Liszt és Berlioz online maratonon kitűnő előadókkal

Liszt és Berlioz online maratonon kitűnő előadókkal

2020. február 6-án, szombaton 10.00 órától Liszt és Berlioz művei szólalnak meg a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa online zenei maratonján.

Az ingyenes programban szerepelnek szólózongora-koncertek, gyerekeknek szánt matinéhangverseny és kórusművek, megszólal Liszt két zongoraversenye és Prométheusz című szimfonikus költeménye, Berlioz Fantasztikus szimfóniája, valamint Liszt-kórusmű és a komponista néhány darabjának dzsesszfeldolgozása is hallható lesz.

A maraton fellépői között lesz Bogányi Gergely, Báll Dávid, Fejérvári Zoltán, Balog József, Palojtay János, Balogh Ádám zongora- és Szűcs Máté brácsaművész, a Jazzical Trió és a Szent Efrém Férfikar.

A MÁV Szimfonikus Zenekar Daniel Boico, az Óbudai Danubia Zenekar Hámori Máté, a Győri Filharmonikus Zenekar pedig Berkes Kálmán vezetésével lép színpadra, míg a Pannon Filharmonikusokat Vass András, a Budapesti Fesztiválzenekar záróhangversenyét Fischer Iván vezényli.

ITT NÉZD ONLINE

 

Program

10.00 Bogányi Gergely

Liszt: Preludio - 1. transzcendens etűd
Liszt: 2. (a-moll) transzcendens etűd
Liszt: Tájkép - 3. transzcendens etűd
Liszt: Mazeppa - 4. transzcendens etűd
Liszt: A genfi harangok (Zarándokévek, I. kötet)
Liszt: Obermann völgye (Zarándokévek, I. kötet)

Liszt rendkívül sokoldalú zeneszerző volt: opera, oratórium, kórusmuzsika, dal, szimfonikus zene, versenymű - ezekben a műfajokban mind létrehozott műveket. Alkotói tevékenységének legszemélyesebb területe azonban zongorára komponált hatalmas termése. Aligha véletlen ez, hiszen korának legnagyobb zongoravirtuózaként szinte eggyé vált hangszerével. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös Liszt-Berlioz-maratonján Bogányi Gergely előadásában hallhatunk kompozícióiból egy csokorra valót.

Bogányi Gergely négyévesen kezdett zongorázni, és már gyermekként versenyeket nyert. Tízévesen különleges tehetségként felvették a budapesti Zeneakadémia előkészítő osztályába, később ebben az intézményben éppúgy tanult, mint a Helsinki Zeneakadémián és Bloomingtonban, az Indiana Egyetemen. Tanárai között fontos szerepet játszott fejlődésében Máthé Klára, Esztó Zsuzsa, Baranyay László, Sebők György és Matti Raekallio. Bogányi Gergely már fiatalon a budapesti közönség kedvencévé vált, azzá tette romantikus előadói stílusa, rendkívüli virtuozitása és állóképessége. Pályája egyik csúcspontja volt, amikor a 2010-es Chopin-évben, a Müpában, egy kétnapos hangversenysorozaton a lengyel zeneszerző valamennyi szólózongora-kompozícióját eljátszotta. Már harmincévesen, 2004-ben megkapta a Kossuth-díjat. A hagyományos zongora hangzásával kapcsolatos elégedetlensége arra késztette, hogy konstruktőrök csoportjával együttműködve megalkossa az úgynevezett Bogányi-zongorát. A Liszt-Berlioz-maraton hangversenyén a zeneszerző egyik legigényesebb zongorasorozatából, a Transzcendens etűdökből szólaltat meg négyet, a Zarándokévek két felemelő darabja, a Genfi harangok és az Obermann völgye társaságában.

 

11.00 Erdőzsongás - Bede Domonkos, Dömötör Máté, Farkas Lili, Jancsó Benedek, Kim Ye Lin (zongora)

Liszt: Erdőzsongás (koncertetűd)
Liszt: A forrásnál (Zarándokévek, I. kötet)
Liszt: A wallenstadti tónál (Zarándokévek, I. kötet)
Schubert-Liszt: Ständchen
Liszt: Vihar (Zarándokévek, I. kötet)
Liszt: A Villa d'Este szökőkútjai (Zarándokévek, III. kötet)

A művészetben egyik legfontosabb feladatunk, hogy az idő által ránk bízott értékeket továbbadjuk az utánunk következő generációknak. A gyerekekkel már a legkisebb korban meg kell ismertetni a klasszikus zenét - de nem tananyagként, hanem beszélgetve, játékosan, hogy a sajátjuknak érezzék ezt a világot. Miért éppen a 19. század volna kivétel? A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonján a gyerekek nyelvén nagyszerűen értő Lakatos György hív sétára a romantika titokzatos erdejében.

