Rajhona Ádám Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész, érdemes művész 1943. december 12-én született az erdélyi Marosvásárhelyen.
Magyarországról odakerült vegyész apja a tejiparban dolgozott. Kolozsváron érettségizett, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetemen vegyészetet tanult, de csak rövid ideig, mert jobban vonzotta a színészet. Átiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára, ahol 1966-ban végzett az állami díjas Kovács György osztályában, majd a temesvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Ott kitűnő szerepeket játszhatott el, rangot vívott ki magának a társulatban, de egy idő után úgy érezte: nincs lehetősége az előrelépésre.
Miután kapott egy szerepet Bacsó Péter Jelenidő című filmjében, megérett benne a gondolat: át kell jönnie Magyarországra. Ez akkoriban nem volt egyszerű, de 1974 végén áttelepülhetett. Hamar szerepet kapott a kaposvári Csiky Gergely Színházban, amely aztán szerződtette is.
Remek szerepeket játszhatott el az ott töltött hét év alatt, majd 1982-ben átszerződött a fővárosi Katona József Színházba. A Katona akkoriban a szakma csúcsának számított, hiszen a Nemzeti Színház tagjainak egy részéből alakult társulat olyan erős volt, hogy a mellékszerepeket is színészóriások játszották. Egy idő után azonban nem érezte a bizalmat, sérelmek érték, elkeseredésében 1989-ben már azt fontolgatta, hogy felhagy a színészettel.
Három hónapig egy bécsi szállodában volt mindenes, mellette közvélemény-kutatást végzett, de hiába keresett jól, rá kellett jönnie, hogy igazán csak a színészet érdekli. 1990-től egy évadot Veszprémben töltött, majd két évig a kecskeméti színházban dolgozott félállásban, 1994-től újabb két évig a budapesti Thália Színházban szerepelt. Akkor Marton László igazgató-főrendező a Vígszínházba hívta vendégjátékra, a harmadik évadban, 1998-ban szerződtette, és élete végéig a Szent István körúti társulat tagja maradt.
Rajhona Ádám kiemelkedő jellemábrázoló képességű karakterszínész volt, a drámai hősök mellett szatirikus szerepeiben is kiválónak bizonyult, a remek memóriával megáldott művész jó helyzetfelismerése megkönnyítette a rendezők dolgát. Pályája során játszotta Kálvin János, Ivanov, Don Juan, III. Richard, Tartuffe, Bánk bán szerepét, szerepelt a Danton halála, A dzsungel könyve című darabokban, a Vígszínházban az idei évadban a Hegedűs a háztetőn, Az élet mint olyan és a Haramiák című darabokban lépett színpadra.
Több mint harminc filmben és tévéjátékban szerepelt. Ezek közül talán a legemlékezetesebb Timár Péter 1985-ben bemutatott Egészséges erotika című bohózata, melyben Falkay elvtársat alakította. Utoljára a Gondolj rám című Kern András-filmben állt a kamera elé.
Sokáig az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész volt, és bár egy ideje nem vállalt szinkronszerepet, korábban többször is kölcsönözte hangját olyan sztároknak, mint Tommy Lee Jones, Gene Hackman, Albert Finney vagy Morgan Freeman. De ő volt a Vissza a jövőbe Dokijának a magyar hangja, a Reszkessetek, betörők! Frank McCallister nagybácsijának, valamint a Men In Black K ügynökének hangját is ő kölcsönözte, de hallhattuk még az Amerika kapitányban, a Transformersban és négy Bond-filmben is (Gyémántok az örökkévalóságnak, A kém, aki szeretett engem, Halj meg máskor, Skyfall).
2016. május 20-án, életének 73. évében hunyt el hosszan tartó betegség után.
„Ádám remek ember és kolléga volt, bármikor fordulhattam hozzá a bajaimmal. Egyetlen hibája volt, hogy a cigarettáról nem tudott lemondani még akkor sem, amikor már nagyon gyenge volt a tüdeje. Ennek ellenére, amikor a kórházban kicsit javítottak az állapotán, bejött, játszott. Emlékszem, mindig villamossal járt, szerényen élt, nem élte a színészek fellengzős életét.” - emlékezett rá Harkányi Endre.
1979-ben Jászai Mari-díjjal, Kölcsey-díjjal és Móricz Zsigmond-díjjal tüntették ki, 2006-ban a Vígszínház Ruttkai Éva-emlékgyűrűjét, 2010-ben Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat vehette át. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2014-ben érdemes művészi címmel tüntették ki.
EZ, ATEMPO.sk
Fotó: port.hu
