A fotósnál kezdtük az alapozást a jó hangulatra. Ez konkrétan három különböző pálinkafélét jelentett. Közben beszélgettünk az este várható fejleményekről.
Telefonhívások jöttek-mentek. Tartozásokat rendeztünk, találkozókat egyeztettünk meg így. Aztán végre rászántuk magunkat, hogy elinduljunk. Útközben magunkhoz vettünk némi pénzeszközt, és a cukrászda helyén nyílt St. Patrick Pubban kötöttünk ki.
Éppen a Hoochie Coochie Man szólt és a Drapan´s Blue Devils játszotta. Maga a Pub egy ízig-vérig ír kocsma, szinte Dublin szívében éreztem magam. A Szent Patrik napra rántottak össze ide egy kétestés koncertet. Egyből rendeltem két zöld sört. Nehogy már szárazon szédelegjünk az emberek és az isteni blues zene forgatagában.
Olyan blues klasszikusok csendültek fel míg a hellyel ismerkedtem, mint a The thrill is gone, a Mercedes Benz vagy a Got my mojo working. A hangzás remek volt. A gitáros felejthetetlen energiával dolgozott a szólókon. Az elektromos zongorista, aki egyben több fúvós hangszeren is nyomult, őrült tempóban nyűtte a fekete-fehér billentyűket. A ráadás utolsó dala az egyik kedvencem, a Sweet Home Chicago volt, aminek egy fantasztikus feldolgozásával zárták le az estet.
Úgy tűnik tehát, hogy a St. Patrick Pub vette a zenei akadályt, és óriási bulit csaptak Dunaszerdahelynek. Gyertek el egyszer, főleg ha van zene is!
Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András
