135 éve született Kabos Gyula tragikus sorsú színészlegenda

images/hirek/2022/t_kabosgyula_hyppolit.jpg

Kabos Gyula színész, komikus 1887. március 19-én született zsidó családban Budapesten, Kann Zsigmond (1851–1930) ügynök és Meister Róza háztartásbeli fiaként. 1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte.

Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én került sor még statisztaként a Népszínházban. Egy operettben volt lámpavivő a kínai menyegző jelenetben, izgalmában rossz helyre lépett, s a zenekari árokba zuhant. Mivel a brácsásra esett, így a zene is abbamaradt. Erre a következőképpen emlékezett vissza:

"... így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek - tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat."

1906–1907 között Zomborban, 1907–1910 között ismét Szabadkán játszott. Pályája Nagyváradon (1910–1913), majd a Király Színházban (1913–1914) és a Royal Sörkabaréban folytatódott. Az első világháború elején, 1914 és 1916 között ún. katonai pótszolgálatot teljesített egy fővárosi honvédkerületi parancsnokság segédszolgálatánál. 1916–1918 között a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lépett színpadra. Nagyváradon színház alapítással próbálkozott (1918), a következő évben visszatért Budapestre. 1919-ben a Dunaparti Színház tagja lett. Ezután az alábbi budapesti színházakban lépett fel: Andrássy úti Színház, Magyar Színház, Vígszínház, Belvárosi Színház, Renaissance Színház, Pesti Kabaré; Revü, Scala; Blaha Lujza Színház, Budai Színkör.

 

 

1919. március 8-án Nagyváradon házasságot kötött Puhalag Máriával, dr. Surányi Imre hadiözvegyével, akinek férje 36 évesen az olasz fronton esett el. Neki volt egy ekkor nyolcéves lánya, Gabriella, aki ezáltal Kabos Gyula nevelt lánya lett. Nem sokkal később született meg közös gyermekük Kabos István György.

1920 márciusa és 1923 decembere között az Andrássy úti Színház tagja volt, ahol 44 egyfelvonásos színdarabban és tréfában játszott, miközben szerzőként is működött. 1924 januárjától a Vígszínházhoz szerződött. A Renaissance Színházban kapta élete első címszerepét és első fővárosi főszerepét, Szemjon Juskevics(wd) Szonkin és a főnyeremény című tragikomédiájában – ami negyven gépírós oldalt tett ki –, melyről Kosztolányi Dezső színibírálatot írt. 1926–1929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt.

Színi mestersége mellett 1929 novemberétől hat hónapra a színház igazgatója lett, amit Fővárosi Művész Színházra keresztelt. Először Zsolt Béla Erzsébetváros c. darabját mutatták be, mely vezetése alatt a színház legnagyobb sikere volt. Igazgatói vállalkozása azonban hamarosan megbukott és elvesztette vagyonát.

1931-ben megkapta a Hyppolit, a lakáj filmvígjátékban Schneider Mátyás szerepét, aminek köszönhetően sok-sok filmes felkérést kapott, akkoriban ő a volt a legfoglalkoztatottabb színész az egész országban.

 

 

1935–1937 között a Víg, 1937–1938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1938. április 8., az első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni. Az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt. Fiát a londoni egyetem automérnöki karára küldte tanulni, majd feleségével útnak indult külföldre. Budapestről Ostendébe mentek, majd onnan Doverbe, s 1939. február 1-jén indultak el Southamptonból a 28 000 tonnás Paris nevű tengerjáró hajón, mely 1939. február 11-én kötött ki New Yorkban.

Amerikában alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Filmvállalatok közül egyik sem alkalmazta, teljesen mellőzték, és utolsó évei keserűségben teltek. 1941 őszén egy kis brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben rosszul lett. Hiába tiltotta el orvosa a színpadtól, Kabos továbbra is fellépett, és második rosszulléte után a harmadiknál tüdőgyulladást kapott. Utolsó két hetét egy kórházban, oxigénsátorban töltötte.

 

 

1941. október 6-án hunyt el New Yorkban. A New Jersey állambeli Emerson város Cedar Park-i temetőjében Kobas néven temették el, és sírjára csak jóval később akadtak rá. 1996. november 30-án temették újra a Farkasréti temetőben.

"Pályáját mint táncoskomikus kezdte, majd a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége lett, s maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 1931–1938 között készült film őrzi."

A színész tiszteletére a későbbiekben Kabos Gyula-díjat is alapítottak, amelyet a Soproni Petőfi Színház ad át minden évben a társulat egyik színészének, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott az adott évadban.

ATEMPO.sk