Sulyok Mária Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész az ausztriai Királyhidában született 1908. november 5-én. Ott nevelkedett és a Bruck leányiskolájába tanult. Édesanyja két éves korában édesapja pedig 11 éves korában hunyt el.
1926-ban kezdte tanulni a színészmesterséget a budapesti Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. 1929-ben kezdődött színpadi pályafutása a debreceni színháznál, ahol egy évadot töltött. Egy újabb évadra Miskolcra szerződött, onnan pedig a budapesti Vígszínház szerződtette le, de fellépett a Magyar Színházban, valamint a Vígszínházhoz tartozó Royal és Pesti Színházban is.
Nagyszerű színpadi megjelenése, vonzó nőiessége folytán a végzetes asszonyokat játszatták vele.
Néhány évvel később megkapta első filmszerepét, s bár ebben a műfajban is emlékezetes alakításokkal örvendeztette meg a közönséget, igazi terepe a színház volt. Láthatjuk a Mágnás Miska, A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob filmekben is. A filmesek 1975 után teljesen elfeledkeztek róla, és csak tíz év múlva, 1984-ben kapott még egy kis szerepet.
Noha természetes adottságai „királynői” szerepekre predesztinálták, pályája során meggyőzően keltett életre polgárasszonyokat, munkásnőket, parasztasszonyokat is.
1947-ben a Nemzeti Színház tagja, 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színháza szerződtette, s ezzel tulajdonképpen visszatért első budapesti színházához, amely 1961-ben felvette ismét régi nevét, és Vígszínházként folytatta működését. E színház tagja maradt nyugdíjazásáig, s azután szerepekre a Madách Színházhoz szerződött.
Az egyik legszebb orgánumú és legszebben beszélő magyar színésznő volt, aki 1952 és 1966 között tanította is a beszédművészetet és a színészmesterséget a Színművészeti Főiskolán.
Súlyos betegsége influenzával kezdődött, állapota fokozatosan romlott. 1987. október 20-án hunyta le a szemét örökre.
Munkásságát 1957-ben Kossuth-díjjal ismerték el, majd 1961-ben Érdemes művész, 1963-ban Kiváló művész lett.
Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Kotnyek Antal, Szalay Zoltán (Fortepan)
