„Az alkotás egy fantazmagorikus expedíció” – új bemutató Komáromban

A Symbol polgári társulás 2024. február 27-én, kedden 19.00 órakor a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József kamaratermében mutatja be Az ibolya illata (Farnbauer-algoritmus) című új produkcióját.

Az előadás Farnbauer Gábor Az ibolya illata című 1992-ben megjelent gondolatregényéből indul ki, de az alkotók – Forgács Miklós, Forgács András és Eszes Attila - a klasszikus színházi keretek, formák határainak átlépése érdekében olyan társművészeti eszközöket, formákat és struktúrát használnák, mint a performansz, a konceptuális művészet, a vizuális és hanginstalláció, a hangköltészet, a videoművészet, a minimal art, a gesztusművészet, a színpadi felolvasás és az irodalmi est.

Az előadók a művészeti univerzum különböző szegmenseiből érkeznek:

Forgács András, zenész, zeneszerző és klasszikus dráma színész;

Forgács Miklós, rendező, dramaturg, előadóművész, író, a kísérleti hibrid művészeti formák híve;

Eszes Attila, képzőművész, festő, grafikus, alkalmi író és színész.

E három alkotó teljesen eltérő kommunikációs módja, a művészi szabadság és a valóság kreatív újraértelmezése garantálja az igazán egyedi, eredeti és provokatív színpadi mű létrejöttét, melyen keresztül a közönség képes újra gondolni, amit eddig gondolt a színházról, a művészetről, az irodalomról, a zenéről, a vizualitásról, a színészi játékról, a kommunikációról.

Az előadás ötletgazdája és megvalósítója, Forgács Miklós, a kassai Thália Színház dramaturgja így vall a bemutató előtt álló színházi kísérletről:

„Az ibolya illata annak a metaforája, hogy az ember nem tud meglenni történetek nélkül. Minden rezdülése mítosszá válik. Minden pillanata probléma. A megoldáshoz közeledés és az attól távolodás párhuzamos és kibogozhatatlan folyamatok. A pengeéles következtetések és a süppedős mocsarakba vezető tévutak nem mindig megkülönböztethetőek. Az érzékszervek egyszerre kényeztetnek és kínoznak, kéjesen becsapnak és kiábrándítóan eligazítanak. Az ibolya illata annak a folyamatnak a jelképe, ami minden válaszhoz elvezet, de semmit sem old meg, mindenhová eljut, de sehová sem ér, mindent felkutat, de semmit sem ért. Ebben az előadásban a szellemi kaland a test szenvedése. Ebben az előadásban a fizikai határok az olthatatlan kíváncsiság körvonalai. Ebben az előadásban a vágy önmagához visszatér. Ebben az előadásban az ember úgy jár messze, hogy el sem indul.”

A produkció a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával jött létre.

ATEMPO.sk