Kajakosként a vízen, énekesnőként a zene hullámain bizonyít a komáromi Koczkás Eszter énekesnő. Magyarul vagy angolul egyre megy. Ő nyitotta az idei Borostyán Fesztivált az Európa udvar színpadán egy hideg őszi délutánon. Jó volt utána beszélgetni a közeli kellemes teaházban.
Úgy láttam, a kottatartón egy füzet állt, kézzel írt sorokkal.
Dalaim zenéjét és szövegét is magam írom. Tizennégy dalszöveg van abban a füzetben, angolul és magyarul.
Tizenöt éves koromban írtam az első dalomat még magyarul, manapság inkább már csak angolul írok.
A koncert első száma, a Vágy, úgy hangzott, mint egy mai magyar popsláger.
A szerelem utáni vágyakozásról szól. Magyar popsláger lenne? Megtisztelő, de saját szerzemény. Többször előadtam már a városban különböző rendezvényeken, valamelyik fellépésemről csenghet ismerősen.
A szerelemről és a csalódásról angolul énekelsz.
Az angol nyelvben jobban megtalálom magam, angolul egyszerűbben át tudom adni ezeket az érzéseket a közönségnek.
Magyarul is rengeteg szavunk van az örömre és a fájdalomra.
Nagy hatással vannak rám az amerikai előadók, akiket hallgatok. Lady Gaga, Beyoncé, Amy Winehouse, Jennifer Hudson. Vagy éppen Adele, aki szintén sok dalt írt a szerelemről és a csalódásról. Ők inspirálnak, de példaképem nincs.
Azt gondolom, hogy minden embernek saját magának kell megtennie a tőle telhető legtöbbet, amit tud.
Az egyik dalodat a testvérednek, Koczkás Dávid aranyérmes olimpiai reménység kenusnak írtad. Jómagad, az egykori világversenyeket járt kajakozó. Persze, azt a számot angolul énekelted.
Meglesz majd magyarul is. Most, a magyarországi egyetemen biztosan megjön az ihletem a magyar dalokhoz is. A kajakozásnál elsősorban szlovákul és angolul kellett beszélnem.
Élsportoló voltál.
Hat évig kajakoztam, három évvel ezelőtt hagytam abba. Nehéz döntés volt számomra, hiszen édesapán nyomdokaiba léptem, aki kenuzott. Nehezen fogadta el, hogy énekelni szeretnék. El kellett döntenem, mert a kajak is, a zene is egész embert kívánt. Elkeserített, hogy nem tudtam a kettőt egymás mellett száz százalékosan csinálni, így a zenét választottam.
Egy családban, ahol bátyád világbajnoki ezüstöt hozott haza a nyáron, édesapád pedig a volt edzője, ez eléggé „veszélyes pálya”.
Volt némi csalódás, ám miután apukán látta, hogy ez az én utam, és engem a zene tesz boldoggá, elfogadta a döntésemet, hogy nem ülök hajóba, és a zene hullámain evezek tovább.
A sport sok mindent adott, amiért végtelenül hálás vagyok.
Az élsport megtanított a végletekig küzdeni a céljaimért.
A hangi adottságokhoz is hozzátett valamit az állandó sportolás? Könnyebben képzed a hangot? Úgy tudom, a kajaknál is, az éneklésnél is fontos a pontos légzés.
Sok minden közrejátszik, hogy tökéletes hangot tudjunk teremteni. Nagyon fontos az is, hogy az ember milyen lelkiállapotban van. Sok tényezőre kell figyelni, mivel nekem a testem a hangszerem. Például a rekeszizom használatára, az emóciókra, a felesleges feszültség elkerülésére. Szóval, tudatosan kell élni.
Te választottad a Székesfehérvári Kodolányi János Egyetem Modern Zenei Tanszékét, vagy a jazz szak „választott” téged?
Itthoni egyetemet kerestem, ám kiderült, Pozsonyban nem oktatnak sem modern, sem jazz zenét. Következett Magyarország. Budapestre készültem a Bartók konzervatóriumba, ezt le is nyilatkoztam egy újságírónak. Azután azt mondtam, a Bartók konzi egy középiskola, nem vesztek semmit, ha megpróbálok bejutni egy egyetemre. Úgy döntöttem, hogy a Kodolányi megér egy próbálkozást és elsőre felvettek.
