Kell egy csapat - Garas Dezső emlékére

Garas Dezső

Garas Dezső a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja Budapesten született 1934. december 9-én Grósz Lajos lókereskedő és Sirger Ilona gyermekeként.

Saját bevallása szerint „szerelemgyerek” volt, mivel édesapja zsidó vallású volt, édesanyja pedig régi, főpapi taggal is büszkélkedő római katolikus családból származott. A szülők megegyezése szerint Dezső fiuk apja vallását kapta, csak a holokauszt kezdetén keresztelkedett ki. 1944-ben életmentő beavatkozásra volt szüksége, amikor is pszichoszomatikus okokból eredő strúmával műtötték. Az operáció után nem sokkal leállt a légzése, és csak egy éppen odaérkező orvos tudta megmenteni, aki még azt sem engedte, hogy műtőbe vigyék Garast, hanem ott, a kórteremben gégemetszést hajtott végre rajta. A beavatkozás során hangszála is károsodott, ezért szükség volt hangjának folyamatos és intenzív ápolására.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd az egyébként kötelező vidéki kezdést elkerülve, Major Tamás a Nemzeti Színházhoz szerződtette. A Nemzeti felrobbantása után, 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja volt, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt. 1990–1993 között a szolnoki Szigligeti Színházba szerződött, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színházban játszott. 2003-ban egy évadra a Vígszínház, 2004-től haláláig újra a Nemzeti Színház művésze volt. Szerepei utóéletéről saját maga gondoskodott.

 

Garas Dezső

 

Első színpadi rendezése 1982-ben vendégrendezőként a Józsefvárosi Színházban Eduardo De Filippo: Ezek a kísértetek című darabja volt.

Filmen először a Makk Károly rendezésében 1954-ben készült Liliomfiban ifj. Schnapsot alakította. Utolsó filmes szerepe Frici megformálása volt a 2011-ben készült Világjobbítók című tévéfilmben. Olyan filmekben láthattuk mint a Két félidő a pokolban (1961), Krebsz, az Isten (1969), majd 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodás (Régi idők focija), akinek „Kell egy csapat” mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította.

2011 decemberében bejelentette, hogy visszavonul a színpadtól, ám döntését nyilvánosságra nem hozták. A Nemzeti Színházban utolsó előadása december 20-án volt, amikor Törőcsik Mari kérésére még eljátszotta az apa szerepét Fejes Endre–Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem című musicaljében.

 

Garas Dezső

 

Munkássága során leginspirálóbb partnereinek Darvas Ivánt, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Törőcsik Marit tartotta. Utóbbihoz fűződő barátsága egész pályafutása során végigkísérte, először 1954-ben léptek együtt színpadra a Nemzeti Színházban.

Drámákban, és vígjátékokban, súlyos veretű, nehéz szerepekben csakúgy, mint könnyed vagy groteszk komédiákban kiváló alakítást nyújtott. 1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje lett 1995-ben, 2000 augusztusában a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2004-ben kapta meg a Budapest díszpolgára címet.

Garas Dezső hosszú vesebetegség után 2011. december 30-án elhunyt, 77 éves korában, álmában érte a halál.

ATEMPO.sk
Fotó: Fortepan