Hosszú évek után Ákos idén két alkalommal is ellátogatott Felvidékre. Másodízben az Ipolynyéki Pincefesztiválon láthattuk, hallhattuk őt. Nem is akárhogyan …
Kovács Ákost lehet szeretni és nem szeretni, de tehetségét, munkásságát, profizmusát senki sem vitathatja. Ritkán, vagyis inkább nagyon ritkán láthat a felvidéki magyarság olyan színvonalú produkciót, amivel ő megörvendeztette a közönséget a hétvégén. A tökéletes hangzás mellé a legkorszerűbb fény- és látványvilág társult, mindez tömény két és fél órán keresztül.
Énekelt, zenélt, amit olykor pár mondattal megszakított, de csak annyira, hogy ne menjen a dalok rovására. A mostani zenekari felállásba visszatért Hauber Zsolt a Bonanzás korszakból, és így a szintipopos hangzásvilág is. Szinte minden dal új köntöst kapott, ami újabb élménnyel gazdagította a rajongókat. Hallhattunk régi Bonanza Banzáj dalokat és egy kis szeletet Ákos munkásságából.
Élmény volt. Azt hiszem, az a több ezer ember egyetért abban, hogy Ákos megnyerte magának a Felvidéket.
EZ, ATEMPO.sk
