Ma ünnepli 60. születésnapját Szőke András Balázs Béla-díjas kortárs filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr és színész, Karinthy-gyűrűs humorista, az underground filmkészítés legismertebb alakja.
Szentesen látta meg a napvilágot 1962. október 11-én. A legendás Horváth Mihály Gimnáziumban Bácskai Mihály színészosztályába járt, több amatőr színházi csoportban játszott. Ekkor kötött életre szóló barátságot Badár Sándor humoristával. Gyermekkora óta foglalkozott festészettel, képzőművészeti önképzőkörök tagjaként kiállításokon is szerepelt.
15 éves kora óta (1977) amatőr filmes, a pályán saját bevallása szerint Simó Sándor indította el. 1981–82-ben Szentesen, 1982–83-ban Budapesten szobafestő segédmunkás, 1983–87-ben a Horizont moziban takarító. 1987 és 1991 között a Mafilmnél rendezőasszisztens, 1991–92 között másodasszisztens. 1992-től rendező a Hunnia Filmsúdióban, és a Magyar Független Film- és Videoszövetség főtitkára.
Közben a nyolcvanas évek két legfontosabb független filmes műhelyében dolgozott, a Szomjas György vezette Kőbányai Filmstúdióban 1981–1987 között, majd 1990/91-től a Közgáz Vizuális Brigádban, a csoport tagjaként a Tilos Rádió munkatársa is volt. Itt 1995-99 között rendszeres műsora volt (2007-ben újra vállalta a rádiózást).
A kétezres évek közepére barátjával, Badár Sándorral együtt egyre híresebb lett: kis költségvetésű mozifilmeket készített, UPC-reklámokban szerepelt mint Szőke Kapitány, talk-showk-ban nevettetett, stand-upolt.
Szőke András a fiatalok, főleg rossz sorsú, pl. nevelőintézeti gyerekek vizuális nevelésével is foglalkozik, eredményesen. Már-már buddhisztikusan egyszerű körülmények között él, és filmjeiben is a lehető legegyszerűbb, high-tech technika nélküli módszereket alkalmazza, „egész életében dacosan amatőr maradt”. Jellemzően ő volt az, aki az azóta már átnevezett zenetévé, a Z+ (jelenleg VIVA TV) egyik műsorvezetőjének, Alexnek a főzőműsorába szalonnát, kenyeret és sajtot vitt alapanyagnak.
Az igazi filmes sikert és elismerést a Vattatyúk (1990) hozta meg számára. Sajátos humora és jellegzetes kinézete révén a színpadon, filmen és a televízióban is egyaránt sikeres egyéniség. Szinte mindig feltűnik szereplőként is a filmjeiben, állandó szereplőtársával és barátjával, Badár Sándorral egyetemben.
1990 óta Taliándörögdön él, ahol a helyi plébánossal, Illés Sándorral együtt egy rendhagyó helytörténeti múzeum kialakításán, az Ősök Háza „projekten” is dolgoznak. Az eredetileg paplakként funkcionáló, de nem lakott épületbe gyűjtenek és rendszereznek a helyi lakosság segítségével minden dokumentumot, emléket, ami a településsel kapcsolatos.
1993-ban Balázs Béla-díjat, 2022-ben Párhuzamos Kultúráért díja, 2016-ban pedig Karinthy-gyűrűt kapott.
Roni, ATEMPO.sk
