Az első találkozásunk nagyon régen, a hetvenes évek közepe felé történt. Megszeppent alapiskolásként ültem be a tornateremben glédába rakott padok egyikére. Mindenki izgatott volt. Jön a színész. Mekkora szó volt ez akkoriban! És Dráfi Mátyás jött, szavalt, énekelt. Jellegzetes, ezer közül is felismerhető „Dráfi-hangon”.
Színházi esték jutnak eszembe, a Csókos asszony, A padlás, a Hegedűs a háztetőn. Kubanek hentesként harmincötször, Témüllerként ötvennél is többször láttam. Tevjét, a tejesembert annyira akarta! Azóta „rajta maradt” a szerep. Persze, a dráma is ül neki.
Már a megjelenése tekintélyt parancsol a színpadon.
Amikor nemrég megkérdeztem tőle, hogyan él benne eddigi több mint kétszáz színpadi szerepe, a filmekről, a televízióról, a lemezeiről, a rendezéseiről nem is beszélve, annyit mondott szerényen, sohasem próbált összegezni. Ha kérdezik, sorban elmondja, de nem tud csomagot csinálni.
És leírni sem tudná az életét, ha valaki méltónak tartja rá, írjon róla. Mert számára visszatetsző, ha magáról kellene írnia.
Itt van küldetése - Dráfi Mátyás születésnapjára
Láttam őt tavasszal fáradtan, mégis boldogan az általa alapított Teátrum színházi polgári társulás 20+1. születésnapi gálaestje utáni fogadáson. Egy tavaly nyári napon, ahogy A vén bakancsos és fia, a huszár próbái alatt a Komáromi Jókai Színház művészbejárója mellett üldögélt a levegőn, a pokoli hőségben. Majd a színházhoz közeli park szélén is, a Tarics Lőrincz Margit Szabadtéri Színészmúzeum megnyitóján, Lőrincz Margit mellett. Legutóbb a Tiszti Pavilon nézőterének első sorában, a 70 éves komáromi színházat ünneplő délutánban.
És azt láttam, hogy elfáradt. Már nem nagyon akaródzik színdarabozni. Így mondta a legutóbbi interjúnkban. A lába sem engedi, kellemetlen bottal botorkálnia a színpadon.
Amúgy pedig az Úristen nagyon jól tudja, mikor kell végezni. És még mindig segített.
Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas Érdemes Művész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja, aki idéntől a Magyar Kultúra Lovagja is, ma 80 éves. Nemrég a Teátrum színházi polgári társulásban megrendezte Kodály Zoltán Háry János daljátékát. E héten, szombaton 17 órától Naszvadon, november 26-án, Nagykürtösön, 27-én Poszonyeperjesen tekinthető meg a látványos előadás. Szerintem, odébb van még az a búcsú a színpadtól.
És még sokan sokáig izgatottak lehetnek majd, mint jómagam kis alapiskolásként, a tornaterem glédába rakott padjainak egyikén. Mert jön a színész.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és a színház archívuma
