Aki számít Casablancában, az mind megfordul Rick kávéházában: a háború dúlta Európából Amerika felé menekülők, a rajtuk élősködő szerencsevadászok, megszállók és megalkuvók, rendíthetetlen hősök és megtört szívű szerelmesek. Most tisztább hanggal és az eredeti zenével hallhatjuk a magyar változatot a Dunán.
A Casablanca a második világháború alatt, 1942-ben készült, de ma is frissnek hat – izgalmas és szívbe markoló, a filmtörténet egyik időtlen klasszikusa. A magyar nézők számára a film élményének fontos részévé vált a Magyar Televízió 1966-ban készített szinkronja.
A kiváló szereposztásban olyan művészek kölcsönözték hangjukat a főszereplőknek, mint Kálmán György, Váradi Hédi, Avar István, Agárdy Gábor vagy Somogyvári Rudolf.
A képet már korábban felújították HD minőségben amelyhez színvonalas hang dukál: az MTVA Archívuma a tavaly útjára bocsájtott szinkronfelújítási program keretében a magyar hangot restaurálta, amellyel egy nagy lépéssel közelebb vitte a magyar változatot a film készítőinek eredeti szándékához, megtartotta, sőt tisztábban hallhatóvá tette a magyar szinkron művészi erényeit.
Ezek közül most következzen öt érdekesség:
1. A restaurálás során mindig fény derül olyan részletekre, amelyekre előre senki sem számított. Ilyen volt például az a kétsornyi párbeszéd is Rick és a főpincér Carl között, amely hiányzott a korábbi magyar kópiából. – Monsieur Rick, kér egy csésze feketét? – Nem. Köszönöm, Carl. Az alig néhány másodperces képsorhoz új szinkronfelvétel készült a MAHIR Szinkron stúdiójában: Humphrey Bogart magyar hangja Pál Tamás, Szőke Szakállé pedig Botár Endre volt, észrevehetetlenül simulva a cselekmény sodrába.
2. A szállóigévé vált, de az ebben a formában soha el nem hangzó „Játszd újra, Sam!” mondattal fémjelezhető jelenetben Ingrid Bergmannak volt egy megszólalása, amely a szinkronban néma maradt: amikor arra kéri Samet, a bárzongoristát, hogy a játszott dalhoz énekeljen is. Az alig hallhatóan ellehelt „Sing it!” szavak most eredetiben hangzanak el, mivel rögtön utána a dal is eredeti nyelven szólal majd meg.
3. A magyar változat készítésének idején még nem volt elterjedt, hogy az eredeti filmzenét és a zörejeket is tartalmazó hangsávok rendelkezésre álltak, így aztán számos ponton nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos zörejek hiányoznak a magyar hangsávról. Ezeket a restauráláskor hozzá lehetett adni a film hangkulisszájához. A pohárcsörrenések, dugópukkanások, vagy akár a film végén elhangzó, dupla pisztolylövés által sokkal gazdagabb hangélményt nyújt a film.
4. A legjelentősebb változás minden bizonnyal az, hogy a fent említett hiányosságok miatt a magyar változatban nem Max Steiner Oscar-díjra jelölt kísérőzenéjét hallhatjuk, hanem a jelenetek hangulatához válogatott, máshonnan vett zenéket. A restaurálás során Fényes Péter hangmérnök igyekezett a lehetőségekhez mérten a legteljesebb mértékben helyreállítani az eredeti filmzenét, ami egyedül a párbeszédek alatt nem volt lehetséges. Izgalmas lehet immár megfigyelni, Max Steiner hány helyen csempészte a kísérőzenébe a francia himnusz, a La Marseillaise néhány taktusnyi motívumait, ihletett zenei kapcsolatokat teremtve a cselekmény fordulataival.
5. A főcímzene és a kezdőjelenetek hangkulisszájának helyreállítása alkalmat adott arra is, hogy a magyar változat bevezető narrációjának túlkapásait orvosolhassák egy új narráció felvételével. Az eredeti szöveg tartalmától eltérően e sorok az 1960-as évek politikai propagandáját tükrözték. A szöveghű, új fordítást a szinkron világában több mint öt évtizede tevékeny színművész, a 80. születésnapját ünneplő Kertész Péter hangján hallhatjuk most.
A Casablanca felújított szinkronnal február 11-én, szombaton 14:05-kor lesz látható a Dunán!
ATEMPO.sk / MTVA
Fotó: MTVA/Filmszerkesztőség
