Muráti Lili színésznő és írónő sejtelmes hangjával, elbűvölő kisugárzásával, gyönyörű külsejével, intelligenciájával és tehetségével elvarázsolta a magyar és külföldi közönséget is.
A kor egyik legszebb, legizgalmasabb és legmodernebb színésznőjének tartották, mivel egyénisége eltért a szokványos szende szépségektől. Jó jellemábrázoló képességgel öntudatos, a férfiakkal egyenrangú, okos, határozott, kissé kacér és erotikát sugárzó nőket játszott a filmvásznon, akik minden helyzetben feltalálják magukat és mindent önállóan megoldanak.
Az 1930-as és '40-es években valósággal bálványozták Magyarországon. Legismertebb szerepeit a Doktor Zsivágó, az Elnökkisasszony, A csúnya lány és az Ez történt Budapesten című filmeknek köszönhette – összesen 18 magyar és számos spanyol filmben játszott.
Muráti Frigyes (1899-ig Murz) ezredes és Széll Auguszta (Jusztina) leányaként jött a világra Nagyváradon 1911. július 22-én. Előszeretettel titkolta valódi korát, mivel a születési anyakönyve a háborúban állítólag megsemmisült, később megtehette azt, hogy letagad néhány évet az életkorából. Maga azt vallotta, hogy 1914-ben született, de mivel pályatársa Mezey Mária – aki 1909-ben született – elemiben együtt járt vele Szegeden, öt év korkülönbség semmiképp sem lehetett közöttük. A Magyar hangosfilm lexikon szerint 1912-ben született, de a valós, 1911-es születési dátumát csak a Spanyolországban kiállított halotti anyakönyvi bizonyítványa „leplezte le”.
Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, mielőtt Bárdos Artúr felfedezte. Végzős vizsgaelőadásán, 1931. március 22-én Octave Feuillet: Egy szegény ifjú című darabjában Margitot, a női főszerepet játszotta, aki színes beszédével és ízes kiejtésével nagy sikert aratott. Nem meglepő, hogy a csaknem 20 éves színésznő azonnal szerződést kapott. Már akkor megjelent a korszak híres színházi hetilapjában, a Színházi Életben, de filmes karrierje beindulása tette őt követendő ikonná.
1932-ben a Művész Színházban, 1932–34 között a Belvárosi Színházban, 1934-ben a Magyar Színházban, 1934–41 között párhuzamosan a Vígszínházban és a Pesti Színházban, 1943–44-ben az Andrássy úti Színházban (Paulay Ede utca 35.) szerepelt.
Sejtelmes, mély hangjával, ízes kiejtésével, egyedi humorával és intelligenciájával elbűvölte a nézőket és az effajta temperamentumos színésznői karakterből ő volt lényegében az egyetlen a korabeli Magyarországon. Az 1930-as évek közepétől Muráti gyakran szerepel a hetilapok hasábjain is, mivel nemcsak a filmvásznon volt új típusú ideál, hanem a való életben is. Lányok ezreinek volt példaképe, az új típusú nő, aki karakán, makacs, ugyanakkor vonzó és nőies – elegáns, mégis sportos és fiatalos stílusát sokan utánozták is.
A művésznők közül – Karády Katalin színre lépése előtt – az egyik legfoglalkoztatottabb, legdivatosabb színésznőnek számított. Követendő női példakép és követendő divathölgy volt.
Nagyon sokat sportolt, amit részben az új nőtípus megtestesítőjeként el is várták tőle: a legkülönbözőbb sportágakat próbálta ki, vagy űzte rutinszerűen. 1933 őszétől hónapokon keresztül több színésznő kollégájával egyetemben rendszeresen kijárt a Margit-szigeti Fedett Uszodába trenírozni magát, s ez annyira jól sikerült, hogy társai közül ő ugrotta a legszebb fejest, de az úszás mellett nagy kedvence volt a tánc és a torna is.
