A Ráday Ház Dísztermében 105. alkalommal adták át a Magyar Örökség Díjakat, amelyekkel újabb hét kiemelkedő személy és intézmény tevékenységét ismerik el.
A díjazottak között volt ezúttal Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató, a hazai hangszeres népzenei- és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője.
A népzenei értékmentését és verséneklését díjazták a kurátorok.
A Magyar Örökség Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport és tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.
Sebő Ferenc Szekszárdon született 1947. február 10-én, klasszikus zenei tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában kezdte. Énekesként és zeneszerzőként 1969-ben mutatkozott be az Egyetemi Színpadon. 1971-től 1973-ig a 25. Színház zeneszerzője és előadója volt.
https://www.youtube.com/watch?v=0o0yzMweRP8
Sebő Ferenc amikor társaival, elsősorban a 2013-ban elhunyt Halmos Bélával pályájuk elindult
a hatvanas évek végén, a szakemberek is azt mondták, a népzene autentikus előadását nem lehet megtanulni. Generációja a fejébe vette, hogy bebizonyítsa, ez nincs így, és sikerült.
"Mentorunk, Martin György legfrappánsabb tanácsa az volt, hogy tanuljátok meg rendesen, mert nem fogjátok élvezni".
Ahogy a róla megjelent Sebő 70 című könyvben is olvasható, a Sebő Ferenc nevével fémjelzett táncházmozgalmat az induláskor, 1972-ben az a megközelítés lendítette előre, hogy a muzsikát és a táncot pontosan úgy kell előadni, ahogy van.
"A hatvanas évek végéig nem vállalták fel Magyarországon a táncot és a népzenét, ami előtte évszázadokon át a társkeresés legfontosabb kötőanyaga volt.
Jókat nevetek azokon, akik azt mondják, a népdalok nem a mi életünkhöz kapcsolódnak, nem a mai ember érzésvilágát fejezik ki. Holott dehogynem: szerelemről, bánatról, halálról szólnak, ráadásul a nyelvezetet mindig aktualizálták az adott generáció problémáira" - hangsúlyozta a zenész.
A táncházmozgalom indulásakor a zenészként pályája elején járó Sebő Ferenc és Halmos Béla számára a rutint erősítő iskola volt 1973 második felében egy hathónapos japán munka egy tokiói magyar étteremben.
"A mozgalom beindulásához az is kellett, hogy Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Sára Sándor egyre többet foglalkozott a határon túli magyarok problémáival. Minden fórumon arról beszéltek, hogy kötelességünk az összmagyar kultúrával foglalkozni. Missziónak éreztük, hogy Japánban játszhatunk, az általunk játszott népzenére nagyon sokan rákattantak, miközben Bélával csodálatosan összecsiszolódtunk" - idézte fel Sebő Ferenc.
Sebő Ferenc első gyűjtése 1972-ben Széken volt egy csoporttal. "Kölcsönmagnóval kezdtem, nem sokkal később sikerült szert tennem egy hordozható UHER magnóra. Több évtizeden át gyűjtöttünk zenét, leginkább Kallós Zoltán néprajzkutató irányításával adott helyekre, pontos címekre mentünk, aztán a megismert énekesekkel, táncosokkal próbáltuk mélyíteni a kapcsolatot.
Azt is megnéztük, ki hogy tartja a vonót, milyenek az ujjrendek" - fűzte hozzá.
A zenész több ezer órás archívumából a Bartók Rádióban mutat be rendszeresen kincseket, de a Sebő 70 című könyv CD-mellékletén is szerepel néhány.
A tekerőlanton és gitáron játszó, éneklő Sebő Ferenc versmegzenésítéseit József Attila költeményeivel kezdte. "Valahogy már az elején eltaláltam ennek a műfajnak a hangnemét, manapság is hasonló megoldásokat használok. Az énekelt vers hagyományai több évszázadra nyúlnak vissza, a népzenei megközelítésből áradó egyszerűség alkalmas arra, hogy a szöveget előtérbe helyezze.
Bár az 1968-as Ki mit tud?-on még azzal dobták vissza a jelentkezésemet, hogy ilyen műfaj nem létezik, velem együtt számos formáció indult el hasonló törekvésekkel" - fejtette ki.
Az 1973-tól létező Sebő Klubba olykor az ihlető költők, köztük Weöres Sándor és Nagy László is lejártak. Mint Sebő Ferenc megjegyezte, a szerzők lelkesen támogatták egyébként is dallamért kiáltó verseik megzenésítését, sőt néha átírták saját soraikat, hogy jobban lehessen énekelni.
Sebő Ferenc a hetvenes években a Népművelődési Intézetben dolgozott, közben számos televíziós produkcióban és filmben népszerűsítette a népzenét és a verseket; a Magyar Televízióban 1991-től szerkesztőként tevékenykedett. Amíg a Sebő Együttes inaktív volt, másfél évtizeddel építész diplomája után beiratkozott a Zeneakadémia nappali tagozatára, és 1984 és 1989 között elvégezte a zenetudományi szakot; szakdolgozatát Vikár Béla népzenei gyűjteményéből írta. "Az egyetem évei alatt állt össze bennem az összefüggésrendszer, amit a népzenéről gondolni kell". Ma elméletet tanít a Népzene tanszéken.
Kitért arra, hogy a hetvenes évektől a táncházakkal párhuzamosan elkezdtek foglalkozni az oktatás megszervezésével, országszerte alakultak a művészképző iskolák, a folk a különösség és a furcsaság kategóriájából az eltelt évtizedek alatt a mindennapi használatba ment át.
A kilencvenes években Sebő Ferenc a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője volt, majd a létrejövő Hagyományok Házában, amely a táncházmozgalom intézményévé is vált, 2002-től 2011-ig, nyugdíjba meneteléig dolgozott szakmai igazgatóként. A közmédián látható tehetségkutató műsor, a Fölszállott a páva zsűrielnökeként is láthatjuk.
A számos sikeres versfeldolgozó és népzenei lemezt készített Sebő Együttes 1973-ban alakult és első korszakában a nyolcvanas évek közepéig volt aktív. Az újjáalakulást 1998 hozta meg, napjainkban Barvich Iván, Perger László, Soós Réka és Tímár Sára szerepel a csapatban, amely heti rendszerességgel fellép a 2008 óta a Budavári Művelődési Házban működő Sebő Klubban.
Sebő Ferenc művészi munkássága elismeréseként 1985-ben Állami Díjat kapott, 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díjával, 2000-ben Budapestért Díjjal, 2003-ban Prima-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és Pro Cultura Urbis díjjal tüntették ki. Népművészeti örökségünk ápolásáért, a népművészet, a zene és tánc kutatásának és mai alkalmazásának módszertani központjául szolgáló Hagyományok Háza, valamint újító szellemű műsorok létrehozásáért, határainkon túl is számon tartott sokoldalú művészi munkássága elismeréseként 2012-ben Kossuth-díjat vehetett át. A következő évben Lajtha-díjjal jutalmazták, 2014-ben az első alkalommal átadott Nemzet Művésze díjban részesült. 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagjává választották.
EZ, ATEMPO.sk
Fotó: Balogh Zoltán