Évek jönnek-mennek, a Pátria Rádió irodáiban kicserélődtek az emberek. Puha József maradt. Hogy csinálta? Mi a véleménye szakmájáról? Kiderül beszélgetésünkből és az is, hogyan készül Pentaton című műsorára, amelybe amatőr zenekarok is jelentkezhetnek.
Amióta csak ismerlek, és annak már vagy huszonvalahány éve, zenei szerkesztő vagy. Hogy csinálod?
Amikor a kilencvenes évek közepén, vége felé kezdtem, ez a szakma még teljesen másról szólt. Azóta sokat változott, és sajnos, sok minden rossz irányba ment.
Nagyon szeretem továbbra is a munkámat, nekem ez az életem, de ha most lennék fiatal, már nem biztos, hogy ezt választanám. Lehet, hogy már más felé kacsintgatnék. Azért, mert
a rádiózás, az újságírás ellaposodott, és ez engem nagyon bánt.
Részleteznéd, hogy miért?
Szerintem olyan műsorvezetők rúgnak labdába, uralják a piacot, akik valószínűleg a kilencvenes évek végén, amikor kezdtem, nem jutottak volna messzire. Hangsúlyozom, ez nem csak a Pátria Rádióra vonatkozik! Bízom benne, hogy mi még egy bizonyos színvonalat jelentünk.
Lehet, hogy maga a szakma változott meg, és már nem fontosak azok az értékek, amelyek akkor fontosak voltak, amikor mi kezdő újságírók voltunk. Persze, elképzelhető, hogy én látom rosszul a dolgokat.
Annak idején a Heti Ifi, az Ifi magazin a Popsziget melléklettel fórum voltak.
Erről beszélek én is. Fontos fórumok tűntek el, és amik a helyükön lettek, már nem képviselik azokat az értékeket, amiket mi még képviseltünk, amikről azt hittük, hogy ezek nagyon fontosak. Továbbra is az a véleményem, hogy azok igenis fontosak voltak, de közben, eligénytelenedett a szakma.
A mai fiataloknak kellenek a szakmai igényességgel megírt zenei cikkek?
Elképzelhető, hogy nem igénylik ezeket. Ez is benne van a pakliban. Aláírom, hogy a mai fiatalok már mások, mint mi voltunk. Rengeteg fiatalt ismerek, hallgatom őket.
Ők már egy teljesen más generáció, máshogy néznek a világra.
Mondod ezt negyvenvalahány évesen. Te mennyire változtál? Egyre profibb zenei újságíró, szerkesztő lettél az évek során. Utána olvasol még híreknek?
Még többet foglalkozom a zenével, a rádiózással, mint régebben, most már kutatom is a zenét és a rádiózást. Amióta elkezdtem a slágerlistákat figyelni a kilencvenes évek elején, tudom, hogy mi minden történt a zeneiparban. Nagy hiányosságaim voltak a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekről. Ezeket a hiányosságokat fokozatosan be kellett pótolnom, meg kellett tanulnom, sőt mind a mai napig tanulom. És ezért egyre kevesebb az olyan fórum, az olyan rádióállomás, ahonnan tudok tanulni.
Amikor a kilencvenes évek közepén bekapcsoltam egy rádióállomást, minden információ újdonság volt számomra. Most már nem, vagy nagyon nehezen találok olyan műsorvezetőt, aki többet tud a zenéről, mint én.
És ez ne tűnjék nagyképűségnek! Szeretném azt hinni, hogy vannak még ilyenek. Az egyik kollégám mondta néhány évvel ezelőtt, hogy Józsi, te már mindent tudsz a rádiózásról, mindent tudsz a zenéről. Azt válaszoltam, dehogyis.
Ha azt érzem majd, hogy erről a szakmáról már mindent tudok, felállok és elmegyek. Korántsem tudok mindent, én is fokozatosan tanulom ezt a szakmát.
Ezen a területen sokat lehet tanulni és mindig fejlődni kell.
Puha József válogat – 2014 kedvenc dalai
Mennyi műsorod van hetente?
