A magány, a bezártság, a betegségtől való félelem néhány embernél komoly lelki problémákat idézhet elő, és ez olyan kézenfekvő témát adott nekem, amiről írni tudok. Vallja új daláról ifjabb Ropog József, azaz José, a komáromi dalszerző és előadó. „Egy világítótorony, annak szánom ezt a dalom. Magányos partokon a ködben hallod-e a hangom?“ Kérdezi az énekes.
A dal születéséről és a december 24-én, szenteste, 19 órakor bemutatásra kerülő videoklip forgatásának kulisszatitkairól faggattuk Josét. A klipet portálunkon is bemutatjuk!
Új dalodat a világjárvány ihlette. Hogyan élted meg a pandémia eddigi hazai hullámait dolgozó emberként és dalszerző előadóként?
Eleinte nehéz volt a sok megszorítást folyamatosan fejben tartani, egyébként sem vagyok egy nagyon csavargós típus, szóval nem volt nehéz hozzászoknom. Szeretném hozzátenni, hogy nagyon elég volt már ebből a járványból és igazán csak szedhetné már a sátorfáját. A civil munkám, nagy szerencsémre az egész pandémia alatt kitartott, jelenleg is sok munkánk van, és mivel számítógépeken dolgozunk, a home office is bármikor kivitelezhető.
Előadóként egy kicsit nehezebb az ügy, mivel idén csak három koncertünk volt, sajnos a rendezvények csak nagyon szegényesen valósultak meg ebben az évben.
Dalszerzőként azt kell, hogy mondjam, aktív volt az év, bár videoklip nem sok született, de a háttérben több dal is íródott és íródik jelenleg is, ugyanis jövőre szeretnék egy albummal előrukkolni, amelyre több olyan dalt is szeretnék, amelyek mindenki számára vadonatúj szerzemények lesznek.
Az Ilyen még nem volt című dalod a covid hozta új helyzetet parodizálja. Ütős dal. A koncertjeidet is ezzel zárod, a ráadások előtt. Abban a dalban mintha még reménykedtél volna, hogy a vírust gyorsan leküzdjük. Nem így lett. Mennyire zavar ez a helyzet?
Az Ilyen még nem volt jelenleg is aktuális, ugyanis mint mondtam, nem vagyok az a csavargós típus, így nagyon jól el tudom magam foglalni itthon a négy fal között. Nagyon szeretem ezt a dalt, élőben még jobb, mint az eredeti, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ne hagyja ki a következő José LIVE! koncertet! Természetesen zavar, hogy még mindig ugyanazokat a köröket futjuk a coviddal, de
megpróbálom magamban helyén kezelni a helyzetet és a lehetőségekhez mérten a legjobbat kihozni belőle.
Ilyen még nem volt – José ma feldobja a hangulatot
A Világítótorony a covid okozta mély fóbiák oldásához, a járvány miatti bezártság, feszültség, pánik leküzdéséhez adhat fogódzót?
Amikor elkezdtem írni a Világítótorony szövegét, az alapzene hangulata miatt szorongást lefestő képek jelentek meg a fejemben. Igyekeztem papírra vetni, hogy mit érezhet egy esetlegesen akár pszichés zavarokkal küzdő ember.
A magány, a bezártság, a betegségtől való félelem néhány embernél komoly lelki problémákat idézhet elő és, ez olyan kézenfekvő témát adott nekem, amiről írni tudok.
Egy szerepet játszol el a klipben. Te vagy a világítótorony őre. Úgy tudom, az 1902-ben épült, romantikus stílusú, a város egyik legmagasabb pontján álló, 28 méter magas komáromi víztoronyban forgattátok a klip több jelenetét, Sipos Géza rendező-operatőr, a magyarországi Medusa Pictures első embere irányításával. Milyen volt a lassan 120 éves torony miliője? És mit csinál a toronyőr?
Igazi komáromi összefogás kellett ahhoz, hogy ez a három országon átívelő videoklip megszülethessen.
Less Károly városi képviselő barátom azonnal ugrott, amikor elmeséltem neki, hogy szeretnék a víztorony belsejében forgatni és ki kéne deríteni, hogyan lehetne ezt megvalósítani. Ruman Patrik, a KOMVaK igazgatója készséggel állt rendelkezésünkre, és elintézte, hogy a Nyitra megye fennhatósága alá tartozó víztoronyba beengedjenek minket, természetesen csak saját felelősségre. Hálám jeléül egy rövid jelenetben fel is tűnik a videoklipben. A Komáromi Jókai Színház és Boškovics Erzsébet jóvoltából fantasztikus jelmezeket, kellékeket kaptunk, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Természetesen a családomtól és közeli barátaimtól is rengeteg segítséget kaptam, ám ennek ellenére is elég megterhelő volt számomra a forgatás előtti időszak, mivel kvázi gyártásvezetőként egy személyben kellett kézben tartanom minden munkafolyamatot.
Külső helyszínként pedig a Komáromtól nagyjából 130 kilométerre fekvő Podersdorf világítótornyának környékét találtátok meg. Nem néztek nagyot a Neusiedler see partján sétáló, üldögélő emberek, hogy milyen filmes fickók érkeztek a tópartra?
Nekem is voltak apró fenntartásaim a dologgal kapcsolatban, ugyanis teljes jelmezben kellett fel és alá grasszálnom a stégeken, miközben két kamera folyamatosan követett. Ráadásul voltak olyan felvételek, amelyekhez Sipos Géza operatőr és rendező barátomnak szó szerint hasra kellett feküdnie a stégen és úgy készíteni a felvételeket, de
meglepően jól fogadták az ott tartózkodók a fejleményeket. Sőt! Akadt, aki saját telefonjával is készített fotókat rólam és a forgatásról.
A „tenger” pedig Karván ringatja hullámait a klipben. Otthon, a Duna partján forgattatok.
A Karván forgatott jeleneteket már sötétben vettük fel. Az előzetes tervek szerint ez a videoklip fekete-fehér lett volna. Az elejétől kezdve monokrómban éltek a fejemben a jelenetek, majd miután elkészültünk a felvételekkel, Géza készített fekete-fehér és színes verziót is a klipből.
Akkor vágott kupán minket a felismerés, hogy mennyire jól sikerültek a fények, a színek mennyivel jobban állnak a dalnak.
Egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy felejtsük el a fekete-fehéret, és maradjunk a színeknél.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Sipos Géza
