Peter Falk Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színész és filmrendező New Yorkban született 1927. szeptember 16-án
Tizenkét évesen lépett először színpadra, de eleinte úgy nézett ki, hogy hivatalnok vagy esetleg CIA ügynök lesz belőle. Egy színészképzős tanárnője hívta fel a figyelmet kivételes színészi tehetségére. Az 1950-es évek végén kezdett el a filmezéssel foglalkozni. Gyakran dolgozott a televízió számára. Leghíresebb alakítása is egy éveken át sikerrel sugárzott szériához kapcsolódik: a Columbo című sorozatban ő játszotta a rosszul öltözött, látszólag lassú észjárású címszereplő nyomozót, aki az apró ellentmondásokból kiindulva végül mindig megoldotta a legreménytelenebbnek látszó bűnügyeket.
Ötször elnyerte az Emmy-díjat (Columbo megformálásáért négyszer), illetve egyszer a Golden Globe-díjat. Két korai mozifilmjéért az 1960-as évek elején kétszer Oscar-díjra jelölték.
Peter Falk kelet-európai zsidó származású, ősei lengyel, cseh, orosz és magyar bevándorlók voltak.
Hároméves volt, amikor rosszindulatú daganat retinoblasztóma (ideghártya-daganat) miatt eltávolították a jobb szemét. Kivehető üvegszemet kapott, mellyel időnként tréfákat is megengedett magának. Kamaszként egy baseball-mérkőzésen kiállította a játékvezető, mire Falk kivette az üvegszemét, hogy átnyújtsa neki ezzel a megjegyzéssel: „Próbáld ezzel.”
Művészi pályája során olykor diszkriminációk érték a hiányzó szeme miatt. A Columbia Pictures igazgatója állítólag ezzel a felkiáltással utasította el: „Ennyi pénzért kétszemű színészt is kaphatok!” Rajongói közül azonban sokan kifejezetten vonzónak találták különös tekintetét.
Kamaszként az ossiningi középiskolába járt, ahol osztályelső volt. Érettségije megszerzését követően szakács lett az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi flottájánál. Később a New School for Social Research intézményében politológiát tanult, 1951-ben végzett. A következő három évben a Hamilton Egyetem hallgatója lett Clintonban. 1953-ban a Syracuse Universityn egyetemi szintű diplomát szerzett közigazgatásból. Megpályázott egy állást a CIA-nál, de nem vették fel, ezért a hartfordi Connecticut State Budget Bureau-nál helyezkedett el mint gazdasági elemző.
Tizenkét évesen lépett először a színpadra, de később a középiskolában jobban érdekelte az atlétika és a háború, szövetségi ügynök szeretett volna lenni. Felnőttként munka mellett a westporti White Barn Theatre-nél színészi tanulmányokat folytatott, mert felkeltette érdeklődését ez a pálya, és elhatározta, hogy színész lesz. 1956-ban otthagyta az állását, és Greenwich Village-be ment. Az off-Broadwayn debütált 1956. január 3-án Molière Don Juan című darabjában, melyet a Fourth Street Theatre tűzött műsorára. Még ugyanabban az évben a Broadwayn is színpadra lépett George Bernard Shaw Szent Johanna című darabjában, egy angol katona szerepében, Siobhán McKenna partnereként.
Az 1960-as évek elején, mind a filmvásznon, mind a tévéképernyőn felhívta magára a figyelmet. Kétszer jelölték a tévés produkciók számára létrehozott Emmy-díjra, amit második alkalommal meg is kapott, illetve kétszer jelölték a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjra.
Taxisofőrt játszott Stanley Kramer Bolond, bolond világ (1963) című alkotásában, melyben Spencer Tracy is szerepelt.