Első filmjétől kezdve főszerepeket kapott, a modern, sportos, önálló nőtípus megtestesítője volt, ami jó jellemábrázoló képességgel társult. Élete tele volt titkokkal és érdekességekkel. Azon kevesek egyike volt, aki nemcsak „a világot jelentő deszkákon”, hanem a kulisszák mögött is tudta, hogyan kell állandóan a figyelem középpontjában lenni, és maradni.
Muráti Lili magánéletét is ugyanilyen céltudatosság jellemezte. Vaszary János színigazgatóhoz csak azzal a feltétellel ment hozzá (1941. május 8-án), ha függetlensége megmarad. Férjével bár egy házban, mégis külön lakásban éltek, a színésznő szerint azért, hogy kapcsolatuk sokáig megmaradhasson. A házasságról azt tartotta, hogy jó a férfi a háznál, de csak addig, amíg mind a ketten jól érzik magukat egymás társaságában. Amikor megunják a közös időtöltést, mindenki menjen szépen haza.
Férje természetesen segítette és támogatta feleségét, hiszen a kifejezetten neki írt szerepekben és darabokban olyan karaktereket kapott, amelyek a közönség kedvencévé tették őt. A színésznő úgy vélte, hogy bár ő is jól végezte a dolgát, mégis férjének köszönhette a karrierjét. A legnagyobb női és férfiszínészek oldalán láthatta a közönség, mind a színházban, mind a filmvásznon, többek között Jávor Pál partnereként.
Független nő volt, aki külön háztartást vitt, külön autóval járt, rengeteget dolgozott, így volt boldog. Ő az, akire ma azt mondanánk: modern nő. Nemcsak a férfiakat kápráztatta el, hanem a nők is követendő példának tekintették. Pályatársai közül szinte csak az ő személyisége és karaktere volt alkalmas arra, hogy élethűen alakítsa a tudatos, erős, de mégis kacér és szinte állandóan szerelmes nőt.
Humoros, sokszor rejtélyes nyilatkozataival, életéről szóló sejtelmes történeteivel folyamatosan fenntartotta az érdeklődést maga iránt. Írt verseket, elbeszéléseket, az egyik hetilapban társasági rovatot is vezetett, valamint a Petőfi Társaság irodalmi társaság tagjai sorába is választotta. A szerelem rejtélyeiről könyvet is írt, Szeretni kevesen tudnak címmel.
Muráti Lili nem politizált, de nyíltan vállalta konzervatív nézeteit és tovább játszott az 1944-es német megszállás után is. Ez később okot adott rosszakaróinak, hogy hamisan, koholt vádakkal nyilasszimpatizánsnak nyilvánítsák és hazájában ellehetetlenítsék életét. Utána nagy nehézségek árán férjével Spanyolországba menekült.
Spanyolországba érkezve, 1947-től Madridban telepedtek le, s pár hónap alatt megtanult spanyolul. Előbb a Madridi Rádió magyar adásában olvasott fel kommentárokat, majd rövidesen férjével saját társulatuk lett, s 1950–63 között velük járta a spanyol színpadokat: pl. 40 színdarabbal látogattak Mallorcára, súgó nélkül… 1966-ban Argentínában vendégszerepelt. Külföldön jellemszerepekben, de komikai szerepkörben is sikeres volt.
A kommunista Magyarországon még a nevét sem lehetett kiejteni évtizedekig, de természetesen a magyar közönség sosem felejtette el őt. Először 1979-ben látogatott haza Aczél György engedélyével.
A rendszerváltás után, 1993-ban – Szeleczky Zitával együtt – Göncz Árpádtól visszakapta magyar állampolgárságát, valamint kiemelkedő életművéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje állami kitüntetést.
Közel fél évszázad kihagyás után, 1994-ben a budapesti Karinthy Színház, A nagymama című darabjában tért vissza újra magyar színpadra.
Madridban halt meg 2003. április 17-én, kilencvenkettedik életévében.
Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Bojár Sándor / Fortepan, Wikipedia
