November 5-én, e héten, szombaton adja 10 éves születésnapi koncertjét a rozsnyói endorfin együttes. Időutazásra kértük Papp Viki dalszerzőt, énekest, gitárost, a banda frontasszonyát emlékek és fotók között.
10 éves az endorfin - születésnapi koncert a HoryZone-nal Rozsnyón
Minden egy álommal, egy gondolattal, egy céllal kezdődik. Nálatok mi volt ez? Milyen volt az első próba? Az első fellépés? Az első fotózkodás? Az első klipforgatás? Az első albumkeresztelő?
Örömzene. Ez az első szó, amely az eszembe jut a kezdetekről. A közös zenélés öröme az, ami vezetett bennünket.
Az első próbák (2012) rengeteg koncertrációt igényeltek. Nekem például elég nehezen ment az ének és a gitár szinkronban. Első fellépésünk (2012) Görgey Gabriella kiállításán volt, ha jól emlékszem, hat dal volt a repertoárunkban. Az első fotózás (2017) a Margit-szigeten zajlott, Fehér Andrea (koncertfotós) és kisfia társaságában. Első klipforgatásunkat (2020) Tóth Viktornak köszönhetjük, amelynek helyszíne a próbatermünk, illetve a hálószobánk volt. Az első és eddigi egyetlen albumkeresztelő (2018) pedig felemelő volt. Egy szombati napon került rá sor, de már szerdán lefoglaltak minden asztalt.
Két kedvenc költőd? Egy klasszikus és egy kortárs. Két kedvenc fotósod? Két ok, amiért érdekel az irodalom, a versírás és a fotózás?
Életszakaszonként változó, de az egyik klasszikus kedvenc, akinek a versei éveken át kísérnek József Attila. Kortárs kedvenc költőm jelenleg Stiller Kriszta. Meghökkentően őszinte a verseinek a hangulata, nem használ eufemizmusokat, az érzelmeket nyersen tolja a képünkbe. Talán ezért érzem azt, mintha egy közeli barát üzenne nekem. Kedvenc fotósom Tóth Viktor. Sosem készültek korábban a zenekarról olyan elképesztő fotók, mint mióta megismerkedtünk (2019 decemberén, egy adventi vásáron). Másik kedvencem Christian Vieler német származású kutyafotós.
Az irodalom iránti szerelmem már kisiskolásként kezdődött. Nagymamám egy nagy füzetbe ragasztott nekem szebbnél szebb verseket, történeteket, amelyeket újságokból vágott ki.
Később szívesen vettem részt a szavalóversenyeken is. Meghatározó volt számomra Nyéky Anna magyartanárom irodalomból merítkező életbölcsessége, majd mikor próbálgatni kezdtem a szárnyaim, Lőrincz Tímea (gimis magyartanárom) támogatása is.
Sosem éreztem késztetést arra, hogy szépet, tetszőt írjak. Dalszövegeim is inkább keserédesek: „boldog percben csendben félek“.
Két ok amiért fotózok: újabb csatorna belső képeim megjelenítésére, a kevésbé elvont ok pedig az, hogy megőrizzem, ami mulandó.
Három érved a színpadon való létezés mellett?
Mindig is vonzott a zene. Van egy felvétel az első szülinapomról, a Coco Jumbo-ra táncolok. Amint abbamarad a zene, elesek. A zene mindig is ott volt az életemben, bele tudtam kapaszkodni, s azóta is. Zongorára jártam, de nem fejeztem be, gitározni otthon tanultam, internetről. A rozsnyói GIKSZER színjátszókör az én ötletem volt, szerettem volna kipróbálni a színjátszást, kacsingattam a színészet felé is egy időben. Mivel nem volt a városban sem magyar színház, sem színjátszókör, rábeszéltem a magyartanáromat, Lőrincz Tímeát (azt mondta, hogy ha lesz egy csapat, hív színészt, rendezőt. Kristóf Roland és Kovács Péter személyében), így is történt, majd hét évig aktív résztvevői voltunk a Jókai Napoknak.
Ki mondta, hogy jó, színpadon lenni? (nevet) Imádom, de van, hogy rettenetes a szervezés, az esemény nincs meghirdetve, közönség nincs, a színpad szemben van a nappal, a hangosításon spóroltak, vizet nem kaptunk, de a közelben nem is kapható, mert az egyetlen vízforrás a toi-toi-ban a „csap“.
Négy arc, négy zenész, négy ember az endorfin múltjából, akik már nem veletek zenélnek?
Ibos Bálint (hegedű). Váratlanul ért, amikor úgy döntött, hogy kilép a zenekarból. Mindig motivált volt, ambiciózus. Pici kora óta ismerem, sokáig öcsémként tekintettem rá. Voltak nézeteltéréseink, a bizalom kifakult, de hálás vagyok neki, jóban vagyunk. És talán, ha nem lépett volna ki, nem változik az arculatunk (amely segít kitörni a bennem lakó dögnek).
Stašik Krisztián (gitár). Költözés miatt lépett ki a zenekarból, szeretettel gondolok rá. Amikor most felkértem a szülinapi koncerten való együttműködésre, szomorúan vettem tudomásul, hogy már nem foglalkozik zenével. Papp Marci (cajon). Marci az öcsém, sok szép közös élményünk volt a zenekarral. Szerettünk volna metronómmal gyakorolni, később dobokat (nem lépett ezügyben). Rajkó Kevin (gitár). 2019 szeptemberében csatlakozott, tényleg azt éreztem, hogy „megérkeztünk“, Kevinre vártunk. 2021 márciusában viszont egy olyan hétköznapi kérdésben ütköztek a nézeteink, amelyek számomra az alkotói szabadságot és kapcsolati létjogosultságot kérdőjelezték meg, neki pedig szembe mentek a nézeteivel. Szeptemberig zenéltünk együtt. Azóta sikerült megbeszélni a dolgokat, mindketten érzékenyebb korszakunkat éltük. De hiszen erről szól a művészet, vagy nem? Túlcsorduló érzelmek, tele tűzzel. November 5-én Kevinnel is találkozhatnak a koncertre látogatók, „nagyon baba“ lesz, gyertek!
