Az ünnepek nagyon jól jellemzik egy nemzet testének szépségét. Kiemelnek valamit egy nép történetéből, kultúrájából, és megmutatják, miért is jó dolog ahhoz a közösséghez tartozni.
Nekem különösen fontos április 11-e, a magyar költészet napja, mert amióta tudok olvasni, az írott szó a szenvedélyem. Ezt a jeles napot idén a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban ünnepeltem.
Jakubecz László előadóművész és a Harmónia-életműdíjas, idősebb Reiter István hegedűművész elfogadták Dunaszerdahely meghívását, és Ady Endre éjszakái címmel adtak elő egy zenei-irodalmi műsort, amelyet a költő verseiből és Krúdy Gyula azonos című könyvéből állítottak össze.
Nagy izgalommal foglaltam helyet a nézőtéren. A színpadi díszlet egyszerű és sokatmondó volt. A közönség csendben várakozott. A művészek a színpadra léptek és megkezdődött, amit annyira szeretek: zenével életre kelt a költészet. A versek folyama, hatalmas hullámai vittek egyre az időtengeren. A hegedű rendkívül találóan vezette fel vagy zárta le a verseket. Kiemelte a rímeket, a hangsúlyokat, játszott a szavakkal. Hozzáadta azt a plusz töltetet, amitől kerek egész lett az előadás.
Jakubecz László stílusában eltalálta és megfogta Ady különleges életfelfogását és világlátását. Karakteres gesztusokkal jelenítette meg az egyik legnagyobb költő személyiségét, akiről azt mondják, hogy mondanivalója a ma emberének is fontos üzenetet közvetít.
És valóban: Adyt olvasva, jelen esetben hallgatva és megélve még mindig aktuális. Ez az, amit a két művész elhozott és átadott a hallgatóságnak, amely lelkes tapssal jutalmazta az előadást. Egy zenei vagy irodalmi élmény mindig napokkal előre meghatározza a hangulatomat, pláne egy zenei-irodalmi. Most nyugodtan mondhatom, hogy remek hetem lesz. Azt hiszem, méltó módon ünnepeltük meg a költőóriás, a múzsák, a rímek és a költészet napját.
Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András
