelyet Kristoaf kísért gitáron és Beck Zolinak, a 30Y frontemberének életbölcsességei szárnyaltak a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ színpadán tegnap este. Elstartolt az első Fonográf Akusztik fesztivál. Az öltözőkben jártunk, jókat beszélgettünk a fellépőkkel, és azt is megkérdeztük tőlük, milyen a jó dal.
„Fel van adva a lecke, mert nem Kökény Attilát szervezünk, akit mindenki hallgat és szeret, de hiszem, hogy ennek a fesztiválnak is van helye, mert jó kezdeményezés”
– fogadott a folyosón Domonkos Pál, az Authentica Kultúra Határok Nélkül műsoriroda vezetője, majd elmondta, Lakatos Róbert igazgatóval közösen szervezték az új komáromi pop-rockfesztivált, amely a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával valósul meg.
Az első fellépő a Gorlo Volka zenekar volt. Óriási erővel robbantak be a hatalmas színpadra. „Eléggé szokatlan fellépés volt” – fújta ki magát az öltözőben Farkas Melinda énekes, gitáros – „Nincs sok tapasztalatunk a színházban játszásról. Pláne úgy, hogy ilyen erős reflektorok világítanak meg bennünket, mint itt. Sok volt a fény. A mi koncertjeink a közönséggel való kommunikációra alapoznak, közvetlenebb, családiasabb a hangulatuk. Azt szoktuk meg és azok is, akik bennünket ismernek. Most nem tudtam, hova nézzek, mert nem láttam, ki, hol ül.
A fesztivált elkezdeni megtisztelő volt, az idén még nem is léptünk fel Komáromban. Pedig szeretünk a városba jönni,
Gábornak, a basszusgitárosunknak hála, itt van a második próbatermünk. Bevallom őszintén, több emberre számítottunk” – sorolta.
A Tű és cérna lesz a következő dal, amihez videoklip készül, árulták el a színpadon. „Még a régi, A Farkas, a Mézes, a Német meg a Bob felállásban már játszottuk a dalt. Elhatároztuk, hogy a régebbi dalokat kiadjuk stúdiófelvételen, némelyikhez sikerült klipet is forgatni. Most a Tű és cérna kerül sorra. Meg kellett érnie, hogy olyan formában szólaljon meg, ahogy azt néhány héten belül majd hallhatjátok. A videoklipjét Szabó Ádám Gila stúdiójában forgattuk, lesz benne meglepetés is” – ígérte meg az énekesnő. És hogy milyen évet zár a Gorlo Volka?
„Amilyen helyzetbe került az egész ország, nem beszélve a felvidéki zenei szcénáról, az egyik legaktívabb zenekar voltunk.
Hamarosan szeretnénk együtt tölteni egy hosszabb hétvégét, ahol elkezdünk foglalkozni az új dalokkal. Nem lesz rajtunk téli álom, ez most nem következik be” – fogalmazott Farkas Melinda.
A Gorlo Volka szerint milyen a jó dal?
Farkas Melinda: Legyen fülbemászó, de nem az agyonjátszott rádióbarát dallamokra gondolok, hanem ami mögött érzem a művész lelkét.
Szabó Gábor (basszusgitár): Őszinte. Mind zeneileg, mind szövegileg. Tehát olyan, ami belülről jön. Ezért szeretem Melinda dalait, mert zsigerig hatolóan őszinték. Mindegyik dalszöveghez tudna párosítani egy történetet, hogy mi volt az, ami megihlette.
Mézes Zoltán (szólógitár): A harmóniák fognak meg a dalokban, de szerintem mindenkinek másmilyen a jó dal.
Gőgh Ákos (dob): A dob, a ritmus nagyon fontos nekem egy jó dalban, bár ez lehet, hogy szakmai ártalom. Amúgy pedig a jó dal, az jó.
A Gorlo Volkától a szomszéd öltözőbe rohantunk, hogy elkészítsük az alábbi interjút Hegyi Dórival, aki szólóban OHNODY néven áll a közönség elé.
Először vagy a Felvidéken. Milyen érzés itt lenni?
