Blaskó Péter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész 1948. június 13-án, Budapesten született. Művész családból származik: édesapja, Blaskó János festőművész volt, bátyja, ifj. Blaskó János szobrászművész. Édesanyja színésznőnek készült, s bár végül gyógyszerész lett, a színház iránti szeretete nagy hatással volt rá.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolára rögtön érettségi után felvették, Várkonyi Zoltán és Vámos László osztályába.
Főiskolásként magyar katonát játszott az 1968-ban készült Egri csillagok című filmben. Első tévés szerepe az 1969-ben készült Halálnak halála című tévéjátékban volt.
A főiskola elvégzése után, 1970-ben, a Nemzeti Színházhoz szerződik, de kezdő színészként nem igazán tud érvényesülni a társulatban. 1973-ban a Miskolci Nemzeti Színház vendégjátékra hívja: a színház fennállásának 150. évfordulójára műsorra tűzött Csongor és Tünde címszerepét játszhatja el. Ezt követően Illyés Gyula Testvérek című drámájában kapja meg Dózsa Gergely szerepét, s végül leszerződik a miskolci színházhoz. A vidéki színházban egyre több lehetőséghez jut: ő Victor a Yermában, Ferenc a Haramiákban, sikerrel játssza Menato szerepét a Csapodár madárkában, illetve Alekszejt az Optimista tragédiában.
1978-ban Kecskemétre szerződik, de egy évad után visszatér Miskolcra, ahol ismét nagy szerepek várták. Eljátssza Strindberget a nagy sikerű A tribádok éjszakája magyarországi ősbemutatóján, illetve a Tartuffe, a Peer Gynt és a Galilei élete címszerepeit.
1987-ben Budapestre, a Katona József Színházhoz szerződik. A revizor Polgármestereként és a Platonov Vojnyicevjeként, illetve Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című művében Malvolioként arat osztatlan sikert.
1994-ben eljött a Katonából és szabadúszó lesz. Fellép a Radnóti Színházban és a Merlin Színházban. Egy évvel később Csiszár Imre invitálására a Thália Színházban kezd játszani. A színház ellehetetlenítése után is kitart a társulat mellett, Thália Társaság néven működnek tovább. Később a veszprémi Petőfi Színházban Kádár János szerepét játssza el a Kegyelem című előadásban, olyan nagy sikerrel, hogy az előadást a Pesti Színházban is bemutatják. 2002-ben a Nemzeti Színház mellett kötelezi el magát, melynek mai napig tagja. Változatos szerepek sorát játszhatja a főváros első számú színházában is: Gomböntő a Peer Gyntben, Petur bán a Bánk bánban, Solmay Ignác a Buborékokban, Woland A Mester és Margaritában. Eljátszhatja a Lear király címszerepét is, az Úr szerepét Az ember tragédiájában, Harpagont A fösvényben és Szent Domonkost a Johanna a máglyán előadásában.
Olyan filmekben szerepelt, mint a Sose halunk meg, Roncsfilm, A Hídember, de láthattuk a Kisváros, Linda, Terápia sorozatokban is.
Munkásságát 1981-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1986-ban Érdemes művész lett. 2008-ban Gyurcsány Ferenc elleni tiltakozásul nem fogadta el a Kossuth-díjat, de 2011-ben viszont ismét Kossuth-díjat kapott. 2014-től a Nemzet Művésze, 2017-ben Prima díjat, 2018-ban Sinkovits Imre-díjat, 2020-ban pedig Tolnay Klári-díjat is kapott.
Roni, ATEMPO.sk / MMA, Nemzeti Magazin
Fotó: Stekovics Gáspár
