Lábukat a Dunába lógatva logi-sztoriztak Budapesten, kalóz történeteket hallgattak Helembán, lélekben a fák felett jártak Nagymegyeren, ahol tizenhárom éve nem látott ismerőssel is találkoztak.
Nyári vándorlásaikról meséltek az augusztus 21-én, szombaton este nyolc órakor a keszegfalvai Impulse All in Music – Open Air fesztivál második évfolyamán fellépő farnadi Estendøn együttes tagjai.
Végül kiderült, a legjobban mégis szülőfalujuk vadregényes környékén érzik magukat, ahol a szőlőhegyről szétnézve hallgatják a madarak csiripelésének lágy neszét. Kaszmán-Saróka Liliána énekesnő, Bánovszki Richárd szólógitáros, Recska Roman szólógitáros, Saróka Vajk Attila basszusgitáros és Szebellai Dániel klarinétos, szaxofonos válaszoltak.
https://www.youtube.com/watch?v=8kPPiW0CTpc
Szép nyaratok van, sokat koncerteztek. Idézzünk fel minden helyszínről egy élményt! Június 4. Budapest, A38 hajó. Az idén ott kezdtétek, ahol tavaly abbahagytátok a koncertezést.
Dani: Mi is nagy kihagyás után folytattuk a felkészülést a nyárra, így a budapesti koncert előtt több próbát tartottunk. Leporoltuk a számokat, egy kicsit újra össze kellett szoknunk. Budapesten mindig nagy élmény játszani, szerintem jót is tett ez a kis szünet. Sokkal frissebben szólt a zenénk.
Lili: Ott, akkor én is sokkal frissebbnek éreztem magam az élmény miatt!
Ahogy a lábam a Dunába lógatva logi-sztorit játszottunk a srácokkal a koncert előtt. Istenem, de jó volt annyit nevetni, szórakozni! Ezeket a képkockákat nagyon az elmémbe véstem arról a napról.
Június 19. II. Ipoly Feszt, Helemba. Találkoztatok Peck Arnolddal, a mostani logótok tervezőjével?
Lili: Hát persze, hiszen ő helembai! Már nagyon régen a pajtásunk, én személyesen a Gímesi Művelődési Táborban ismertem meg. Egy csapatban dolgoztunk.
Vajk: Mostanában a bulikat el sem tudom képzelni nélküle. Különösen sokszor összefutok vele a híres Packdonald‘s éttermében, ahol együtt bulizunk és a kalóz történeteibe avat be. Tudta valaki, hogy ő egy igazi kalóz?
Ricsi: Nagyon szép volt az a nap. Kellemes légkör, kedves emberek, a hely és a körülmények nagyon ínyemre voltak, na meg azok a hegyek a horizonton... Elképesztő volt. Természetesen a kalauzunk Peck Arni biztosította számunkra a felejthetetlen élményeket. Kevesen tudják mekkora életművész, és mi azon szerencsések közé tartozunk, akik ezt tényként kezelik.
Június 25. Érsekújvár, Kassák Napok. Hegedűs és szaxofonos nélkül.
Lili: Igazából az idei koncertek legtöbbjén az ötös- és a hatosfogattal zenéltünk. A hegedűsünk sokáig külföldön tartózkodott, jelenleg is más prioritásai vannak. Ez nem befolyásolja a zenekart és a koncertjeinket, a dalok így is szólnak, és szólni fognak. Mint azt az érsekújvári hallgatóság is megtapasztalhatta.
Ricsi: A hallgatóság ugyebár akkor kapja meg egészen a zenekarunk nyújtotta élményt, amikor mindannyian a színpadon csapatjuk, viszont szinte „észre sem veszik“, ha öten toljuk a koncertet, ami manapság sajnos elég gyakori.
Úgy vélem, mindent ügyesen megoldunk. Az újvári koncert erre egy kitűnő példa volt.
Roman: Így kétszer annyit szólózhatok.
Június 26. Somorja, Korona udvar. Először jártatok a városban.
Dani: Kevés koncerten voltam az egyetemi elfoglaltságaim miatt a nyáron, viszont a somorjai koncert nagyon meglepett. Nagyon sokan gyűltek össze a rendezvényre. Somorján még nem játszottunk, viszont úgy vettem le, hogy rákaptak a zenénkre.
Magam is meglepődtem, hogy sokkal magabiztosabbak vagyunk a színpadon, pontosak, viszont lazák is.
Van egy állandó hangtechnikusunk, Szarka Ádám, akivel szintén egyre inkább érezzük egymást biztonságban, fontos, hogy minden koncerten jól szóljon a zenénk, csak így tudunk előrehaladni.
Július 3. Nagybodak, NFGreen fesztivál. Dunaszerdahelyi barátok közt?
Vajk: NFGreen? 10/10!
Lili: Olyan jó volt visszatérni erre a fesztiválra! Annyira különleges hangulatú eseményről van szó. Aki eddig még nem tapasztalta, jövőre ne habozzon kipróbálni!
