Pécsi Sándor felvidéki származású kétszeres Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a 20. századi magyar színjátszás kivételes tehetségű alakja volt.
Sajószentpéteren született 1922. március 18-án. Apja Péchy Sándor, üveggyári vas- és fémesztergályos, anyja Szalay Margit üveggyári munkás.
Szülei az impériumváltás után, a Felvidékről menekült magyar nemesemberek voltak.
A sajószentpéteri református nagytemplomban keresztelték meg. A településen nem sokáig éltek, mivel kisgyermekkorában szülei elköltöztek, és több kisebb-nagyobb Borsod megyei faluban is megfordultak.
Később Pécsi Sándor a származását érintően ezt mondta: „A Pécsi családi név. De nem cs-vel, hanem ch-val írják. A Péchyt én póriasítottam Pécsire – közismert álszerénységem okából… Különben családunk Eperjes környékéről, Pécsújfalu községből származik…
A kassai Miklós-börtönben találtam is egy körözvényt, Emerich Péchy aláírással. Ez az ősöm valami Habsburg-párti pernahajder kapitány lehetett.
A körözvényben ugyanis megtiltotta Eperjes férfilakosságának, hogy Kossuth-szakállt, pakompartot s egyéb hazafias szőrzetet viseljen. Legyen békétlen haló porában!”
Diákként nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, és nem sokon múlott, hogy nem lett lelkész belőle. Helyette színésznek tanult, a Színművészeti Akadémiát 1944-ben végezte el, s a Miskolci Nemzeti Színház, 1946-ban Művész Színház, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett.
Pécsi vidéki színészként elsősorban operettekben, vígjátékokban játszott, a fővárosi évek alatt vált érett jellemszínésszé.
A negyvenes évek végétől kezdett filmezni, 1951-ben a Kis Katalin házassága című filmben nyújtott alakításáért kapta meg első Kossuth-díját.
Mintegy hatvan filmben szerepelt, köztük volt a Rokonok (1954), a Szent Péter esernyője (1958), a Rangon alul (1960), az Új Gilgames (1963), a Sellő a pecsétgyűrűn (1967) és A Pál utcai fiúk (1969). A fekete város című, 1971-ben készült nagy sikerű tévésorozatban Quendel Gáspárt alakította feledhetetlenül.
A színművész zsenialitását őrzi Fényes Szabolcs és Szenes Iván Gyermekkori álmok című dala, amelyet Pécsi Sándor Fuss, hogy utolérjenek! című nagy sikerű film zárásában adott elő.
Mindössze ötven évet élt, 1972. november 4-én hunyt el szívroham következtében.
Munkásságát 1951-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1961-ben érdemes művészi, 1968-ban kiváló művészi címmel tüntették ki.
EZ, ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