A könnyed szórakozást képviselte a Robin és a 7 gengszter (1964) című zenés komédia is, melyben olyan világsztárok játszották a főszerepeket, mint Frank Sinatra, Bing Crosby, Sammy Davis Jr. és Dean Martin. Mint a címből is sejthető, a film Robin Hood történetének modernizált változata. Blake Edwards Verseny a javából (1965) című vígjátékában Peter Falk Tony Curtis, Jack Lemmon és Natalie Wood oldalán játszott. Az 1966-ban indult The Trials of O'Brien volt az első sorozatszerepe – egy ügyvédet alakított –, ám a széria csupán egy évadot ért meg. Annál sikeresebb lett viszont egy másik tévésorozat, a Columbo, amely meghozta számára a világhírnevet.
A Columbo 1968-ban kezdődött A recept: gyilkosság című epizóddal. A folytatás csak három év múlva következett, mivel a színész habozott, hogy elvállalja-e a sorozatot.
Az 1971-ben sugárzott második részt – Váltságdíj egy halottért – a magyar közönség moziban láthatta először. Ezzel az epizóddal valóban elindult a Columbo-sorozat, amely nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem az egész világon rendkívül népszerű lett. Columbo megformálásáért Peter Falkot tízszer jelölték Emmy-díjra (ötször nyert), és kilencszer Golden Globe-ra (egyszer nyert). Columbo rosszul öltözött, látszólag lassú észjárású nyomozó, aki azonban mindig mindegyik ügyét sikeresen megoldja. Módszere, hogy különösen odafigyel az apró, egymásnak ellentmondó részletekre, és azokból kiindulva leplezi le a tettest. A gyanúsítottak gyakorlatilag mindig elkövetik azt a súlyos hibát, hogy nem veszik elég komolyan Columbót, aki olykor felidegesíti őket azzal, hogy a távozás pillanatában az ajtóból fordul vissza, hogy még valamit kérdezzen, és feltárjon egy kulcsfontosságú ellentmondást. A magyar nyelvű változatokban Columbo hadnagy szinkronhangját Szabó Gyula adta.
A sorozat harmadik részét (Ahogy a könyvben meg van írva) a pályakezdő Steven Spielberg rendezte, egy 1978-as epizódot (Az ínyenc gyilkos) pedig Jonathan Demme. A széria népszerűségét jelzi, hogy az évek folyamán nagy sztárok is szívesen vállaltak benne szerepet, voltak, akik többször is: Patrick McGoohan (Falk jó barátja) négyszer, Robert Culp és Jack Cassidy háromszor, George Hamilton kétszer. A rekorder Falk felesége, Shera Danese, aki hat epizódban játszott. Alkalmi vendégsztár volt – a teljesség igénye nélkül – Leslie Nielsen, Leonard Nimoy, William Shatner, Robert Vaughn, Laurence Harvey, Nicol Williamson, Ruth Gordon, Julie Newmar, Janet Leigh, Ray Milland, Johnny Cash, Martin Landau, Donald Pleasence, Louis Jourdan, Vera Miles, Roddy McDowall, Faye Dunaway, Dick Van Dyke és egy másik barát, John Cassavetes.
A sorozatból sokáig nem lehetett megtudni, mi Columbo igazi keresztneve. Peter Falk egy újságírói kérdésre viccesen azt válaszolta, hogy „hadnagy”. A sorozat rajongói azonban nem elégedtek meg ennyivel és az egyik epizódban észrevették, hogy Columbo rendőr igazolványán (száma: 69421-O) olvasható a keresztnév is, melyen az állt, hogy Frank Columbo. Columbo hadnagy nyomozásai során gyakran hivatkozott feleségére, aki nem volt szereplő, és a 69 epizód alatt nevét (Rose) is csak egy ízben említette.
A sorozatban szinte főszerepet játszott az autója is, mely a karakteréhez jól illő 1959-es Peugeot 403-as. Az egyetlen extra az URH-rádió volt az autóban, melynek az volt az ismérve, hogy nem indult elsőre. Ezt a példányt egyébként Peter Falk személyesen választotta ki a Universal Studios egyik parkolójából.