A kalocsai születésű fagottművész, a budapesti Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi tanára hangszerének egyik legkiválóbb magyar művelője. Szuggesztív és virtuóz szólista, érzékeny kamaramuzsikus. Pályájának kiemelkedő szakasza volt, amikor két klarinétos, Klenyán Csaba és Rozmán Lajos társaságában Trio Lignum nevű együttesével adott izgalmas koncerteket. A kortárs zene értő tolmácsa és műfajteremtő műsorvezető, aki már sokszor elbűvölte a gyerekeket játékos hangulatú beavatókoncertjein. Effélét tervez most is. Az Erdőzsongás című matiné meséje a rengetegben játszódik, a fák között patakra is találunk, tóban is gyönyörködhetünk, és aki igazi romantikus viharra vágyik, annak sem kell csalódnia. Azt talán mondani sem kell, hogy a történet minden részlete összefüggésben áll a zenével - Liszt Ferenc varázslatosan sokszínű zongoraműveivel, amelyek annyi ábrázoló szellemű részletet kínálnak az előadóknak. Az utóbbiak maguk is fiatalok: zeneművészeti szakközépiskolások - „konzisok” - és egy zeneakadémiai hallgató. Az Erdőzsongást Bede Domonkos, A wallenstadti tónál és A forrásnál című darabokat Kim Ye Lin, Schubert Szerenádját (Ständchen) Liszt zongoraátiratában Jancsó Benedek, a Vihart Dömötör Máté, A Villa d'Este szökőkútjait Farkas Lili szólaltatja meg.

 

12.00 Jazzical Trio

Régi hagyomány, hogy a klasszikus zenészek érdeklődnek a jazz iránt - elég Stravinsky, Ravel, Milhaud nevét említenünk. Az is sok évtizede megfigyelhető, hogy a jazznek mindig voltak és vannak a klasszikus zene iránt nyitott képviselői Dave Brubecktől a Modern Jazz Quarteten át Binder Károlyig. A magyar jazzmuzsikusok közül Káel Norbertnek egyformán anyanyelve a klasszikus muzsika és a jazz. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonján a Jazzical Trio a két zeneszerző műveiből merít inspirációt.

Káel Norbert a budapesti Zeneakadémián végzett jazz-zongora szakon, később azonban a nemzetközi jazzmuzsikusképzés Mekkájában, a világhírű bostoni Berklee College of Music falai között képezte tovább magát olyan mesterek vezetésével, mint Joe Lovano vagy Gárdonyi László. Szólistaként jelentős sikereket arat, mesterkurzusokat tart világszerte. A Jazzical Triót Oláh Péter bőgőssel és Lakatos Pecek András dobossal alapította: specialitásuk a klasszikus zene és a jazz dallami és harmóniai elemeinek fúziója; olyan magasrendű, kamarazenei atmoszférájú jazzmuzsikálás, amely reflektál a klasszikus zene értékeire, ihletet merít azokból. „Sajnos, az emberek hajlamosak még mindig kötött kategóriákban gondolkodni, vagy ez a zene létezik, vagy az, mintha nem is volna lehetséges az átmenet közöttük. Pedig az új, járatlan utak felkutatása mindig nagy élmény, számomra pedig nem más, mint a zenélés lényege” - nyilatkozta néhány hónapja egy interjúban. Káel Norbert és a Jazzical Trio a Liszt-Berlioz-maraton keretében olyan műveket helyez új megvilágításba a jazzimprovizáció eszközével, mint Liszt Csárdás obstiné, Desz-dúr Consolation és Un sospiro című műve, valamint Berlioz néhány dala.