Még valóban nem jártam erre, a határon túl sem nagyon voltam a szólóprojektemmel. Megtiszteltetés, hogy itt lehetek.
Hogy éled meg, hogy amíg mondjuk, a Halott Pénz zenekarral tízezer ember előtt lépsz fel, OHNODY-ként kevesebb embernek énekelsz?
Az, hogy például a Halott Pénzzel felléphetek, már csak a közönségszám miatt is szuper gyakorlás.
Nagyon hálás vagyok, mert felkészít arra, hogy ha nekem nagyobb közönségem lesz, magabiztosan helytálljak majd a saját dolgaimban is.
Figyelve a videoklipjeidet, különös szeánszot élsz meg éneklés közben. Mintha kizárnád a világot, és csak magadnak énekelnél.
Szeretek mélyre menni, amikor előadok, és nem nagyon figyelni a külső dolgokra.
Úgy gondolom, így tudom átadni saját magamat a közönségnek. Egy darabot magamból azoknak, akik hallgatnak.
Olvastam, hogy nem hallgatsz zenét. Nehéz ezt elhinni a mai világban.
Volt egy ilyen időszakom, de már megszűnt. Most már elkezdtem újra hallgatni az örök dalaimat.
Meg akartam tisztulni, megtisztítani az agyam attól, hogy milyen zenei befolyások érhettek vagy értek, mert úgy gondoltam, hogy így egy autentikusabb helyről tudok alkotni.
Nehéz a dolga az önazonos előadónak, amilyen te is vagy, mert bárhol eszébe juthat egy dallam vagy egy dalszöveg sora. Olyankor rohanhat mindent lejegyezni.
Kigyógyítottam magam annyira a szenvedéseimből, hogy átgondoltabb helyről írok már. Nem az van, hogy sétálok az utcán, és arról rögtön eszembe jut valami. Ahhoz, hogy írni tudjak, le kell ülnöm, és sokat kell gondolkodnom, hogy miről akarok írni.
Most már a mélyebb témák, a halál, annak az elfogadása, a gyász elengedése, újraélése is érdekelnek.
Hallgatok a közönségemre, számít a visszajelzésük, olvasom a kommenteket. Túlnyomórészt pozitívan kapcsolódnak hozzám, ami nagyon megérint, mert azt jelenti, hogy egy olyan helyről csinálom, amit csinálok, ami autentikus és tiszta.
Új dalod?
Suhanj a mennyekbe a címe. Olyan kérdést boncolgat, hogy mennyire kell ragaszkodni a hülyeségeinkhez és azokhoz a dolgokhoz, amik lefognak abban, hogy boldogok legyünk.
Szerinted milyen a jó dal?
Ami megindít bennem valamit belül, amit egyből értek és érzem, hogy rólam is szól.
Hegyi Dóri gitárkísérője egy másik feltörekvő előadó, Kristoaf volt. Azt mondta, nagyon jól érezte magát Komáromban. „Számomra mindig megtiszteltetés Dórit kísérni gitáron” – lelkendezett. – „Akkor találkoztunk Dórival, amikor a Hideg című dal demóját mutatta egy közös ismerősünknél, Makumi Kamaunál, vagyis Kamánál, aki egy producer egyébként, a Mary PopKids egyik frontembere, és akivel szoktam dolgozni”. Miért megtiszteltetés? Vetettük közbe.
„Mert engem is nagyon megérintenek a számai. Be tudom őket fogadni és a saját kis lelkemre tudom formálni. Szeretem, mint embert is, jó vele lenni. Művészileg és emberileg is szimpatikus. Szívesen kísérem gitáron” – magyarázta Kristoaf, akinek egy éve indult a szólóprojektje magyar nyelvű dalokkal.
„Huszonkét éves vagyok, tizenhat évesen kezdtem számokat írni. Most hoztam ki a fiatalságom összefoglaló albumát, a Stáblistát. Júniusban jelent meg: kilenc dal, intróval. Kell egy sajátos lelkület, hogy befogadják az emberek a dalaimat, legalábbis a nagyrészüket. Ha a hallgatók lelki utazásra vágynak, az Eufória című dalt szívesen felvállalom” – avatott be, majd azt is elárulta, szerinte milyen a jó dal.
