Steven Tyler, az Aerosmith énekese

Ma ünnepli születésnapját Steven Tyler amerikai zenész és dalszerző, aki az Aerosmith énekeseként vált ismertté.

Steven Victor Tallarico néven született 1948 március 26-án New Yorkban. Klasszikus zenész apai nagyapja a 19. század végén vándorolt ki Calabriából, és az Újvilágban egy zongoristát vett feleségül. A fiuk is zongoraművész lett, úgyhogy mi sem természetesebb, mint hogy az ő fia,

Steven is egy Steinway-zongora alatt cseperedett fel Chopin, Liszt és Debussy muzsikáját hallgatva.

Bronxban járt elemi iskolába, hosszú hajat növesztett, és rajongott a korabeli zenékért. A hatvanas évek elején dobolással kezdte zenei pályáját, több kérészéletű zenekarban is megfordult, és egyre gyakrabban állt szemben a közönséggel, kezében a mikrofonnal.

Amikor a Rolling Stones 1965-ben másodszor lépett fel New Yorkban, a koncert előtt azt hitték róla, hogy ő Mick Jagger, akkori együttese, a Strangers tagjairól pedig, hogy ők a "Kövek". Olyan felhajtás támadt, hogy még a híradóba is bekerültek.

Többen felfigyeltek rájuk, 1966-ban a Byrds, majd a Beach Boys előzenekaraként léptek fel. Stevent hosszú haja, botrányos fellépései és drogozása miatt kicsapták a gimnáziumból. Egy New York-i magániskolában folytatta tanulmányait. 1969-ben annyira megtetszett neki egy akkor induló zenekar, a Jam Band - tagjai között Joe Perry gitárossal és Tom Hamilton basszusgitárossal - nyers, elemi erejű zenéje, hogy elhatározta: velük fog zenélni.

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Az Aerosmith 1970-ben alakult meg. Boston környékén laktak egy házban, olykor átrándultak New Yorkba.

Első korszakukat a rhythm and blues és a hard rock fémjelezte, két nagylemezük (Aerosmith, 1973, Get Your Wings, 1974) is megjelent, de nem keltett különösebb feltűnést. Tylert - kiváló és utánozhatatlan hangja ellenére - a kritikusok csak az egyiknek tartották Mick Jagger számos pofátlan utánzója közül. Az áttörést a Toys in the Attic hozta meg 1975-ben olyan felvételekkel, mint a címadó szám, a listákon a legmagasabbra kapaszkodó Walk This Way és a Sweet Emotion. A Rocks (1976) koronggal már az első amerikai bandának számítottak a "Bostoni Rosszfiúk". Az addig fanyalgó kritikusok most lelkendeztek, a két albumot a hard rock alapművei közé sorolták, és az addig alig fogyó első két LP is platinalemez lett.

A Columbia kislemezen is kiadta az első korong leghúzósabb számát, a Dream On-t, Amerika hatalmas stadionjaiban léptek fel 60-80 ezer ember előtt. Európában először 1976-ban turnéztak, de nem arattak átütő sikert. Az elfogyasztott hatalmas mennyiségű kábítószer és tömény szesz miatt koncertjeik botrányba fulladtak, Tylert gyakran kellett felcipelni a színpadra, mert a saját lábán állni sem tudott. Állandósultak a torzsalkodások, Joe Perry kilépett az együttesből, egymás után cserélődtek a tagok. Tyler motorbalesetet szenvedett, csaknem egy évig lábadozott, a fellépéseket lemondták. Megkezdődött az elvonókúrák és a Greatest Hits albumok piacra dobásának végeláthatatlan sora.

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

A nyolcvanas évek elejének nagylemezeit érdektelenség fogadta, 1984-ben azonban visszatért Perry, az Aerosmith újra egyesült. 1987-ben a Permanent Vacation fordulópontot hozott, több mint 5 millió példányt adtak el belőle, és ekkor forgattak először videoklipet is. 1989-ben jelent meg a Pump, a tizedik album, amelyet a rajongók és a kritikusok is lelkesen fogadtak. Hétmillió fogyott belőle, a Love in an Elevator meg sem állt a lista első helyéig, és három dal került be a Top 10-be, a Janie's Got a Gun pedig 1991-ben a legjobb rock produkcióért meghozta az Aerosmithnek az első Grammy-díjat.

Ekkor értek a csúcsra, a Get a Grip album 1993-ban kibérelte az első helyet a Billboard 200 listáján, egy év alatt 12 millió példányban kelt el. A Livin' on the Edge-et kislemezre is kimásolták, a Cryin, a Crazy és az Amazing óriási sikert aratott a videoklipeknek is köszönhetően, amelyekben egyik lánya, Liv Tyler is szerepelt. A Livin' on the Edge és a Crazy dalokért 1993-ban, majd 1994-ben is Grammy-díjasok lettek.

1997-ben jelent meg a Nine Live, első lett a Billboard 200 listáján, de a hindu istenséget, Krisnát macskafejjel és női felsőtesttel ábrázoló borító vihart kavart. A kislemezen is megjelentetett Falling in Love, a Hole in My Soul, a Pink és az I Don't Want to Miss a Thing dalaikért 1997-ben és 1998-ban újabb Grammy-díjakat söpörtek be. Egymást követték az albumok, és az egyre egyenetlenebb minőség ellenére 2001-ig minden lemezük platinalemez lett. A Hohner cég Tyler nevével fémjelzett szájharmonikát kezdett árusítani. A feldolgozásokat tartalmazó Honkin' on Bobo (2004) után a rajongóknak 2012-ig kellett várniuk a következő LP-re, ami egyértelmű bukás volt.

 

{jamedia src="/

" type="video" mtype="youtube"}

 

Tyler az ellentmondó nyilatkozatok ellenére tovább küzdött függőségeivel, balesetek, műtét, rehabilitáció követték egymást, már csak a botrányaival került a címlapokra. Az Aerosmith a feszültségek ellenére 2017 nyarán Aero-Vederci Baby! Tour néven búcsúturnéra indult, amit ősszel Latin-Amerikában félbe kellett szakítani Tyler betegsége miatt. A turné még ma sem zárult le, volt hogy a korona vírus miatt, vagy éppTyler rehabilitációs kezelései miatt is mondták le a koncerteket. Budapesten és Prágában is felléptek volna.

Az Aerosmith 2019-ben kapott csillagot a Hollywoodi hírességek sétányán, majd 2020-ban megkapta a MusiCares Person of the Year díjat.

Magánéletét viharos kapcsolatok jellemezték. Falta a nőket. Kétszer házasodott, és kétszer vált el. Négy gyermeke van, három lánya és egy fia. Két lánya, Mia Tyler, a modell, és Liv Tyler, a filmszínésznő unokákkal örvendeztették meg, amelyről így nyilatkozott: "A legcsodálatosabb dolog nagyapának lenni."

ATEMPO.sk
Fotó: aerosmith.com