Nagyra tarjuk Ákos és Lali kulturális munkásságát, az NFG klubban valódi közösségépítés történik. Bár több ilyen remek közösség létezne Felvidék-szerte…
Roman: No Fuckin‘ Good, 10/10.
Július 10. Nagymegyer. Zenéltetek a fák alatt?
Ricsi: Lélekben a fák felett jártam jócskán. Nagyon meglepett NAGYmegyer, ahogy a nevében is benne van. Remek kis hangulatos helyen lehettünk a kora est harmónia felelősei, és a fogadtatás kifogástalan volt.
Lili: Én is meglepődtem, leginkább a rég nem látott ismerősökön. Volt egy olyan nő közöttük, akivel éveken keresztül voltunk résztvevői a Határon Túli Magyar Fiatalok – Vendégségben Budapesten tíznapos fesztiváljának. Itt négy kontinens több száz magyar ajkú fiataljai találkoztak. Talán utoljára 13 évvel ezelőtt találkoztunk ott, s a SNITT szervezte koncertünkön futottunk össze ennyi idő után.
Augusztusban Bénybe, Keszegfalvára és, majd már szeptemberben, Gímesre új dalokat ígértek. Melyek lesznek ezek és miről szólnak?
Ricsi: Megfontoltabb lépésekben járjuk a dalírás ösvényeit, és rájön közben az ember, hogy milyen ára is van a világnak. Aztán szembesülünk a ténnyel, hogy nem áll elég rosszul a helyzet. Alig várom, hogy előadjuk.
Lili: Ha ennél többet kellene elárulnunk, meg kellene… Akarom mondani, hogy aki kíváncsi a dalokra, azzal találkozzunk a fent említett helyszíneken. Ott fog eldőlni a dalok sorsa. (nevet)
Roman: Ha pénteken eljutok a párkányi Forma Festről Farnadra, akkor meg is lesznek a dalok.
Lili: De a próba szombaton lesz. (nevet)
Milyen általában az Alsó-Garam menti életérzés, amiket ezekre a helyre visztek ti, heten.
Dani: Hát borvidék, Farnadon és környékén nagy hagyománya van a családi szőlőtermesztésnek.
Szerintem egy zárkózott, de mégis családias, a maga módján közvetlen közeg. Vadregényes a táj. Hát ilyenek vagyunk mi is.
Ricsi: Néha csak kimegyek a szőlőhegyre, szétnézek, és hallgatom a madarak csiripelésének lágy neszét. Körülöttem minden zsenge, az erdő illatától mámorba esek, és úgy érzem, a legjobb hely ahol lehetünk, az itt van.
Az Estendøn jel, az áthúzott o betű ott van Smid Ádám dobos dobján. Most nem úgy tűnik, mintha estefelé lenne nálatok. Sőt! Most ragyog a Nap igazán a zenekarra.
Lili: Sok örömöt köszönhetünk azoknak, akik hallgatnak, akik meghallgatnak bennünket. Még többet azoknak, akik visszajelzést adnak élményeikről, amik a dalaink által születnek.
Legutóbb egy olyan lánnyal beszélgettem, aki elmondása szerint a Jahusszancs című dalunk refrénjével vidítgatta magát egy nagyon szomorú időszakában. Még a nagymamájának is megtanította azt a négy sort, aki onnantól kezdve mindig felismerte a dalt a Pátria Rádióban. Ennek a nagyinak ez a dal pedig az unokáját jelentette, ez lett a közös daluk. A könnyem is kicsordult, amikor ezt elmesélte nekem. Amikor ilyen történetekről szerzünk tudomást, tényleg ránk mosolyog a Nap is.
Mennyi munka volt idáig érni?
Roman: Le kellett lapoznom tíz kérdésen, és letöltenem a Docs appot.
Lili: Közös hat évnyi munkálkodás, megannyi azt megelőző több esztendőnyi tanulás, családjaink folyamatosan tartó önzetlen támogatása, néhány liter presszós kávéban lubickoló több tucatnyi ötletösszeszövés, számos csomag szőlőcukor elfogyasztása… Annyi mindenben lehetne ezt mérni, de úgy érzem, egyik mértékegységgel sem tudom megfelelően megválaszolni. (nevet)
Minden nyár véget ér. Mi vár rátok ősszel?
Lili: Nem tudok olyat kívánni, amiről tudom, hogy nincs ráhatásunk. Igen, a nyárnak lassan vége, de nem siratom, nem bánom. Mindennek megvan a maga ideje. Hogy az ősszel mi vár ránk, egyelőre nem látjuk tisztán, s ezt leginkább a koncertekre gondolom. Ami biztos, hogy az újabb dalok írásának lendületét és energiáját szeretném az őszbe is átmenteni. Gondolom, ezzel a többiek is egyetértenek. (nevet)
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Tóth Ferenc, Csáky Mátyás és a SNITT csapata
