Délelőtt lovaglás a hetényi pincesoron, ragyogó napsütésben, délután színjátszás a Csavar-csűrben és a gyönyörű, zöld pázsiton, a diófa és a szilvafa alatt. Ez volt 27 nagylány és két magyarországi nagyfiú programja a héten. Hetedik alkalommal valósult meg a lovas színjátszó tábor a Szevasz Polgári Társulás és a Csavar Színház közös szervezésében, Nyitra megye és a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával. Az idén is teltház volt.
Ötödik csoport! Ki nem lovagot még?! Kiált egy nagyot Gál Tamás Jászai Mari- és Dosky-díjas színművész, színházigazgató a hetényi pincesoron, a lovaglópályájuk mellett. Két kislány lép a lovak, Casim és Akila mellé. Az egyik lovat azután Gál Tamás, a másikat Kiss Szilvia színművésznő vezeti, közben tanácsokkal látja el a házaspár a gyermekeket.
„Öt éve vásároltunk a pincesoron két kis házat és egy borházat, a szőlőt ››kivettük‹‹, így lett egy nagy lovaglópályánk” – meséli a borház előtt Gál Tamás, miután leülünk a Jóka ördöge című darabban használt lócára.
A Csavar Színház díszletei és jelmezei vannak az egyik kisházban és a borházban, ám azt tervezik, hamarosan átalakítják a kisházakat, hogy azokban szállásolják majd el a gyermekeket. „Ahogy mennek felfelé az árak, lehet, hogy amilyen szerencsénk volt a vásárlásnál, annyit ráfizetünk majd a felújításnál” – tűnődik a színész, aki
a jövő héten, csütörtökön az idős Lestyák szabó szerepét játssza majd az általa rendezett Beszélő köntös című előadásban, az 56. Országos Népművészeti Fesztiválon.
Az eredeti szereposztásban szereplő Jászai Mari-díjas Szélyes Ferenc repülőgépe nem érne ide Székelyföldről, ezért döntöttek a változtatás mellett. Szultánként pedig Szebellai Dániel színművészeti egyetemi hallgató debütál majd Zselízen.
A lovaglás után, a faluba indulunk. A gyermekek integetnek Zsidek Marian, a helyi fővadász terepjárójának platójáról. A Gólya csárdában, miközben hintáznak, a lovas színjátszó tábor fiatal oktatóit faggatom. „Segítünk anyáéknak a színjátszó oktatásban, a gyerekek kérdezhetnek tőlünk, elmondjuk a véleményünket, de a lényeg, hogy maguk találják ki az ötleteiket” – részletezi a hintán Gál Ádám Vajk harmadikos gimnazista. „A közös játékokat élvezem a legjobban, nagyon ügyesek a gyerekek” – teszi hozzá a komáromi Csiffáry Dorka, aki ősztől elsős lesz a Corvinus Egyetemen, kommunikáció szakon. „Először vagyok ebben a táborban.
A gyerekektől is lehet tanulni, például türelmet” – szólal meg Brezovszky Dániel ősztől negyedéves budapesti színművészeti egyetemista. – „Örülök, hogy itt lovagolhatok, ugyanis már a színművészetin is van lovas oktatás, Lezsák Levente Vasztély pusztai ménesében” – avat be.
A fenséges Csavar-csűrben érezni a deszkaillatot. Belül olyan, mint egy jurta. Különös energiák áradnak a térben. Ennek a közepén, egy hatalmas tatamin körben ülnek a táborlakók. „Öt csoportra vagyunk osztva, és ezekben a csoportokban játsszuk a jeleneteket” – magyarázza a tündéri hetényi Dékány Dóra, majd így folytatja –
„Van, hogy mindent rímekben kell mondani, máskor állóképekben kell megmutatni például a tűzoltót, aki szeret gyújtogatni. Szóval, így játszunk mi színházat” – ragyog a szeme.
Azután mind a többieknek is, a diófa alatt, a szilvafánál, a Csavar-csűr mellett az asztalnál, amott, az óriási szalmabálák tövében. Amerre csak próbálják a maguk kitalálta jeleneteket! És akit csak kérdezek, milyen ez a tábor, csillogó szemmel válaszolja szuper, kiváló, nagyszerű, fantasztikus. Nem csoda, hogy évről évre pár nap alatt megtelik a létszám.
„Imádom ezt a tábort!” – dől hátra házuk teraszán Kiss Szilvia színművésznő. – „Nyugalmat hordoz, és azt ad a gyermekeknek is.
Imádom a lovakat, a három kutyát, Raját, Borit, Délceget, a kis papagájunkat, Sárkányt. A nyolc gyermeket, akik nálunk alszanak, bár nem vagyunk ott alvós tábor. Mégis, mindezzel együtt olyanok lehetünk erre az öt napra, mint egy hatalmas nagycsalád. És nincs annál nagyobb öröm, mint amikor azt mondja egy gyermek, hogy ő még nem aludt egyedül sehol, itt pedig boldog. Az ilyen apró dolgok miatt hatalmas öröm ez” – tudatja, és indul tovább próbálni a gyermekekkel.
Pénteken késő délután sok vendégük volt, szülők, testvérek jöttek megnézni a kis színészeket. Nem is tudták, elég tágas lesz-e a Csavar-csűr, vagy kijöjjenek a diófa alá, és felhúzzanak egy bambuszfalat a szilvafánál, amely mögött, színre lépés előtt, izgulhatnak a gyermekek.
Már most fogadok, hogy szombat reggel hiányozni fognak nekik a lovak, a napfény, a tatami. Antal Tamás bűvész, a táncház, amelyben Juhász Sándor, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólótáncosa oktatott táncokat, és Mester László zenekara húzta a talpalávalót. Hiányozni fog a sok finom palacsinta.
Meg a Csavar-csűr, amelyben ülve, gitárral a kezében, azt mondta Gál Tamás színművész: „Semmi értelme sem lenne az egésznek, ha nem lenne benne élet.”
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