 

13.00 MÁV Szimfonikus Zenekar és Fejérvári Zoltán

Liszt: I. Mefisztó-keringő
Liszt: I. (Esz-dúr) zongoraverseny

Liszt Ferenc fausti alkatú, vívódó zeneszerző volt, mélyen jellemző, hogy életének egyik fő műve a Faust-szimfónia - de a fausti gondolkodásmód más alkotásaiban is jelen van, például a h-moll szonátában. Így nem csoda, hogy az I. Mefisztó-keringő is szerepel a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös Liszt-Berlioz maratonjának programján. A koncert hosszabb műsorszáma, az Esz-dúr zongoraverseny sem kevésbé emblematikus, hiszen e forradalmian újszerű darabjában Liszt megreformálta a versenymű műfaját.

Lisztet élénken foglalkoztatta a mefisztói jellem kifejezése, ezt mutatja, hogy négy Mefisztó-keringőt is írt, melyek közül az elsőnek zenekari és négykezes változata is ismert. Mind a zongoraverziók, mind a zenekari mű az 1850-es és '60-as évek fordulójáról származik. A tétel címe: Der Tanz in der Dorfschenke (Tánc a falusi fogadóban). Liszt ösztönzője nem Goethe, hanem Nikolaus Lenau műve volt - ezt jelzi az alcím is: Jelenet Lenau Faustjából. A rendkívül virtuóz darab kezdete az üres harmóniákkal feltűnően modern: néhány ütemen át akár azt is hihetnénk, 20. századi zenét hallunk.

A Berlioznak ajánlott Esz-dúr zongoraverseny negyedszázadon át érlelődött az 1830 körüli első vázlatoktól az 1855-ös bemutatóig. A boszorkányos virtuozitást követelő mű izgalmas újítása egyfelől a négytételesség és a tételek szünet nélkül egybekapcsolt folyamata, másfelől az egyetlen téma alakváltásaira épülő kompozíciós gondolkodásmód.

A két mű előadója, a nemzetközi sikereket arató Fejérvári Zoltán a fiatal magyar zongoraművész-generáció egyik legfényesebb csillaga, a nagy múltú MÁV Szimfonikusok az együttest a 2019/2020-as évad óta irányító, izraeli származású Daniel Boico vezényletével muzsikál.

 

14.30 Palojtay János és Balogh Ádám

Liszt: Concerto pathétique
Liszt: Les Préludes

A 19. században a házi muzsikálás elterjedt formája volt a négykezes és kétzongorás kamarazene, egyrészt mert egy vagy olykor két billentyűs hangszer sok polgári otthonban megtalálható volt, másrészt mert ily módon átiratokban a zeneileg művelt rétegek - vagyis a polgárságtól fölfelé mindenki - hangszertudásuk révén otthoni körülmények között zenekari műveket is megismerhettek. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonján Liszt Ferenc kétzongorás terméséből is ízelítőt kaphatunk.

Tegyük hozzá rögtön: Liszt nem az a zeneszerző volt, aki műkedvelőknek, „házi muzsikálás céljára” írt alkotásokat. Az ő művei mind zenei tartalmukban, mind technikai igényességükben professzionista előadók számára készültek, és szalonokban vagy hangversenyeken szólaltak meg. Mégis írt négykezes és kétzongorás műveket is, de az ő esetében e repertoár gyarapításának merőben más célja volt. Amikor Liszt négy kézre vagy két zongorára komponál, vagy saját darabjainak valamelyikét írja át e médiumra, azt kutatja, meddig tud elmenni a „varázslásban”: mennyire tud szimfonikus hangzást, zenekari színeket kicsalni a billentyűs instrumentumból, és természetesen, ha nem két, hanem négy kéz játszik egy vagy két klaviatúrán, a lehetőségek megsokszorozódnak.

Ezen a koncerten Liszt két kétzongorás műve szólal meg. A négytételnyi tartalmat egyetlen tételbe sűrítő, 1856-ban komponált Concerto pathétique az eredetileg szólózongorára megfogalmazott Grosses Konzertsolo kétzongorás átirata, mely ezúttal 1877-ben revideált formájában hangzik el, a Les Préludes-öt pedig Liszt eredetileg zenekarra komponálta, a kétzongorás verzió 1856-ban jelent meg nyomtatásban.

A művek megszólaltatói, Palojtay János és Balogh Ádám a magyar zongoraművész-társadalom fiatal generációjának sikeres képviselői.

