Az opera okozta boldogságról, a dzsipjén található hangjegyekről beszélgettünk Tóbisz Titusz tenorral és arról, hogy eddig már három előadásban tetoválták.
Gyönyörűen beszéltél az operáról, az operaéneklésről a Gombaszögi Ifjúsági Táborban. Az embernek kedve támad operát hallgatni!
Eleve szenvedélyes ember vagyok.
Kézilabdáztam, birkóztam, a gyermeki szenvedély pedig megmarad az emberben, ez amolyan férfivonás. Fontos dolog, hogy most, amikor egy kicsit szétszóródott a világ, olyan idők járnak mintha mindenkit egy hatalmas sárkány cipelne a hátán, és az emberek próbálnak megkapaszkodni, hogy le ne essenek, én egy olyan közegben dolgozom, ahol biztonságban érzem magam. Még akkor is, ha a helyzet miatt a kőszínházak egy kicsit megborulnak, egy kicsit megszűnni készülnek. Olyan színházi közegben nőttem fel, annak idején a Tháliában, most a Kassai Állami Operában, vagy Liberecben, ahol szintén tag vagyok, amelyek azt jelzik, hogy
rettenetesen boldog lehetek, hogy ilyen munkát végzek. Kívánom, hogy mindenki kipróbálhassa, hogy olyan munkába járhasson, ahol már az épület is egy csoda.
Mint a kassai Opera?
Egy nemzeti kincs. Dolgoznak ott olyanok, akik ezt megszokták, számukra nem újdonság, itt nőttek fel, például az operaénekesek gyermekei. Nekem maga, a csoda.
Rimaszombatból jövök, rocker voltam.
Sok rocker barátom arról álmodozott, hogy majd egyszer nagy zenészek leszünk. A legtehetségtelenebb voltam, és ezt úgy is éltem meg. Énekes lettem. Operaénekes vagyok.
Minden egyes alkalommal, ha csak színpadra lépek, azt érzem, hogy nálam boldogabb ember nem lehet a földön, Mert azt a munkát végzem, amit megálmodtam magamnak.
Most hatvan ember játszik a „talpam alá”. Éneklek, és együtt csinálunk valami csodát, amit valamikor Wagner, Verdi vagy Leoncavallo írtak. Szerintem ez minden zenész álma.
Hangjegyek vannak az autód oldalára festve.
Gyermekkorom álma ez a katonai dzsip. Egy olyan veterán autó, amit még ma is gyártanak. Limitált széria, csak néhány darabot gyártottak. Egy olyan katona tiszteletére készítették, aki pilóta volt, de énekes is. Azok a hangjegyek voltak felfestve a repülőgépére.
Tóbisz Titusz, az operaénekes rocker
Verdi Otellójaként kitetováltak Csehországban. A plakáton is a tetovált izmos karod volt látható.
A feleségem mindig nevet, amikor azt kérdezik, hol vannak a tetoválásaim.
Aki csak ránéz az ősember fejemre, erre a mondjuk úgy, rusztikus arcra, azt hiheti, hogy bőrszerkós motoros vagyok, televarrva tetoválásokkal. Ha a saját teremet kitölti az egyéniségem, már nincs szükségem arra, hogy még összefessem magam.
Egész évben képes vagyok egy inget, egy nadrágot hordani, úgy, hogy akár naponta kimosom, mert szinte minden darabban hatszor, hétszer átöltöztetnek. Ezzel az öltözködési mániám ki van pipálva. És pipa a tetoválás is. Az Otello a harmadik előadás volt, amiben tetováltak.
Az előző kettő?
Egyszer egy rockert játszottam egy musicalben. Azután viking voltam egy másik előadásban. Most, az Otellóban még a tarkómat is teljesen kitetoválják.
OTT VOLTUNK: Az opera és a dráma különleges találkozása (FOTÓK)
Egy operaénekes mennyivel előbb tudja meg, hogy mikor, ki lesz majd az évadban?
A covid ezen a téren is mindent megváltoztatott. Azelőtt úgy volt, hogy már májusban tudtuk, mit játszunk a következő évadban. Ez a koronavírus-járvány idején megszűnt. Kellemetlen, mert nem tudok sehova elígérkezni, nehezebb megszervezni a dolgaimat. Örülök, ha két-három hónappal előtte megtudom, hogy mit fogok játszani.
Ami biztos, hogy október 21-én Füleken találkozhatunk vele az Őszi komolyzenei koncert sorozat keretében.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Zaťko Ervin és Cséfalvay Á. András / ATEMPO.sk, Joseph Marcinsky
