80 éves Béres Ilona, a Nemzet Művésze

Ma ünnepli 80. születésnapját Béres Ilona a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Budapesten látta meg a napvilágot 1942. június 4-én. A kispesti Wekerletelepen nőtt fel. 1956 és 1960 között a KISZ Központi Művészegyüttesben volt színjátszó. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1964-ben Pártos Géza osztályában végzett. Osztálytársa volt többek között Halász Judit, Torday Teri, Szegedi Erika és Polónyi Gyöngyi.

1964–1966 között a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, majd 1966–67-re a Madách Színházhoz került. 1967–1969 között a Nemzeti Színház társulatában dolgozott, majd 15 évig a Vígszínház tagja volt 1969–1984 között.

 

Béres Ilona (1962)

 

Főiskolásként az Esős vasárnap című film egyik főszereplőjeként meghódította a moziközönséget.

Egy csapásra a magyar filmgyártás közkedvelt színésznője lett. Játszott a Nappali sötétség, Az aranyember, az Álmodozások kora, a Hattyúdal, a Kőszívű ember fiai, az Igen és az Egy szerelem három éjszakája című filmekben is.

 

 

1967-ben az Egy szerelem három éjszakája című film forgatásán (rendezte: Révész György) méltatlan helyzetbe hozták, amiért beperelte a Magyar Filmgyártó Vállalatot. Bár a pert megnyerte, 25 évig nem hívták filmszerepre.

1984-ben ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahova Vámos László hívta. 2000 és 2012 között a Pesti Magyar Színház tagja volt.

 

 

2014-től a Nemzeti Színházban és néhány darabban a József Attila Színházban is vendégszerepel.

1995–1999 között az Aase-díj kuratóriumának tagja volt. 2000-ben a Magyar Országos Színészegyesület, a MASZK elnökévé választották, 2004-ig töltötte be a tisztséget. 2007–2010 között A Pro Solidaritas 2007, a Magyar Színház művészeiért Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. Évekig a Pesti Magyar Színiakadémia (korábban Nemzeti Stúdió) tanára is volt.

 

 

Dekoratív megjelenésű, kifejező, mély orgánumú, szerepeit mindig alaposan kidolgozó művész, akit már pályakezdőként Lukács Margit és Sulyok Mária utódjaként emlegettek.

Munkásságát számos díjjal ismerték el. 1973-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1983-ban Érdemes művész, majd 1996-ban Kiváló művész lett. 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2004-ben a Halhatatlanok társulatának tagja lett, majd 2014-ben a Nemzet Művészévé választották. 2020-ban A Magyar Filmakadémia életműdíjjal jutalmazták.

 

 

ATEMPO.sk
Fotó: Fidelio, Kotnyek Antal/Fortepan