 

15.30 Óbudai Danubia Zenekar és Balog József

Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny
Liszt: Prométheusz - szimfonikus költemény

Liszt két zongoraversenye, az Esz-dúr és az A-dúr úgy viszonyul egymáshoz, mint szenvedélyes báty és szelíd húg. A Prométheusz szimfonikus költemény kapcsán is említhetünk párhuzamot: Liszt nagy példaképét, Beethovent is megtalálta a görög mitológiai hős témája, és a tűzrabló alakját megjelenítő mű nála is színpadi kísérőzenéből vált szimfonikus alkotássá. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonjának hangversenyén egymás után hallhatjuk az A-dúr zongoraversenyt és a Prométheusz szimfonikus költeményt.

Akárcsak az Esz-dúr zongoraverseny, A-dúr testvére is hosszú időn át formálódott Liszt műhelyében: a zeneszerző 1839/40-ben kezdett foglalkozni a mű bontakozó ötleteivel, majd hosszú szünet után többször átdolgozta munkáját. A bemutató 1857-ben zajlott le, de a legvégső változat csak 1861-ben született meg. A mű hat szünet nélkül egymásba kapcsolódó részből áll, és több téma esik át benne jelentős átalakuláson. Az alapkarakter szelídebb, töprengőbb, mint az Esz-dúr zongoraverseny esetében.

A liszti szimfonikus művészet gerincét a zeneszerző tizenhárom szimfonikus költeménye alkotja: ezekkel az egytételes, ábrázoló szellemű, társművészeti vagy filozófiai ihletésű művekkel kínált alternatívát a zeneszerző a szimfónia általa meghaladottnak vélt műfajára. Az 1850 és 1855 között keletkezett Prométheusz szimfonikus költemény egy Herder-drámához komponált kísérőzenéből fejlődött ki, dramaturgiája a Lisztnél sokszor felbukkanó küzdés-megdicsőülés modellre épül.

Balog József a magyar zongoraművészek középgenerációjának rendkívül virtuóz, nemzetközileg elismert, igen sokoldalú alakja, Hámori Máté 2013 óta áll az 1993-ban alapított Óbudai Danubia Zenekar élén.

 

16.30 Báll Dávid

Liszt: h-moll szonáta

A romantikus zeneszerzők szoros kapcsolatban álltak egymással, figyeltek egymás munkájára. Robert Schumann Liszt Ferencnek ajánlotta 1839-ben megjelent, nagy zongoraművét, a C-dúr fantáziát, amely mottóként Friedrich Schlegel misztikus sorait idézi. Liszt ezt a gesztust viszonozza, amikor Schumann-nak ajánlja 1853-ban befejezett h-moll szonátáját - a zeneirodalom egyik legnagyobb, legtitokzatosabb, máig modern hatású zongoraművét, amelyet a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonján hallhatunk.

Akár a versenymű és a szimfónia műfaját, Liszt a zongoraszonátát is radikálisan megreformálta. Az alapgondolat mindhárom esetben ugyanaz: a koherencia, a mű egysége mindenekfelett. Ne legyen több tétel különböző témákkal, legyen inkább egyetlen nagy - igaz, világosan részekre tagolt - folyamat, és a tematikus nyersanyag is legyen egységes, sőt akár egyetlen téma is lehet magja a műnek, de azt a témát aztán úgy dolgozza fel a zeneszerző, hogy annak legkülönbözőbb lehetséges arcait mutassa fel az alakváltások során.

Ezt a szellemet képviselik Liszt zongoraversenyei, szimfonikus költeményei, és ezt képviseli a legendásan nehéz h-moll szonáta is. Sokan vélik úgy, hogy akárcsak Liszt több más kompozíciója, ez is fausti gondolatvilágú mű, és az alaptéma átlényegülései azt mutatják meg, amit a Faust-szimfónia metamorfózisai is: az ellentétes megjelenési formákban van, ami közös. Liszt nem gondolkozhatott volna így, ha nem alkotja életének szilárd magvát az Istenbe vetett hit.

Báll Dávid a magyar zongoraművészek középgenerációjának magabiztos technikai felkészültségű, nagy tapasztalatú tagja, aki 2009 óta rendszeres közreműködője a Budapesti Fesztiválzenekar produkcióinak.

