Ketten, kétfelől érkeztek. Tornóczi Tibor Ifjúságfalváról, Göbő Sándor Léváról. Előbbi a Last Blues Band, utóbbi a KETTEN zenekarokból. A megzenésített versek szerelmesei. Nagy kedvencük Cseh Tamás. Fifti-Fifti. Ez a zenekaruk neve.
Gitár, szájharmonika és a tangóharmonikához, valamint a szájharmonikához hasonló melodika, azaz szabad nyelvsípokkal rendelkező aerofon hangszer. Ennyi volt a hangszerpark. Meg a hangjuk.
Cseh Tamásra emlékeztek, dalainak magukon átszűrt változataival, Komáromban, a Szinnyei József Könyvtár multimediális részlegén. Ma lenne 80 éves a 2009-ben elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár.
„Amikor azt mondjuk, Cseh Tamás, akkor általában az örök, a halhatatlan, a jelenség Cseh Tamásra utalunk. Az pedig két emberi lény kapcsolatának terméke volt. Ők ketten (Bereményi Gézával – a szerk.), egyenrangú partnerekként hozták létre a figurát és az életművet – sok más mellett a hetvenes-nyolcvanas és kilencvenes évek legnagyobb hatású politikai költészetét. (...) Tehát bizony: fifty-fifty“ – idézett Stumpf András a Válasz Online-on 2019-ben megjelent, A Cseh Tamás-egyenlet című írásából Demčik Norbert, a multimediális részleg vezetője. Az intróban pedig Cseh Tamás beszélt arról, mennyire jó „ketten játszani“.
Szavai közben foglalta el helyét a két zenész, az őket és középen a zeneszerzőt, előadót mutató molinó előtt.
Göbő Sándor gitáros-énekes Tornóczi Tibor szájhamonikás, melodikás fotója elé ült, Tibor pedig Sándor képe elé. Ez a pillanat is mutatja, alaposan megterveztek mindent.
A Váróterem című dallal nyitottak, majd jöttek sorban, egymás után, a Szerelmes dal, az Ágnesre várva, A jobbik részem.
Felváltva énekeltek, zenéltek, ügyelve arra, mindkettőjüknek egyformán jusson feladat. Nem hiába: Fifti-Fifti.
Volt a Rajtammaradt télikabát, a Tangó, a Fehér babák. A Csönded vagyok alatt könny csordult éneklés közben Tornóczi Tibor szemében. A termet csaknem megtöltő közönség pisszenés nélkül hallgatta az előadót.
Azután felvidították a nézőket az Amikor Désiré a munkásszállón lakott című vidám dallal, ők, „a Feri meg a Bíró Imre“... És szólt a Tíz év múlva ne ez a dal legyen. Majd Göbő Sándor énekelte az Apa kalapja című dalt.
Hangulatok váltakoztak a koncerten. Látszott, mindkettőjüket megérintették a dalok, és úgy adták át azokat, hogy a nézőtéren sem maradt senki közömbös, csillogó szemmel hallgatták a Fifti-Fifti zenéjét.
A vége felé következtek az Illegalitásban és a Budapest.
A koncert végén a Finálé szólt. „Mit mondjak még neked? Lezárva már a boríték“. A nézők szűnni nem akaró ütemes tapsa után, ráadások jöttek. Dinnyés Józseftől a Hajnali ének. Legvégül pedig két saját daluk. A KETTEN repertoárjából az Olyan világ jön Márai Sándor tollából, a Last Blues Bandtől pedig Sárhelyi Erika megzenésített verese, a Kulcs a zárban.
Ketten kétfelől jöttek. Nagyon megy ez nekik így, együtt. Szerencsés találkozás az övék, több évtizedes zenész múlttal a hátuk mögött. Hangjuk, hangszereik mesterei.
Elszántság is van bennük és akarat. Saját számokat ígértek, amikor a koncert után beszélgettünk. Sándor elmondta, nagy örömmel megy Ifjúságfalvára, ahol az ottani kultúrházban próbálnak, és isteni gulyást főz Tibor meg a felesége. Tibor pedig azt nyilatkozta, a próbák napján alig várja, mikor érkezik Sanyi. Legközelebb március 26-án, vasárnap Léván, a zsinagógában láthatja Időutazás Cseh Tamással című előadásukat a közönség.
Komáromban odakint havazni kezdett, amikorra elpakolta saját hangosító cuccait, két Fifti feliratú székét, a molinóját, Fifti-Fifti feliratú kofferét a zenekar. A hétvégén elmennek Cseh Tamás szobrához. Mondták búcsúzkodás közben a könyvtár ajtajában. Nekik köszönhetően Cseh Tamás másfél órára itt volt közöttünk. Tűnődtem, ahogy távolodó autójuk után néztem.
Hazafelé menet pedig arra gondoltam, mit is írt még feljebb emlegetett cikkében Stumf András.
„Aligha lehetne tökéletesebben eltalált dátum a magyar kultúra napjának ünneplésére, mint a mai – a Himnusz és Cseh Tamás születésnapja is egyben. Persze születésnapja a halandó Cseh Tamásnak volt, márpedig akiről mi beszélünk, az a Cseh Tamás halhatatlan“.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