Amikor ötévesek lettetek?
2017…Abban az évben Ibos Bálint, Papp Marci, Stašik Kriszti, Kustván René és én voltunk a zenekar tagjai. Akkor ért minket a megtiszteltetés, hogy Prágában a Kiscsillag előzenekara lehettünk. Azt hiszem, ott már megszületett az első album gondolata.
Mi hat rád a leginkább a világból?
Sok minden, de hogy egy kicsit konkrétabb legyek,
legújabb dalaim a vágyódásról, a plátói szerelemről, és a fogyasztói társadalmunkról szólnak.
Legtöbbször a szöveg van kész először, bár nem szabály. Tele van a telefonom pársoros jegyzetekkel, ezek születnek meg előbb, aztán amikor elcsendesedik bennem minden, „meghallom a dallamot“, amire pont ráfeszül egy korábban megírt szöveg.
Hét kedves dalotok?
Lolita, Társkereső, Szerelmi ciklus, ne/vess/meg, Szapphó, Éjfél múlt, Pókháló. A két utóbbi még nincs rögzítve sem.
endorfin. Nyolc betű. Miért ez lett a nevetek?
Az én ötletem volt, biológia órán kaptam az ihletet.
Mindenki ismeri az érzést, de nem mindig tudjuk megnevezni ezt a konstans boldogságnak nem mondható, ámde zavarba ejtően jóleső állapotot.
Kilenc kedvenc hely, ahol felléptetek?
A38, Budapest. Azt hiszem, perpill. viszi a pálmát, koncertterem, kedves közönség, egyéni catering, figyelmes szervezők és kastélyszálló. Rock Klub Nová Chmelnice, Prága. Brutál jó hangosítás, menő backstage, és a Kiscsillag előzenekara. Gombaszögi Nyári Tábor, Gombaszög. Tulajdonképpen Gombaszög a hely, ahol összefutnak az állandó rajongóink és vadiúj közönségünk. Imádjuk, hogy a kertek alatt van, itthon. Fignár Fesztiváludvar, Dubicsány. Csupaszív emberek, finom ételek, családi hangulat. Luna, Nyitra. Egyszer trióban koncerteztünk ott, magyar buli előtt, sokan kívülről fújták már akkor a dalainkat. Nagyszerű volt látni, hogy milyen jól szórakoznak az emberek. Replay, Rozsnyó. A Replay egy bár, ahol az albumkeresztelőnk is zajlott. Együttműködőek, segítőkészek és nagyon hálásak. NFG, Dunaszerdahely. Egy baromira hangulatos alter hely, csupa jó élménnyel köthető össze. Várjátékok, Krasznahorka. Minden patent volt. A szervezés, a hangulat, a hangosítás és tényleg számít a vendégszeretet! Világfi fesztivál, Velencei-tó. Csapatépítő jellegű koncertjeink voltak ott. Bár az egész fesztivál látogatottsága alacsony volt, gyönyörű, a helyszín. Jókat csónakáztunk, lángosoztunk.
Tíz ember, aki ez alatt a 10 év alatt a legtöbbet segítette a zenekart?
Palcsó Zsóka. Pár hónappal a zenekar megalakulása után igényét éreztük egy saját próbateremnek. Immár 10 éve a rozsnyói Rákóczi Magyar Ház ad otthont zenekarunknak, Palcsó Zsóka közbenjárásával. Nagy Gyuri. Neki köszönhető a legelső fizetett koncertmeghívásunk, a hosszúréti kézművesudvaron „fedeztek fel“. Gyuri az első albumunk keresztapja, ha segítségre van szükségünk, rá számíthatunk. Legutóbb zenekari összpontosításunknak adott otthont. Domik Michal. Rozsnyó város polgármestere támogatja munkásságunk szervezésileg és anyagilag egyaránt. Szabó Gila Ádám. Amellett, hogy imádunk Gilához járni stúdiózni, kisegített már minket a gitársávok feljátszásával is (Kevin után, Miro és Nándi előtt) Tóth Viktor. A kedvenc fotósunk, Szerelmi ciklus és Szapphó című videóklipünk nyersanyagát is neki köszönhetjük. Fazekas Jani. A zenekar mindenese. Ádám lakótársa, barát, sofőr, ha kell kipakol, ha kell elszalad sörért, igazi crew. Deaf Kebab Rozsnyó. Ritkán talál az ember ilyen kedves, segítőkész támogatót. Immár két saját szervezésű koncertünket látták el minden finomsággal. Kovács László (IKKONA) - Zenekari sörünk megalkotója, palackozója. Farkas Melinda. Múzsa, ha kell sofőr, vokáljai több dalunkba lettek belekomponálva, szerepelt a Szerelmi ciklus klipben, segített a Társkereső című klip forgatásán. Görgey Gabriella. Legelső koncertünk, Göndör boGárka című dalunk, a zenekari sörünk etikettjén szereplő festmény, illetve bogárka rajz is hozzá fűződik. Motivál.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Tóth Viktor, Zaťko Ervin/ATEMPO.sk és endorfin archívum
