Magáért a művészetért jó zongorázni, vallja Fekete Tamás, az Érsekújvárból indult zongoraművész. Ha valaki kevesebbet lát ebben, nem igazán elhivatott, teszi hozzá, és megjegyzi, próbálkozik azokhoz csatlakozni, akik elhivatottságból csinálják. Első cédéje megjelenése kapcsán beszélgettünk a 29 éves komolyzenésszel.
„A családunkban mindig virágzott a művészet. Az egyik nagyapám, aki kántor volt Garampáldon, magától tanult meg orgonán játszani. Édesapám hegedült, érsekújvári nagyapám festett, tele van a festményeivel a házunk. A zongorát elém rakták a szüleim. A zeneiskola első öt évében nyomkodtam a billentyűket, utánoztam a medve hangját az oktávokkal.
Később gitárt fogtam a kezembe, megalapítottam a Zavaró Tényezők nevű alternatív rockbandát, amely két évet élt. Tizenkettő, tizenhárom évesek voltunk a zenekar tagjai, egy pincében próbáltunk. Maga a zene érdekelt” – kezdi történetét a zongoraművész, aki azután a konzervatórium diákja lett Pozsonyban.
„Ott már gyakorolni kellett, amit nem nagyon szerettem” – nevet – „Nem voltam fegyelmezett diák. 2009 januárjában, az első vizsgám napjának reggelén lázas lettem, valahogyan mégis elmentem az iskolába. Hárman voltunk az osztályból, akik az első vizsgán azonnal egyest kaptunk. Katarína Dibáková tanárnőm meg is jegyezte, hogy ez nagyon különös” – idézi fel a komolyzenész hozzátéve, azután csak klasszikus zenét hallgatott még a mobiltelefonján is, sőt elkezdte olvasni a zeneszerzők életrajzát, kottákat gyűjtött, művészeti stílusokat tanulmányozott, a zongoráról, mint hangszerről igyekezett egyre többet megtudni.
„Az első zongoraversenyemen nagyon hamar kiestem. Akkor határoztam el, hogy a technikai képességeimet is fejlesztenem kell. Még komolyabban belevetettem magam a gyakorlásba. 2015-ben tizenkilenc évesen felvettek a Pozsonyi Előadóművészeti Főiskolára, Ida Černecká tanítványa lettem.
2017-ben nyitottam a versenyek felé. 2018-ban, Budapesten, a Virtuózok döntőjébe jutottam. A televíziós megjelenés sok felkérést és koncertet hozott Magyarországon és itthon.
Legutóbb tavaly a Leoš Janáček nemzetközi zongoraverseny elődöntőjéig jutottam Brünnben, de azt is hatalmas sikernek könyvelem el” – sorolja Fekete Tamás, de azonnal hozzáteszi, nem a győzelemért jár a zenei versenyekre.
„Belül minden zenésznek be kellene látnia, hogy nem jó versenyezni a művészetben. Bartók Béla is azt mondta, hogy a versenyek lovaknak valók, nem zongoristáknak. Persze, a mai világban meg kell mutatkozniuk a komolyzene művelőinek is. A versenyre készülésben egyedül a megmérettetés előtti drukk a jó. És sosem tudni, ki szólít meg egy versenyen újabb fellépési lehetőséget kínálva, tovább gördítve a karriert” – vallja be őszintén.
Januárban a főiskola és a Művészetet Támogató Alap (FPU) kiadásában megjelent első cédéje, amelyen Szergej Rachmaninov és Liszt Ferenc műveit zongorázza. – „Ez a lemez a repertoárom kis szelete, ahol igazán jól érzem magam. Minden zongorista olyan műveket szeret zongorázni, amelyeknek át tudja adni a tartalmát.
Rachmaninov zenéje mindig extázisba hoz, belőle írom most a főiskolán a doktori disszertációmat. A cédén a második zongora szonátáját adom elő, amit Szlovákiában eddig még nem játszott fel zongoraművész.
Liszttől a Villa D’Este szökőkútjai és a Dante szonáta kerültek a cédére, amelyet tavaly nyáron vettünk fel.
Február 13-án, hétfőn 17 órakor Pozsonyban, a főiskola KS Dvorana termében lesz a cédékeresztelő, február 28-án, kedden 18 órai kezdettel Dunaszerdahelyen, a zeneiskolában, március 6-án, hétfőn 19 órakor pedig Érsekújvárott, a Fő téri kultúrházban játszom el a lemez anyagát” – tudatja végül Fekete Tamás zongoraművész.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Lea Lovišková