A legfiatalabb vagyok a szakon, a többiek azt mondták, sokakat csak többszöri próbálkozásra vettek fel.
Úgy láttam, ott volt a nézőtéren Balogh Rózsa.
Rózsa az énektanárom, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ha nem lett volna, nem biztos, hogy elindulok ezen az úton.
Nemcsak az énekben támogatott, hanem lelkiekben is sokat segített. Abban is, hogy végül az éneklés mellett döntöttem.
A hírneves videómegosztó oldalon van egy dalod, a Complication, amelyet Farnbauer Péter hangszerelt.
Négy dalom van a legnagyobb videómegosztón, a Complication mind közül a legkedvesebb. Sok mindenen átsegített az a dal. Örülök, hogy Fambival dolgozhattam a stúdiójában, hálás vagyok, hogy látott a dalomban fantáziát és meghangszerelte. Amikor elküldte, a legboldogabb emberré tett a világon, mert nagyon tetszett. Pontosan olyan lett általa, mint amilyennek elképzeltem magamban.
Bekopogtál hozzá vagy felhívtad?
Amikor elkészült a Baby című dalom, Balogh Rózsa javasolta, hogy menjünk Farnbauer Péterhez, mert nagyon jó szakember. Rábólintottam, mert azelőtt már sokat hallottam Fambiról. Megbeszéltünk egy időpontot, elmentünk felvenni a dalokat a Fambi Stúdióba. Nemsokára megint felkeresem, mert azóta születettek új dalok és a magyar számokat is szeretném rögzíteni. Két albumot tervezek kiadni, egyet magyarul, a másikat angolul. Azután majd egy harmadikat, amelyen összesítve szerepelnek majd a kedvenc, legjobban hallgatott dalok.
Itt állt a nézők között Andruskó Imre, volt iskolád, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója, és azt mondta, amikor gratulált, hogy Eszter, jó volt most is. Ezek szerint több helyen is látott.
Felléptem a Komáromi Napokon, kávéházban, étteremben énekeltem, Budapesten is kiengedhettem a hangom. Keresnek az emberek, már érdeklődnek irántam.
Zeneszerzést tanulsz az egyetemen?
Olyan tantárgyunk nincs, azzal szabadidőmben foglalkozom a kollégiumban. Balogh Rózsának köszönhetem azt is, hogy elkezdtem dalokat írni. Tíz éve halt meg a nagypapám, közel állt hozzám, nem tudtam túllépni a halálán. Rózsa megkérdezte, miért nem írok erről egy dalt. Egy vasárnap délelőtt hozzáfogtam, délután elküldtem Rózsának a kész dalt. Karácsonykor én is részt vettem a zeneiskola osztálykoncertjén, ahol előadtam a Tudom, hogy itt vagy című dalomat a nagyapámról.
Megállt az idő a templomban, ahol a koncert volt, fennakadtak a lélegzetek, sírva köszönték idegenek az élményt. Azóta egyre bátrabban megy a dalszerzés.
És az éneklés is.
Az egyetemen Vörös Janka a jazz énektanárom, klasszikus énektanárom pedig Farkas Erzsébet. Kiváló emberek. Erzsébet szigorú, de igazságos, nagyon jól haladunk. Janka a stílust mutatja, vele a dzsessz stílust tanuljuk, Erzsébettel pedig inkább a technikai részeket.
Három év az egyetem.
Utána el kell döntenem, mit szeretnék kezdeni magammal. Zeneszerzőként és előadóként akarom folytatni, mellette esetleg tanítanék.
Mindenekelőtt azt szeretném, ha minél többen hallgatnának, az a vágyam, hogy egyszer egy hatalmas stadionba lépjek fel, és halljam, hogy a közönség visszhangozza a dalaimat.
Hálás vagyok a családomnak, a barátaimnak és mindenkinek, akik valamilyen formában támogatnak abban, hogy valóra váltsam az álmaimat!
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző, Milan Uhrin és Koczkás Eszter archívuma
