Két koncert után faggattam a Királyhelmecről indult, Pozsonyban élő Szunyog Zsuzsa költőt, írót, dalszerzőt, előadóművészt. Május 18-án voltak a Priadky lásky – Szerelemszövő, május 24-én pedig a Tisíce nití – Ezernyi szál előadásai Marcel Comendant cimbalomművész társaságában, Pozsonyban, a Zichy palotában.
Mikortól ír szlovák dalokat? Magyar versei fordításai is megtalálhatóak közöttük? A szlovák nyelvű előadásait teljesen külön kezeli a magyar fellépésektől?
Az első szlovák dalaimat körülbelül öt évvel ezelőtt írtam, de akkor az úgy abba is maradt. Most viszont másfél évvel ezelőtt intenzíven kezdtek születni a szlovák dalok, amelyeket rendszeresen elő is adok. Ezek nem versfordítások, hanem a magyar dalokkal párhuzamosan születnek. Vannak dalok, amelyek mind a két nyelven megvannak, és vannak olyanok is, amelyek csak magyarul, vagy csak szlovákul. Ami az előadásokat illeti, az
mostanra úgy alakult ki, hogy van előadás, amely során szlovák, magyar, angol dalokat énekelek, van szlovák nyelvű előadás és vannak a magyar fellépések.
{facebook}https://www.facebook.com/zsuzsa.szunyog.7/videos/3064670853763720/{/facebook}
Angol nyelvtanár és fordító volt, néhány éve lett szabadúszó előadóművész. Nyíltam én címmel tavaly februárban először lépett fel szülővárosában, Királyhelmecen, Gólya Márton cimbalomművész zenei kíséretével. Akkor azt nyilatkozta az erről szóló televíziós tudósításban, hogy erős oldala a drámai hang. Miket és milyen érzésekkel énekelt azon a tavalyi téli napon?
A drámai hang az továbbra is erőteljesen jelen van a dalokban, az előadásban.
Helmecen főleg a népi variációkat énekeltem, dzsesszes és komolyzenei elemekkel is tarkítva. De ha jól emlékszem, popzene is került a végére, merthogy Az egy nap T. Anna otthonában című szám, az egy popdal. Az első dal aznap este az Engem anyám úgy szeretett című volt, ami egy népzenei elemeket tartalmazó dal, a záródal pedig az említett popos beütésű volt. Meg voltam hatódva. Otthon, egész-egész hazai közönség előtt énekelni azért mindig más.
Azután jött a koronavírus. A járványügyi óvintézkedések miatt tavaly novemberben már csupán online beszélhetett eddigi irodalmi munkásságáról, köteteiről a királyhelmeci, a somorjai és a dunaszerdahelyi könyvtárak honlapjain, két részben. Hogyan élte meg a pandémiás időszakot? Volt lelki ereje az alkotáshoz?
Mindkét hullám kezdetét nehezen éltem meg, mert annyira elindítottuk a fellépéseket, koncerteket új, izgalmas helyeken. És egyszercsak a sok készülődés után megint minden bezárult. Az alkotáshoz volt erőm, persze. Sok dal született, kész lett egy újabb cédére való anyag.
A tavasz azután meghozta a Volt egy kertem című gyermeklemezt. Szokolay Dongó Balázs furulyán és dorombon, a dalokat hangszerelő Farnbauer Péter gitáron kísérik. Komáromba járt a felvételekre, a Fambi Stúdióba, abba a szép fenyőfákkal, zöldellő bokrokkal teli utcába?
Igen, oda jártam próbákra, felvételekre, nem is kevésszer. Farbauer Petivel mi jártuk pár évig az országot a gyerekműsor dalaival, amelyek nagy részben most a cédére kerültek. A lemezt pedig így hárman ott vettük fel, a Fambi Stúdióban.
„Pörög, mint a búgócsiga, ringat, mint a pókhinta, röpít, mint a csúszda”. Ezt írta az Új Szóban az anyagról egy másik költő, Juhász Katalin. Huszonegy dal, harminchárom percben. Miért lett ilyen rövid?
Nekem nem tűnt fel, hogy rövid lenne. A rajta levő huszonegy dal pörög-forog egymás után, sokféle hangulatot megteremtve.
Táncdallamoktól kezdve, altatón keresztül zajlik a színes forgatag, és egyszercsak vége. Kompakt egység lett.
Magánkiadásban jelent meg a cédé, várja a megrendeléseket, csomagolja a cédéket, és küldi postán a megrendelőnek. Ez megterhelő pluszfeladat? Vagy közben elképzeli az illetőket, akiknek küldi a saját dalait, hogy miképp örülnek majd az albumnak?