A televíziós sikerekkel párhuzamosan Falk mozifilmekben is szerepelt, nem is sikertelenül. A színész mozifilmjei közül kiemelkednek a John Cassavetes rendezésében készült drámák, a Férjek (1970) és az Egy hatás alatt álló nő (1974). Előbbiben Ben Gazzara, Jenny Runacre és maga a rendező voltak a partnerei, utóbbiban Cassavetes felesége, a drámai szerepeiről ismert Gena Rowlands. Első Magyarországon is moziba került filmje 1979-ben a Férjek volt, mely filmmúzeumi és klubvetítéseken volt látható. A magyar mozik már nagyobb sikerrel vetítették a Neil Simon darabjából készült Meghívás egy gyilkos vacsorára (1976) című filmparódiát, melyben olyan sztárok szerepeltek, mint David Niven, Maggie Smith, Peter Sellers, Alec Guinness és Elsa Lanchaster, valamint az extravagáns író, Truman Capote. A főbb szereplők egy-egy híres detektívet parodizáltak. A magyar nézők közül sokan tévesen azt hitték, hogy Falk híres szerepét, Columbót parodizálja, holott a figurát valójában A máltai sólyom (1941) nyomozója, Sam Spade ihlette, akit a klasszikus filmben Humphrey Bogart alakított. Falk szerepelt a Meghívás egy gyilkos vacsorára folytatásaként számontartott Bohókás nyomozásban is (1978).
Az 1980-as évek terméséből Wim Wenders azóta klasszikussá vált filmje, a Berlin felett az ég (1987) emelkedik ki, amelyben a színész lényegében önmagát alakította, egy filmsztárt. A rendező így nyilatkozott a megosztott Berlinben játszódó filmjéről: „Történetem hősei angyalok. Igen, munkanélküli őrangyalok, akik a háború befejezése óta Berlinben tevékenykednek, ahogy az Úristen így hátrahagyta őket. Azután egy szép napon az egyik angyal szerelmes lesz. Találkozik egy trapézművésznővel, aki cirkuszban lép fel, angyalszárnyacskákkal a ruháján. Ezt nagyon mulatságosnak találja, és nagyon tetszik neki ez a lány. De ahhoz, hogy beleszerethessen, halandóvá kell válnia, mint minden földi lénynek. Nehéz elhatározás előtt áll...”
1995-ben Falk Woody Allen partnereként komédiázott Neil Simon egyik legnépszerűbb darabja, a Napsugár fiúk televíziós feldolgozásában. 1998-ban a művész visszatért az off-Broadwayre, ahol Arthur Miller egyik darabjában (Mr. Peters' Connections) lépett színpadra, de sikere volt David Mamet Glengarry Glenn Ross című darabjában is, Shelley Levene szerepében. Megromlott egészségi állapota miatt a Columbo tervezett utolsó epizódját 2007-ben végül nem készítették el. Az NBC programigazgatója, Charles Engel szerint senkit nem érdekelne egy olyan krimi, melynek főszereplője már túl van a nyolcvanon, és a mai közönség egyébként is másfajta tempójú filmekhez szokott a tévében is.
Élete vége felé aggasztó hírek keringtek Peter Falk megromlott egészségi állapotáról és arról, hogy Alzheimer-kórban szenvedett. Több évnyi betegség után, 83 éves korában Beverly Hills-i otthonában hunyt el, 2011. június 23-án.
1996-ban a TV Guide amerikai magazin az ötven leghíresebb televíziós sztárról összeállított listán a 21. helyre sorolta Falkot. 2013-ban Hollywoodban megkapta a 2503. sorszámú Walk of Fame csillagot. Az avatáson Falk barátja, Joe Mantegna arról beszélt, hogy az ilyen fajta személyes ünneplést Falk sohasem élvezte volna.
ATEMPO.sk
Fotó: wikipedia
