105 éve született Gábor Miklós színművész (+virtuális kiállítás)

Gábor Miklós Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja Zalaegerszegen született 1919. április 7-én. Gábor (eredetileg Goldberger) Béla zsidó származású mozitulajdonos és Czukelter Ilona gyermekeként.

Testvére, Gábor Tamás, csupán két évet élt. A család 1926-ban Székesfehérvárra költözött, a családfő azonban 1944-ig tovább üzemeltette a zalaegerszegi mozit. Édesapja 1948 körül az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol hamarosan elhunyt.

 

Gábor Miklós

 

A Színművészeti Főiskolán 1940-ben végzett. Ösztöndíjasként a Nemzeti Színház szerződtette. Származása miatt egy hónap után elküldték a teátrumtól. 1941-ben szerződött a Madách Színházhoz, amelynek 1945-ig volt tagja. 1945–1954 között a Nemzeti színésze, majd 1954–1975 között ismét a Madách tagja volt.

Naplót írt 1954–1966 között, amit a Szépirodalmi Könyvkiadó adott ki Tollal címmel.

 

Gábor Miklós

 

1970-től kezdett rendezni. 1975-től 1979-ig volt a kecskeméti Katona József Színház tagja, majd 1979–1984 között a Népszínházhoz szerződött. 1984–1991 között ismét a Nemzeti Színház, majd 1991-től haláláig a Független Színpad színésze, 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt.

1948-ban szerepelt a ma már kultikus Valahol Európában című filmben, amely meghozta számára az országos ismertséget. A színpadon és a filmvásznon is sikert aratott.

 

 

De írt, rajzolt és fotózott is.

Első felesége Rákosi Mária színművésznő volt. Második felesége Ruttkai Éva Kossuth-díjas színművésznő volt, egy lányuk született: Gábor Júlia. Harmadik felesége: Vass Éva Jászai Mari-díjas színművésznő volt.

 

Gábor Miklós

 

79 éves korában, 1998. július 2-án hunyt el Budapesten.

1953-ban kapott Kossuth-díjat, 1962-től Érdemes művész, 1967-től Kiváló művész lett. 1996-tól Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában és ebben az évben Pro Urbe Budapest-díjban is részesült.

A róla készült részletes virtuális kiállítást itt lehet megnézni. 

Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan