A hivatalos nyitónap éjjelén felrobbant a Kisszínpad. A 2008-ban alakult kecskeméti Afrodzaqm (afrodiziákumnak kell ejteni) valódi jamaicai hangulatot varázsolt Gombaszögre. A fiúkat reggae zenéről és rasztafarianizmusról faggattuk.
Először azt kérdezném meg mindenkitől, aki szeretne vagy tud erre válaszolni, hogy ez a reggae zenés történet honnan jött? Korábban zenéltetek már más műfajban, hogy kötöttetek ki itt? Elsősorban személyes történetek érdekelnek, nem a bandának valamiféle egységes legendáriuma.
Hamar /Leggoman/ Gábor (MC): Ezt összefújta az élet...
Orosz Bálint (gitár): Egyébként igen, előtte különböző zeneiskolákba jártam, reggaevel egyáltalán nem foglalkoztam. Amikor végeztem és visszaköltöztem, akkor a srácok fogadtak, ismerősök kapcsán, hogy reggae zenét játszanánk. Egy már működő dologba kerültem bele, és azóta is teljesen megfogott.
Moe: Nekem úgy jött, hogy elég sokat rappeltünk, 10 évet, és egyszer csak azt vettem észre, hogy leginkább reggae zenét hallgatok, a stílusjegyeiben megismertem magam abszolút. Megfogott az egésznek az eszmeisége, amit a rasztafarianizmus képvisel, és rájöttem, hogy reggaet szeretnék csinálni.
HG: Itt mindannyian előbb a rappel találkoztunk, de ráuntam, és muszáj volt valamit újat keresni. Akkor hazajött egy szolnoki ismerősöm, lementünk egy pincekocsmába egy underground buliba, és lenyomott egy hihetetlen ragga freestyle-t. Én csak lestem, hogy mi ez, aztán elkezdtem jobban figyelni, mit énekel vagy hogy énekli, mit akar mondani, miért mondja. Nálam ennyi a sztori.
Említettétek a rasztafarianizmust. Nagyon érdekelne, hogy ez a hétköznapi életetekben hogyan jelenik meg, ha megjelenik egyáltalán, tehát hogy viszonyultok ehhez?
Moe: Már amennyire lehet így a mi éghajlatunkon... Ennek vannak fokozatai, egyáltalán nem egyértelmű egy magunkfajta srácnak ezt a dolgot képviselni. A fehérek ellen alakult ki eredetileg, ebből a szempontból olyan, mint a skinhead zene. Abban is hasonlít, hogy azóta rengeteget változott, mit gondolnak erről a szóról. Ma már akárki lehet raszta, és amúgy meg kit érdekel, mit gondol a másik?
HG: Engem inkább ne kérdezzetek a magyarországi rasztafarianizmusról, meg az azt képviselő egyénekről. Nehéz ez. Mutogatni lehet, hogy hogyan kell ezt csinálni, de Magyarországon a mi felfogásunkkal ezt nem tudjuk úgy élni. Reggel felkelünk, és elmegyünk dolgozni. Érted, magyar reggae, magyar rasta. Mit bonyolítasz hülyeségeket? Szerintem nagyon okos és tanítandó dolgokat adhat nekünk a rasztafarianizmus, ha tényleg nyitottak lennénk rá, és nem csak arról szólna, hogy eljárunk a koncertekre.
Az utolsó kérdést remekül felvezettétek akaratotokon kívül. Magyar nyelvterületen kik a célközönség? Mennyire értők az emberek?
Moe: Vannak, akik szeretik a reggae zenét, és vannak akik amúgy nem hallgatnak ilyesmit, de eljönnek megnézni minket. Ez egy nagyon kicsi szelete a népességnek, szerintem vagyunk úgy százötvenen, akik eljövünk egy koncertre egy sima péntek este. Egy ilyen fesztivál, vagy a városban egy nagyszínpad sokkal több nézőt bevonz, és örülünk, ha ilyen alkalmakkor jól érzik magukat az emberek a társaságunkban.
Afrodzaqm - A nyolctagú reggae zenekar:
Molnár Tamás - ének
Taskó Krisztián - billentyű
Pécsi Zoltál - billentyű, vokál
Gyurkovics Balázs - bass
Orosz Bálint - gitár
Karancsi Balázs - dobok
Molnár Diána - vokál
Hamar /Leggoman/ Gábor - MC
Wawruch Róza, ATEMPO.sk
Fotó: Bodnár László