Zenével foglalkozom, főleg zenei műsoraim, zenei beszélgetéseim vannak, zenét szerkesztek. Szeretnék visszakerülni abba az állományba, amikor főállású műsorvezető voltam, és van is erre ígéret. Hiányoznak a beszélgetések, a riportalanyok. Maga a zenei szerkesztés, a dalok beszerzése, az adminisztráció nagyon sok időmet elveszik.
Szeretnék visszakerülni a helyre, amikor rádiósként sokkal jobban éreztem magam. Műsoraim voltak, nemcsak zenével foglalkoztam, hanem minden mással is.
Amikor sokféle dologból kellett készülnöm. Jó lenne hetente egy műsor, amit magam találnék ki és tölteném meg. Remélem, hogy lesz erre lehetőségem.
Ott van a Pentaton.
A napi Pentatonban a déli hírek után egy óráig zene szól, némi szöveggel. Vasárnaponként tíz óra öt perckor kezdődik a műsor zenészekkel, akikkel beszélgetünk és elhangzanak a dalaik.
Sok jelentkező van a műsorba, van úgy, hogy két hónapra előre megtelik.
Figyeltelek az előbb és rajtakaptalak. Párját ritkítja, milyen alaposan felkészültél az érkező zenészből.
Nem is felkészülés kérdése ez talán. Ha valakit annyira érdekel a zene, mint például engem, elég, ha meghallgatja az érkező előadó dalait, és már tudja, miket kérdez majd. Hihetetlenül jó kiindulópontok a zene és a szöveg.
Azt láttam, hogy amolyan gondolkodó riporter vagy. Figyeltem, hogy három kérdésnél nem készítettél többet előre, valamennyi azután következő kérdést menet közben találtad ki.
Nem is kell három kérdés!
Elég egy kiindulópont, hogyan kell elkezdeni, és szeretem, ha azután a riportalany vezet.
Nem ragaszkodom ahhoz, hogy a saját elképzelésem szerint kérdezzek. Talán csak a kiindulópont és a végcél fogalmazódik meg bennem, és a többi az úgy adódik. A vasárnapi Pentaton műsorok nem élőben mennek. Előre rögzített adásokról van szó. Sok esetben másfél óra prózát szoktam rögzíteni az ötvennégy perces műsorhoz. A felét ki kell hagyni. Vagy máskor használjuk fel.
Még mindig örömmel vágod meg a hanganyagokat?
Igen és olykor bosszankodom, mert azt érzem, hogy nagyon sok fontos dolgot ki kell hagyni ez által, de amikor meghallgatom a végeredményt, többé-kevésbé elégedett vagyok, hogy kerek beszélgetések születtek.
Én még úgy tanultam, hogy egy rádiós beszélgetést meg kell vágni, ki kell tisztítani, hogy jó legyen.
Írsz még? Az Új Szóban olvastam számos interjúdat.
Van egy honlap, a music.hu. Most már teljes egészében én készítem. Nekem fontos, hogy naponta, kétnaponta írjak valamit.
Úgy érzem, hogy így teljes az életem, hogy rádiózóm és közben írok is.
Egy új, itteni magyar ifjúsági lap ezt tárt karokkal várná. Nem hiányzik neked egy ilyen fórum?
Az nem kérdés, hogy hiányzik, de hadd kérdezzem meg: a tervezett célkorosztálynak, a fiataloknak, hiányzik-e? Talán tőlük kellene megkérdezni, kell-e nekik. Nem vagyok benne biztos, hogy azt mondanák, kell.
És nem tudom, vissza lehetne-e szoktatni a mai fiatalokat az ifjúsági lap olvasásához. Azt pedig végképp nem tudom, hogy érdemes-e kétezer-huszonegyben nyomtatott sajtóban gondolkodni. Már nem hiszek ebben.
Ha csak nem lesz ingyenes a lap. Ezzel pedig úgy vagyok, hogy a könyvek pénzbe kerülnek, a folyóiratnak is legyen ára. De mondom, ma már nem biztos, hogy megvennék.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és archívum
