Különös színházat mutattak be Forgácsék és az Eszes Ati február utolsó keddjén a komáromi Egressy Béni Vársi Művelődési Központ Kiss Péntek József Kamaratermében. Színházat, ami nem előadás. Előadást, ami nem színház. Mi nézők sem voltunk ott, vagy legalábbis nem láttuk magunkat. Előadás sem volt, amit néznünk kellett volna.
Ez utóbbi gondolatok Farnbauer Gábortól, Az ibolya illata című mű szerzőjétől valók, ha nem is pontosan így. A vaksötét nézőtéren nehéz lett volna pontosan jegyzetelni. A kötet elérhető, egy példány ott lapult a műszaki pulton.
Farnbauer Gábor író, költő, fizikus Komáromban született 1957. május 6-án, szülővárosában érettségizett, 1982-ben szerzett diplomát a prágai Károly Egyetem elektronfizikai szakán, azután 1989-ig a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója volt. Társalapítója és névadója a Kalligramm Kiadónak, 1992 és 1998 kötött a Kalligramm folyóirat műszaki szerkesztője.
Költészetében az áttörést az 1992-ben megjelent Az ibolya illata című maga által gondolatregénynek minősített, a szakértők által „hosszúversesszének” nevezett műve hozta meg. A mű hősei gondolatok, amelyek a szó-nyelv egyfajta furcsa olvasatát beszélik. Ez a konstrukció a maga sejtelmes, áttetsző anyagával, a Titok, a kimondhatatlan Világegyetem felé mutat, benne a senkivé lebontott Én, a jelentés és értelem nélküli Mindenki és Minden felé mozdul el.
Forgács Miklós rendező egy szünet nélküli komplex irodalmi, színházi, zenei és képzőművészeti elmélyedés formájában próbálkozott Farnbauer szövegével. Érdekes lenne felfejteni, mi volt az első pillanat, ami végett most elővette az anyagot a kiváló előadóművész, költő, rendező, a kassai Thália Színház dramaturgja. A szándékról annyit árult el a látottak után, hogy 2022-ben, a gondolatregény megjelenésének harmincadik évfordulója volt az alkalom, amiért elkezdett foglalkozni az anyaggal, pályázott a színrevitelre, sikertelenül. Most a Symbol Polgári Társulás jóvoltából megvalósulhatott a terv.
Egy dús szövetű meditáció lett a végeredmény. A meztelen gondolat a szertartás során egyre többet vett magára az univerzumból, ahogy az elején meztelen előadó közben ruhadarabokba bújt, a végén pedig megint meztelenül fejezte be. Persze, ez a saját megfejtésem a február 27-ei bemutatóról. A ibolya pedig kiváló példa mindehhez. Mától egészen másképp tekintek a házunk előtt már nyíló virágra.
Forgácsék és az Eszes Ati rituáléjának terében hárman vannak jelen. Egy zenész, egy beszélő és egy képzőművész. Később a képzőművész is beszél, a beszélő is énekel, a zenész pedig szöveget mond, párbeszédet a beszélővel. Hármójuk együtt lélegzése a rítus maga. Eszes Ati képzőművész egy akváriummal dolgozik. Vizet lebegtet benne, színes festékekkel önti le az akváriumra helyezett üveglapot. Papírt gyúr, miközben mindezt a zenész és a beszélő közötti vászonra vetíti. A felismerhetetlenre mázolt zenész megzenésített szövegeket énekel és zenei kulisszákkal, eltorzított hangokkal erősíti a felolvasott regényrészletek hatását. Mindhármukon átfolyik a szöveg, különös feszültség tarja egyben a meditációt.
„Szeretem Miki agyát, mert nagyon inspiratív ember” – fogalmazott a közönség távozása után Eszes Ati, aki Forgács Miklós két verseskötetét is illusztrálta. „Azért döntöttem az akvárium mellett, mert sokoldalú látványt nyújt, amilyen ez a szöveg. Először úgy volt, hogy USB-kulcsról megy majd a vetítés, azután eldöntöttük, hogy mégis legyek jelen személyesen. Jól éreztem magam az elmélkedésünket közvetlenül megelőző négynapos főpróbafolyamat során. Igazából csak akkor lepődtem meg, amikor Miki a kezembe nyomott egy papírt azzal, hogy ez a te szöveged” – nyilatkozta az alkotó, akinek a rituálét záró papírfelhő játéka, a betörő fényekkel, emlékezetes marad.
Sok szép kép van még. Mindenki azt vitte haza, amely a leginkább megérintette. Az én batyumba a sok utazásról szóló brutális ballada került. A zenész énekli, miközben a főszereplő némán kitépett belű kenyerekkel „elbábozza” a dalt. Ez a szeánsz egyik legerősebb pillanata.
„Kétezer-tizenkilencben csináltunk testvéremmel, Andrással egy ››Csuk és Gek‹‹ című előadást, amely rólunk, a családi titkokról az apánkhoz való viszonyukról szólt. Úgy is neveztük el, hogy apatúra. Most lépni akartunk egy szintet, amely bekapcsolt bennünket az univerzumba. Az ibolya illata másfél évig készült. Ötleteltünk, kitaláltuk, hogy legyenek dalok, elvetettük az ötleteket, újakat találtunk ki. Farnbauer aforizmáit az utazásról versekké, majd dalszöveggé írtuk, behoztuk a Gilgames-eposz egy részletét. Mégis a koncepciót próbáltuk többet, mint az előadást. Most, a bemutató előtt négy napon keresztül az örsújfalui kultúrházban véglegesítettük az elképzeléseinket. Közben végig kapcsolatban voltam Farnbauer Gáborral. Találkoztunk is Pozsonyban. A sok telefonbeszélgetés után ››kiéhezett‹‹ találkozás volt. Úgy beszélgettünk, mint két jó barát” – árult el fontos részleteket Forgács Miklós. Forgács Andrásról annyi derült ki, hogy autodidakta módon tanult meg gitározni, postás Léván és kiváló amatőr színjátszó.
A meditáció végén láthatóvá válik az ibolya illata. Hogy miképpen, azt nem árulom el. Maradjon ez is a különös együttlét titka. Remélem, sok helyre sikerül majd elvinnie a Symbol Polgári Társulásnak. Forgácsék és az Eszes Ati valóságos 21. századi ceremóniamesterek. Utat törnek. Annak minden nehézségével. Ám lélekmosdató szépségével is!
Szöveg és fotó: Bárány János, ATEMPO.sk
