Egy igazi rocker. Hosszú haj, farmer, egyszerű, de elegáns póló. Hosszú kabát, kalap. Így fest a kávéház félreeső sarkában. Mondja is, számára bármilyen mennyiségben jöhet a kemény rock, kiskorától kedveli a metált. Azután bevallja azt is, igazából minden műfajt kedvel, csak igényes zene legyen. A Marcelházáról indult Naňo Nimród, a Komáromi Selye János Gimnázium II. A osztályos diákja. Januárban volt 16 éves.
Magadtól kezdtél meséket mondani?
Anyukám sugallta, még a Meseoviban, ahol ő az óvónő. Minden nap fogott egy mesekönyvet a délutáni alvás előtt, és olvasott. Elsős alapiskolásként a Végtelen mesével megnyertem Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt, Szlovákia legnevesebb magyar szavalóversenyét. Ez a mese arról szól, hogy egy király három évig egyfolytában mesét szeretett volna hallgatni. Jöttek a próbálkozók, ám, azokat, akik nem tudtak három évig egyfolytában mesélni, karóba húzatta. Egy furfangos legény olyan hosszan mesélte a magtár kiürítésének meséjét, hogy a király nem bírta kivárni a mese végét, és megjutalmazta a ravasz legényt.
Anya otthon is mindig mesélt. Így szerettem meg az irodalmat, az olvasást,
Évekig mondtál azután prózát sokfelé, dobogós helyezésekkel.
Nemrég hagytam abba. Megkopott a varázsa, pedig otthon roskadozik a polcom a könyvektől. Ady Endre és József Attila versei mellett Jókai regényeit olvasom.
Egy ideje azt érzem, hogy keretek közé szorítja az embert a prózamondás.
Nincs olyasmi, hogy az ember szaladgál, mutogat, gesztikulál az előadói térben, legyen az osztály, pódium vagy színpad. Legutóbb, Molière A fösvény című darabja egy részletének, Harpagon monológjának az előadása közben éppen ilyeneket csináltam.
Nem tudtam kibontakozni, teljesen kimeríteni az érzéseimet, amit szerintem még elbírt volna a mű. Ilyen „gettóban” nem éreztem magaménak a művet.
Talán, mert színjátszó is vagy Búcson, az ottani Felvidéki Ifi Rockszínházban.
Négy éve, a mutálás során állt helyre a hangom. Mondogattam magamban, jó lesz ez, csak dolgozni kell vele. Azóta úgy érzem, fejlődtem, már könnyebb énekelni néhány énekes szerep után. A Beszterce ostromában Pongrácz gróf szerepét osztotta rám Karkó Henriett rendező, az Ördögölő Józsiásban pedig enyém lett a címszerep. Közben kabaréjeleneteket játszunk, a hetvenes, nyolcvanas évek slágereit énekeljük. A csoportból öten, akikkel nagyon jó viszonyt ápolok, haknizni is járunk.
Magad jelentkeztél a csoportba?
Karkó Henriett közzétett egy felhívást, én pedig elmentem a válogatásra. Négy hónap alatt bepróbáltuk Tolcsvay László – Müller Péter Sziámi Beszterce ostroma című daljátékát, amit annak idején a budapesti Madách Színházban mutattak be. A kabaréesthez magunk kerestünk jeleneteket az interneten, azután kiválogattuk a legjobbakat, és összeállítottuk a kétórás műsort, egyebek mellett a Hungária, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta slágereivel. Ötször-hatszor játszottuk, hatalmas sikerrel. Az idén, augusztus 21-én volt Tolcsvay László Ördögölő Józsiás című zenés darabjának a premierje. Most kezdjük majd játszani.
A legjobbkor érkezett az István, a király iskolába megy?
A lehető legjobbkor! 2019 szeptemberében kezdődött az online casting, az egész Kárpát-medencéből válogattak gyerekeket.
A Felvidékről engem is beválogattak. Laborc szerepére az első, Koppány szerepére a harmadik lettem a versenyben.
A próbafolyamat azután Szentendrén zajlott. Közben történtek személyi változások. Tizenegyen maradtunk az eredeti felállásból, később kisebb változtatásokat eszközölve, 13 szereplő és a táncosok az idén mutattuk be az előadást Feke Pál rendezésében, a Zikkurat Színpadi Ügynökség szervezésében. Feke Pál azt mondta, az eredeti István, a király és a televíziós Társulat előadása után mi vagyunk a rockopera harmadik generációja. Szentendre és Gödöllő mellett, Balatonszárszó előtt Komáromban volt előadásunk, Koppányt játszottam az Egressy Béni Városi Művelődési Központ színpadán.
Nagyon élveztem a miliőt, mindent, ami az előadás körül zajlott és természetesen, a szerepet. Remélem, még lesz lehetőségünk akár jövőre, a rockopera 40. évfordulója alkalmából, akár azon kívül is ebben a felállásban játszani az előadást valamikor.
Van egy groove metál zenekarotok Komáromban. A Sabre jelentése szablya. Még nem álltatok a fénybe.
Úgy kerültem hozzájuk, hogy egymástól függetlenül a zenekar három tagjai is elhívott meghallgatásra. Volt meglepetés, amikor megjelentem a próbateremben. Jelenleg dalokat írunk. A tagok közül hárman vagyunk diákok, ketten egyetemisták, kettő tagunk munkaviszonyban van. Szombatonként tartunk próbákat.
Csak oda állsz a mikrofon mögé és énekelsz?
Mindenki azt gondolja, hogy az énekesek egyszer csak úgy lesznek. Jó hangjuk van és énekelnek. Pedig rengeteg munka van ebben.
Nem árt egy kis talentum sem odafentről, valahonnan. Amikor énekelni kezdtem, naponta két-három órát gyakoroltam, hetente akár ötször. Zongorával skáláztam, hiszen elsőtől kilencedikig zongorázni tanultam a zeneiskolában.
Mindezek ellenére, orvos szeretnél lenni.
Ez a pálya vonz. Érdekel. És orvosra mindig szükség lesz.
Szerintem zenészre, énekesre is.
Rengeteg zenész van, és nehéz érvényesülni a szakmában.
A zene és a gyógyítás is érdekel. Most az utóbbi a nyerő nálam, azután ki tudja, mit hoz a jövő.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Naňo Nimród archívuma