 

17.30 Győri Filharmonikus Zenekar

Berlioz: Fantasztikus szimfónia, op. 14

A legtöbb nagy 19. századi zeneszerző háta mögött óriás árnyék magasodik: Beethovené. Ő volt a romantikusok legfőbb elődje, gondolkodásmódjuk felszabadítója. Schubert, Schumann, Liszt, Wagner, Brahms, Csajkovszkij mind merítettek művészetének forrásából. Berlioz leghíresebb alkotása, a Fantasztikus szimfónia sem születhetett volna meg beethoveni előzmények nélkül. A darabot a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonján hallgathatjuk meg.

Berlioz Fantasztikus szimfóniája csupán három évvel Beethoven halála után, 1830-ban keletkezett, és egyik legfontosabb előképe részben a VI. szimfónia ábrázoló szelleme, részben az V. szimfóniában megjelenő monotematikus és tématranszformációs gondolkodásmód. A mű úgynevezett programszimfónia, amelynek zenei történései mindvégig szavakban is megfogalmazott, irodalmi programot - történetet - jelenítenek meg a hangok eszközeivel.

A történet valójában egy hátborzongató álom, melyben a csalódott, elkeseredett szerelmes hős egészen saját kivégzéséig jut el. A tételcímek sokatmondók: Álmok, szenvedélyek; Bál; Jelenet a mezőn; Menet a vesztőhelyre; Boszorkányszombat. A művet Berlioz boldogtalan szerelme ihlette későbbi felesége, az angol színésznő, Harriet Smithson iránt. A hangszerelés tele különleges effektusokkal. A művet lelkesen méltatta újságjában Schumann, Liszt pedig zongoraváltozatot készített belőle.

A Győri Filharmonikus Zenekar múltja legalább 1862-ig, jogelődje, a Győri Ének- és Zeneegylet megalakulásáig nyúlik vissza. Városi zenekarrá 1894-ben, hivatásos együttessé 1968-ban alakult. Jelenlegi művészeti vezetője, a klarinétvirtuózként világhírnevet szerzett Berkes Kálmán 2008 óta áll a Győri Filharmonikusok élén.

 

19.00 Pannon Filharmonikusok

Berlioz: Harold Itáliában, op. 16

A romantikusok nagy ösztönzői között meg kell említenünk Paganini nevét. Ha Beethoven a zeneszerzők gondolkodásmódjára gyakorolt befolyást, ő a hangszerkezelés, a romantikus virtuozitás-kultusz területén bizonyult ösztönzőnek. Liszt zongorajátéka Paganini hegedűbravúrjainak példáját követte, Berlioz pedig éppen Paganini unszolására kezdett bele 1834-ben egyik legnagyszerűbb művébe, a Harold Itáliában című szimfóniába. A művel a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonján találkozhatunk.

Berlioz és Paganini 1833-ban, a komponista egyik szerzői estjén találkozott. Az ördög hegedűsének nem volt mit játszania nagyszerű Stradivari-brácsáján, Berlioztól kért tehát versenyművet. A zeneszerző munkához látott, ám amit írt, csalódást okozott Paganininek - ő folyamatosan és virtuózan akart játszani, Berlioz művében azonban a brácsa és a zenekar egyenrangú társak.

A művet Byron Childe Haroldja inspirálta. A brácsát tekinthetjük a társadalomból kitaszított, magányos hős megtestesítőjének: melankolikus, töprengő szólói az ő monológjai. A hallgató képzeletét, akárcsak a Fantasztikus szimfóniában, ezúttal is programcímek vezetik: Harold a hegyekben; Zarándokok menete; Szerenád; Haramiák orgiája. Az egyedülálló műfajértelmezés mellett - egy mű, amely egyszerre versenymű és szimfónia - a Harold két nagy erénye a csodálatos színgazdagságú természetfestés és az elmélyült lélekábrázolás.

A több mint kétszáz esztendős múlttal rendelkező Pannon Filharmonikusok Magyarország egyik sokoldalú és igényes zenekara, melynek Vass András 2009 óta állandó karmestere. A világhírű Szűcs Máté 2011-től 2018-ig a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása volt, azóta a Genfi Zeneakadémia professzora.

