Kettős jubileumot ünnepel a 40 éve alapított és 30 éve az Erdődy-Hatvany-palotában működő Zenetudományi Intézet (ZTI). Az évfordulón megnyílt nagyszabású kiállításon a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatóintézet története mellett a nyáron Floridából hazatért Dohnányi-hagyatékot is bemutatják.
Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a jubileumi kiállítás megnyitóján hangoztatta: a Zenetudományi Intézet egyedülálló szellemi műhely, amelynek munkatársai kultúrtörténeti missziót teljesítenek az archívumok gondozása és kutatása, valamint kiállítások és koncertek rendezése révén.
Kitért arra is, hogy elkezdődött az MTA bölcsész- és társadalomtudományok kutatóházának építése, ahol reményei szerint zene és tudomány még az eddigieknél is szorosabban kapcsolódhat majd össze. A humán- és társadalomtudósok találkozása, eszmecseréje a zenével tudományos szinten foglalkozó kutatókkal jelentős új eredményekkel kecsegtet – vélekedett.
Áder János köztársasági elnök, a tárlat fővédnöke köszöntő levelében hangsúlyozta: a Dohnányi-hagyaték hazakerülése és nyilvánossá tétele túlzás nélkül korszakos jelentőségű esemény, mérföldkő a sokáig méltatlanul mellőzött komponista szellemi rehabilitációjának folyamatában.
"A zene tudomány. Püthagorasz és Paganini egy húron pendültek, és bár kétezer év választja el őket egymástól, a húr szoros" – kezdte köszöntőjét Batta András zenetörténész, a Zeneakadémia volt rektora, aki a zenetudomány magyar szellemi életben betöltött szerepét és változó intézményi struktúráját ecsetelte. Kiemelte a Zenetudományi Intézet szerepét a táncház-mozgalom beindításában, a magyar középkor zenéjének felfedezésében, az autentikus egyházzenei hagyomány újjáélesztésében és a régizenei mozgalom magyarországi meghonosításában.
Tallián Tibor, a Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadója, egykori igazgatója felidézte a népzenei kutatások MTA általi felkarolását, Kodály és Bartók szerepét a 80 évvel ezelőtti eseményekben, majd a korábban széttagolt zenetudományi és népzenei kutatás 1974-es egyesítését a Zenetudományi Intézet létrehozásával. Úgy vélte, mind a népzene, mind a zenetörténet kutatása "többet, színesebbet termelt" így, mintha külön utakon jártak volna.
Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója a jubileumi kiállítás intézménytörténeti részét bemutatva hangoztatta, hogy a tárlat az intézet műhelyeit, kutatási irányzatait, egykori igazgatóit és kiemelkedő kutatóit, főbb kiadványait és épületének történetét eleveníti fel.
A szintén a jubileumi tárlat részét képező, Végre itthon című Dohnányi-kiállításról Kusz Veronika, a ZTI tudományos munkatársa elmondta: Dohnányinak, aki Magyarországon a zenei élet egyik központi alakja volt, az Egyesült Államokban szinte mindent újra kellett kezdenie. A kiállítás feleleveníti, hogyan birkózott meg ezzel a "státuszbeli zuhanással", hogyan kezdett el újra tanítani, komponálni és koncertezni – magyarázta a kutató.
A világhírű zeneszerző és zongoraművész 1944-ben hagyta el Magyarországot, és 1949-ben telepedett le az Egyesült Államokban, ahol a Floridai Állami Egyetem zongora- és zeneszerzés professzora lett.
Haláláig (1960) zenei kéziratok, levelek, dokumentumok, könyvek, kották és egyéb emlékek ezrei gyűltek össze floridai otthonában, ezt az anyagot ajándékozta a zeneszerző mostohaunokája a Zenetudományi Intézetnek – idézte fel Kusz Veronika. A tárlaton Dohnányi magánélete is megelevenedik személyes tárgyai, ruhái, fotói, felesége naplója révén, emellett betekinthetünk az őt itthon ért politikai vádakba is.
Az intézet történetét bemutató és a Dohnányi-hagyatékból rendezett részek mellett a kiállítás külön teremben mutatja be a magyar népzene- és néptánc-kutatás történetét, egy további teremben pedig a magyar hegedűkészítő műhelyek es mesterhegedűk világába pillanthatnak bele az érdeklődők.
A jubileumi kiállításnak a Zenetudományi Intézethez tartozó Zenetörténeti Múzeum ad otthont az Erdődy-Hatvany-palotában.
ATEMPO.sk / MTI
fotó: Kovács Dániel
