Rendhagyó disznótor. A falvainkban a már egyre inkább látványosságszámba menő esemény a hagyományaink részét képezi most is. De mi lehet a hagyományosban rendhagyó? Ne tévesszen meg minket a cím! Nem történt más év végén, mint folytatódott a Csemadok Csábi Alapszervezetének sikeres sorozata, a Csábi Színházi Esték.
Karácsony előtt az „Egy disznótor pontos leírása” került színpadra – a Kultminor támogatásának köszönhetően – a helyi alapiskola Közösségi termében. A darab a 70-es éveket, a prágai tavaszt követő időszakot elevenítette fel a kisember szemszögéből.
Az író, Soóky László drámaszövege ráadásul végtelen könnyedséggel és humorral beszélt az „ideiglenes” szovjet megszállásról, az átvilágításról, a szabadság ideájáról, valamint a közösség szabadságra való képtelenségéről.
Az előadás műfaját tekintve „mesélőszínház”, tehát egy színész történetmesélésén keresztül kapott képet a – sokszor hangosan felnevető – közönség a világról. A színész ebben az esetben a felvidéki – egész pontosan dumamocsi – származású Lajos András, aki évekig a Vígszínház színésze volt, jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház tagja.
Ez volt idén a negyedik színházi est, melyet a helyi Csemadok-alapszervezet hozott tető alá: a minden alkalommal szép számban összegyűlő érdeklődők jó véleménnyel és szinte állandóan vidáman, egymással társalogva távoznak egy-egy előadás végeztével. Ez ad midig kellő támogatást a szervezőknek a reményteli folytatáshoz.
Magunkra ismerhettünk a fal mögött – kiváló színészek jártak Csábon (FOTÓK)
Csábon derült ki utoljára, hogy mi lett a Nővel – darabtemetésen jártunk (FOTÓK)
Őzek, rókák, poénok – Csábra csábultak az Ahogy esik, úgy puffan színészei (+FOTÓK)
Miskei Ferenc, ATEMPO.sk
Fotó: Zaťko Ervin / ATEMPO.sk