Ez pluszfeladat, persze, legalább három-négy ember munkáját végzem. De egyben közvetlen kapcsolat is azokkal, akik pár nap múlva azután kézhez kapják a cédét, tudom, hogy hova megy, hova jut el.
Ez az egész egy örömteli dolog. Azzal bocsátottam útjára az albumot, hogy okozzon örömet, és az nekem is öröm.
Az előbb azért idéztem fel a komáromi Fambi Stúdió utcájának fáit, bokrait, a madárdalról, amely mindig zeng abban az utcában nem is beszélve, mert figyeltem a fotóit az interneten. És azt láttam, imádja a természetet. Első verseskötetének – amelyet elolvasva Tőzsér Árpád szerkesztő azt mondta a Madách Kiadóban, hogy ha ilyen jó dolgokat fog írni, jó barátságban lesznek – az a címe, hogy Rózsavigasz; az egyik kiadás előtt álló könyvének pedig az, hogy Virágfalvi állomáson. Királyhelmecen szerette meg a virágokat, fákat, bokrokat, madarakat? Jut eszembe, van egy Mesemadarak című kötete is.
Így van, a madarak, a virágok vissza-visszatérő motívumai a szerzeményeimnek. Helmecen természetközelben éltünk. Volt kiskert, virágos udvar, óriási nagy kert, ami gyerekkoromban még nagyobbnak tűnt.
Emlékszem minden virágra, fűre, fára, a föld göröngyeire. Rengeteg élmény visszaköszön onnan.
Az elmúlt pár évben pedig vonatoztam is sokat, autóztunk is eleget, mindenütt láttam-látom a virágokat, erdőt-mezőt. És akkor is észreveszem a természet csodáit, ha a lakótelepről, ahol élek, ki se mozdulok, mint ahogy az például a pandémiás időszakban volt.
{facebook}https://www.facebook.com/zsuzsa.szunyog.7/videos/3059113514319454/{/facebook}
A másik dolog, amit megfigyeltem, hogy kedveli a piros színt. Fellépő ruháiban mindig szerepelne ez a szín. Jól látom?
Így van.
Nekem a piros az élet színe. A szerelemé is, persze, és mivel a dalaim gyakran szólnak a szerelemről, lehet, hogy ezért is veszek ösztönösen piros ruhát a fellépésekre.
De szeretem a zöldet, a sárgát, a kéket is, sőt a piros-kék színkombináció sem áll tőlem távol.
Boldogságkommandó című regényének ajánlójában azt írja: „Innen nézve úgy tűnik, életem végéig a törékenységről és a sebezhetőségről fogok írni, meg a színes fényüvegről”. Mostanában ezekről ír?
Igen, sokszor írok ezekről. A legbensőségesebb, legmélyebb dalaim erről szólnak, a törékenységről, a sebezhetőségről. A színek, a sokszínűség pedig a zenei stílusok sokszínűségében is ott van.
Hogyan férnek meg egymás mellett alkotói világában az írás, a dalszerzés és az előadások? Párhuzamosan dolgozik?
Párhuzamosan zajlik mindez. Folyamatosan „dalszerzek”, „zeneszerzek”, gyakorolok, azután próbálunk, jönnek az előadások, a szervezés.
Ha pedig írás, akkor ez mostanában, meg már egy jó ideje zeneírás. Külön szövegen nem dolgozom, a dalok szövegei biztosan megjelennek majd akár egy bookletben a cédék részeként. Van két kiadatlan kézirat, azokat jó lenne idővel megjelentetni.
Az internetről tudom, hogy készül a Továreň na sny – Álomgyár című dala. Milyen dalokat várhat még a közönség? Most, hogy a pandémia után nyílik a világ, és lehet majd megint közvetlenül találkozni a közönséggel.
Az említett dal mellett az új repertoárban ott van például a Sláčik, amit szabad fordításban inkább Hegedű-nek fordítanék, az Ezernyi szál, a Hej, páva variáció és továbbiak. Műfajilag továbbra is leginkább sanzonok, színházi dalok, népi variációk születtek és születnek, de vannak himnikus szerzemények is, mint például a Minden úton című dal. Az Ébredj fel, kedvesem az egy popdal, sőt lett blues is, az Én nem akarok című.
A gyermekek közé is visszamegy majd hamarosan koncertezni?
Két-három lemezbemutató koncertet biztosan tartunk majd a nyáron. Közben pedig ha lesznek felkérések, fesztiválok, szívesen megyek, megyünk a gyermekekhez is koncertezni.
Zsuzsa épp ma ünnepli születésnapját, így a legjobbakat kívánjuk neki mi is. Isten éltesse sokáig!
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Szunyog Zsuzsa archívuma
