Istenem, de régen láttalak titeket! Csapta össze tenyerét Ropog József színművész, örökös tag, a Komáromi Jókai Színház felső előcsarnokába lépve, megpillantva a rá várakozó hajdani kollégákat, mostani színészeket. De sokan vagytok! Ennyien voltatok? Kérdezte még, azután megállt. Megint a színházban. Immár nyolcvan évesen.
80 éves Ropog József, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja
És ahogy kezdte, úgy folytatta. Hangosan, nevetve, mindenkit átölelve. Igaz, nem tudta leplezni, hogy meghatódott.
„Látjátok? Ilyen volt a hangulat húsz éve, amikor színészként itt játszottam!” – jelezte Gál Tamás Jászai Mari- és Dosky-díjas színművész, színházigazgató, és harsányan nevetett ő is. A régen látott Ropog József energikus megjelenése, jókedvre derített minden jelenlévőt. A színházigazgató nem is sorolta a művész színpadi és filmszerepeit.
„Úgyis ez a fontos, gyerekek, ami most itt van” – utalt a fantasztikus hangulatra.
Fabó Tibor Jászai Mari-díjas színművész, aki Szádalmásról, Ropog József szülőfalujáról készült beszélni, szintén félre tette a protokollt, és csupán annyit mondott: „Mi, földik, tartsunk össze!”
Skronka Tibor, a társulat legkorosabb és Ropogot legrégebben ismerő tagja az időtől megsárgult, régi közös emlékeket idézett fel abból a világból, amikor „a színház folyosói, a színészklub és persze, a ››büffé‹‹, még cigi- és kávéillattal volt tele. Na meg harsányan vidám társasági élettel, gitárszóval, énekkel, viccelődéssel, ugratásokkal és sok-sok nevetéssel”.
„Mikor néhanapján egyedül járom a színház folyosóit, a csendben hallani vélem az öltözőkből kiszűrődő, régi, vidám társaság zsivaját, a te „hopp, hopp, hopp Winnetouuú” beszólásodat, Holocsy Pista önfeledt kacaját, Basa kukorékolását, Nyemkó dörmögését. Jó volt együtt. Kerestük egymás társaságát úgy a színházban, mint a szabadidőnkben is” – fogalmazott beszédében a színművész, akinek felderengtek a szigeti Nyemkó-főzte bográcsos halászlék, gulyások és Ropog József csodálatos lecsó-költeményeinek emlékei is.
„Vagy amikor egyszer, próba után, a novemberi ködös éjszakában egy csapatként verettünk ki a Szigetbe, hogy pincédben még éppen a legjobbkor érjük el életem egyik legcsodálatosabb murci-burcsák csodáját” – mesélte el beszédében Skronka Tibor.
Ropog József legendás házi pálinkáját, a Ropogovicát az április 17-én, szerdán tartott színházi ünnepség résztvevői is megkóstolhatták, és láthatóan ízlett mindenkinek a sompálinka. Ahogy a 80-assal díszített torta is.
A társulat az Örökség című tragikomédia előadásában szereplő széki népdallal köszöntötte Ropog Józsefet. A színészt, aki már abban az évben Schillert játszott – Rollert, a Haramiákban, 1966-ban –, amikor születtem.
Feledhetetlen pillanata volt az ünnepségnek, amikor nem sokkal érkezése után, mellé álltak Kossuth-díjas művészeink, Boráros Imre és Dráfi Mátyás.
Együtt volt megint Bertolt Brecht három földre érkezett istene, a 31 évvel ezelőtti Szecsuáni jóemberből, amit Bodolay Géza rendezésében mutattak be 1993. december 3-án, Beke Sándor komáromi igazgatásának utolsó évadában. Mindhárom színművész túl a nyolcvanon. És mosolyogtak! Ettől gyönyörű a színház
Köszönjük szépen, Ropog József Tybaltot, Vronszkijt, Ádámot, Baradlay Richárdot, Bánk bánt, Csebutikint és az öreg Karamazovot is! De főleg azt a jókedvű embert, aki ennyi év után, vidámmá tette azt a verőfényes április délutánt.
Szöveg és fotó: Bárány János, ATEMPO.sk