„Az alkotás legfőbb funkciója, hogy befogadónak készül. Ha van egy olyan befogadó, aki tudja interpretálni a dalt, teljesen mindegy, hogy ez nagyon mainstream, vagy elvont esetleg nagyon alter. Mindegy hogy milyen műfajú. Ha be tudja fogadni a hallgató, az már egy jó dalnak számít”.
Az első Fonográf Akusztik fesztivál első napjának utolsó fellépője Beck Zoli, a 30Y zenekar frontembere volt. „Szerencsére jó néhány koncertet játszottunk itt a zenekarral. Dunaszerdahelyről az NFG klubra emlékszem, 2003-ban vagy 2004-ben voltunk ott egy cseh zenekarral közösen. Pozsonyban a Mladá gardán adtunk koncertet” – idézte fel.
Megjegyeztük, az idei a jubileumok éve az életében. Szeptember elsején volt 50 éves, a 30Y zenekar 20 éves, 10 albumot adtak ki eddig. Vajon érzi ennek a súlyát?
„Örömmel hagytam ki a Beck Zoli 50-eseket meg a nem tudom, micsodákat. Ez kevésbé foglalkoztat. Kétségtelen, hogy van egyfajta visszatekintő, összegző akarat bennem. Amikor a ma este is eladásra kerülő Gyermeknek bátor című estemet elkezdtem játszani 2017-ben,
alapvetően az volt a fejemben, hogy addig írtam 180-200 dalt, és számomra is izgalmas volt felfejteni ezeknek a daloknak az alakulástörténetté. Hogy miből is lettek azok a dalok, amiket azután az emberek a zenekar, vagy más zenekarok dalaiként,
a Háy Come Beck, a Rájátzás vagy a Grecsó-előadások és más pódiumestek dalaiként ismertek meg” – tudatta. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen arányban szerepel az alkotói világában a pop-rock és kortárs magyar irodalom.
„Szerencsésen alakult az alkotói életutam. Soha nem kényszerültem esztétikai alkukra, persze ügyeltem rá, hogy így legyen.
Olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek ténylegesen érdekelnek. Az alkotókedvem jó iránytűje, hogy melyikből, mennyit csinálok.
Színpadra lépni, (most két előadásban is játszom), írni, (a nyáron jelent meg Jónás Tamással együtt írt Talajgyakorlatok című könyvünk) és a 30Y zenekarral zenélni azért jelentenek számomra nagy élményt, mert tényleg aktuálisan foglalkoztatnak. Nagy szabadság, hogy covid ide, covid oda 140-150 estet tudok játszani évente” – nyilatkozta a művész.
Végül, mint Artistus-díjas dalszövegírót is kérdeztük: milyen a jó dal?
„Sokféle. Valami érvényeset akar mondani a világról. Ennek az érvényességnek vállalja a kockázatát. Azt a kockázatot is, hogy nem sikeres. A jó dalt nem a dal sikere méri le, hanem az igazmondása. Ha a jó dal képes arra, hogy igazat mondjon, magyarul felvessen valamit, ami felsérti a biztonságunkat, kimozdít bennünket abból a komfortból, amiben az életet legondoljuk, kérdéseket intéz hozzánk, mint befogadókhoz, az a dal jó dal. Ha egy dal szimplán szórakoztat, még nem rossz dal, de biztos, hogy nem az enyém” – válaszolta végül Beck Zoli.
Az első Fonográf Akusztik fesztivál november 13-án, szombaton 17 órai kezdettel folytatódik Komáromban, az Egressy Béni Városi Művelődési Központ színpadán. 17 órakor a Noémo, este fél hétkor a Carson Coma, 20 órától pedig a Szabó Balázs Bandája zenekar szórakoztatja a közönséget, a járványhelyzetre vonatkozó aktuális rendelkezések betartása mellett. Megint nagy buli várható.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András / ATEMPO.sk