 

20.00 Szent Efrém Férfikar és Fassang László

Liszt: Pax vobiscum!
Liszt: Missa quattuor vocum ad aequales - Kyrie, Gloria
Liszt: Laudate Dominum
Liszt: Missa quattuor vocum ad aequales - Credo
Liszt: Mihi autem adhaerere
Liszt: Missa quattuor vocum ad aequales - Sanctus et Benedictus, Agnus Dei

Liszt Ferenc alapvetően hangszeres gondolkodású zeneszerző volt, hiszen alkotói fantáziájára a zongora lehetőségei gyakorolták a legerősebb hatást. Ugyanakkor az énekhang világa sem állt távol tőle, és a vokális zenén belül a kórusmuzsika műfajait is szívesen művelte. E területen különlegesnek számítanak férfikari kompozíciói. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös Liszt-Berlioz-maratonjának hangversenyén a Szent Efrém Férfikar Bubnó Tamás és Bubnó Lőrinc vezetésével a liszti termés e fejezetéből kínál ízelítőt.

A férfikari kultúrára a 19. században sok helyütt rátelepedett egy olyan repertoár, amely lapos, dalárda-hangvételű művekkel kedvetlenítette el az igényesebb kompozíciókra vágyókat. Emiatt később, még a 20. században, Kodály írásaiban is fellelhetjük nyomát a férfikarral kapcsolatos fenntartásoknak (holott maga is alkotott ebben a műfajban). Amit azonban Liszt tár elénk férfikari műveiben, maga az átszellemült nemesség, tisztaság, a legkifinomultabb ízlés. A hangversenyen felcsendülő kompozíciói vallásos alkotások, meghatározó bennük Liszt őszinte és mélyről fakadó hite, fontos elemük a sallangtalan egyszerűség és a gregorián hatását is felmutató régiességnek egy olyan fajtája, amely - éppen az eszköztár végletes redukciója által - olykor kifejezetten modern hatású, előremutató.

A Szent Efrém Férfikart 2002-ben alapította és máig vezeti Bubnó Tamás karnagy. A bizánci rítusú keresztény vokális örökség bemutatása mellett művészi tevékenységükben fontos szerepet tölt be a magyar férfikari hagyomány, Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti műveinek ápolása. Számos fesztiválon léptek fel, hanglemezeiket a kritika nagyra értékeli.

 

21.00 Budapesti Fesztiválzenekar és Nicolas Namoradze

Liszt: II. (E-dúr) legenda (Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár) - zenekari változat
Liszt: Haláltánc
Liszt: II. magyar rapszódia

Liszt Ferenc sokszínű egyéniség volt, életműve ennek megfelelően igen sokfajta alkotást tartalmaz. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt-Berlioz-maratonjának záróhangversenyén három alkotása kerül egymás mellé - három külön világ, melyből az első a vallásos legendaábrázolás, a második a középkori halálkultusz felidézése, a harmadik népies műdalok által ihletett, 19. századi szalondarabok divatjának jegyében fogant.

Liszt varázslatosan gazdag zongoratermésében külön fejezetet képviselnek a vallásos zongoraművek, melyek nem liturgikusak, ám hangvételük és témájuk a hit világához kapcsolja őket. Ezek különleges szépségű példája az 1863-ban keletkezett Két legenda, melyek Assisi, illetve Paolai Szent Ferenc életének egy-egy epizódját dolgozzák fel. Az ezúttal zenekari változatban felcsendülő Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár legfőbb jellemzője a himnikus emelkedettség.

Bár az 1838 és 1859 között zongorára és zenekarra komponált Haláltánc a gregorián Dies irae dallamát parafrazeálja, mégsem annyira vallásos témájú, mint inkább az elmúlás döbbenetét kifejező középkori halálkultusz visszhangja, melyet a pisai Campo Santo freskója ihletett, s amely virtuozitása mellett zordságával nyűgözi le hallgatóját.

A Magyar rapszódiák népies műdalok nyomán komponált virtuóz zongorasorozatából az egyik legcsillogóbb a második, melyet, akárcsak a II. legendát, ezúttal zenekari átiratban hallhatunk, emlékezve arra, hogy a 19. századi gondolkodásmód egyik fontos eleme volt a zeneművek átiratokban való népszerűsítése.

Az 1983-ban alapított Budapesti Fesztiválzenekar új igényességet hozott a magyar zenekari kultúrába, és Fischer Iván művészeti vezetésével a világ egyik legjobb együttesévé vált.

 

ITT NÉZD ONLINE

ATEMPO.sk