Márai Sándor-szobrot avattak a dél-olaszországi Salerno tengerpartján

Márai Sándor-szobrot avattak a dél-olaszországi Salerno tengerpartján

Az erős identitástudatot és a keresztény értékrendet nevezte a magyarok és az olaszok közös nevezőjének Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter, aki felavatta a kassai születésű Márai Sándor író fejszobrát Salerno tengerparti sétányán.

A miniszter magyar nyelvű beszédében köszönetet mondott a város polgármesterének, Vincenzo Napolinak és Franco Alfieri megyeelnöknek azért, hogy Márai Sándorra, aki tizenkét évet élt Salernóban, szeretettel és megbecsüléssel emlékeznek. Megköszönte Renato Mazzei, a magyar íróról elnevezett olasz-magyar kulturális egyesület elnöke munkáját annak érdekében, hogy Márai ismét szobrot kapott a dél-olasz város egyik leglátogatottabb pontján.

"Márai Sándor nagyon szerette Olaszországot és az egész mediterrán térséget (...), amikor innen elköltözött, először New Yorkba ment, de nem érezte jól magát, tovább kellett mennie San Diegóba, ahol hasonló a klíma, még a tenger is hasonló Salernóhoz" - mondta Csák János. Hozzátette, Márai Sándor életében és műveiben is azt kereste, hogyan lehet harmóniában élni a természettel és az embertársainkkal: "ez nagyon közös bennünk magyarokban és olaszokban (...), valamint az is, hogy erős identitásunk van, tudjuk, hogy kik vagyunk és erre büszkék vagyunk". Úgy vélte, csak azok értik meg a másikat, akik tudják önmagukról, kicsodák.

Magyarok és olaszok közös értékének nevezte a kereszténységet is a miniszter, aki emlékeztetett a közös magyar-olasz történelmi kapcsolatokra is, megemlítette a Nápoly térségéből származó Anjou-királyokat. Hangsúlyozta, hogy a kulturális kapcsolatok ma is erősek az egész országban aktív római magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum, valamint a budapesti Olasz Kultúrintézet munkájának köszönhetően.

Az ünnepélyes avatáson jelen volt Kudar Gábor, a római Collegium Hungaricum igazgatója, valamint Jáky Judit, az író unokaöccsének lánya.

Vincenzo Napoli salernói polgármester köszöntőjében kiemelte: Márai Sándort annak ellenére, hogy nagy író volt, műveit százhúsz nyelvre lefordították, hasonlóan nagy szerénység jellemezte.

Márai Sándor, a kassai polgár emlékére (+dokumentumfilm)

Az 1989-ben elhunyt Márai Sándor az 1968 és 1980 közötti időszakban élt feleségével a Nápolytól valamivel több mint ötven kilométerre található Salernóban. Egykori lakóháza falán 2000-ben helyeztek el emléktáblát.

2006-ban mellszobrot állítottak az írónak a város tengerparti sétányán, de azt 2009 utolsó napjaiban ellopták, és a hatóságoknak nem sikerült megtalálni. Salerno az egyetlen olyan nem magyarok lakta város, amelyben szoborral tisztelegtek Márai Sándor emléke előtt.

Márai Sándor első olasz fordítása 1938-ban jelent meg, a Válás Budán című regénnyel. A magyar írót az olasz közönség 1988-ban fedezte fel újra, amikor A gyertyák csonkig égnek olasz változata sikerkönyvvé vált.

A SalernoToday helyi hírportál jelentése szerint Márai Sándor az írói társadalomtól és a kulturális élettől teljesen elszakadva élt a dél-olaszországi városban, de "a helyiek nagy szeretetétől övezve". A portál emlékeztetett, hogy Salernóban született a Föld, Föld! című kötet.

ATEMPO.sk / MTI