Igazi kortárs költő a komáromi Benkő Máté: a facebookon posztolja képek ihlette verseit, azonnali kommentekre várva. A néhai Benkő Géza színművész fia saját belső tájain van otthon. Érettségire készülő végzett cukrász. Ezért nem messze a lakásuktól, Oleszja Bubics páratlan francia süteményeket kínáló cukrászdájában beszélgettünk versekről, metálról és jógáról.
Benkő Géza színészünk emlékére
Hogyan kerültél a versírás közelébe?
Ihletek között keresgéltem, és egyszer csak, jött. Próbálok zsigerből írni, érzések után.
Igyekszem különbséget tenni az érzelmek és az érzések között, mert az érzelem múlik, az érzés velem marad. Ezt próbálom kielemezni és építeni egy verset.
A mobiltelefonodba?
Előbb oda, mert ott mindent könnyebb javítani. Amint úgy érzem, hogy kész a vers, beírom a füzetembe. Számozom a verseimet, már nyolcvan fölött járok.
A verseim visszaküldhetetlen csomagok. Kiteszem a facebookra, útra kelnek, és elengedem őket. Mindenki azt kezd velük, amit akar.
Azután egyszer majd kötetbe kerülnek?
Én csak írok. A befogadás, a kötet szerkesztése, kiadása legyen más dolga.
A befogadók kommentelik az interneten posztolt verseidet?
Nagymamám mindig küld egy matricát, a nővérem egy fehér szívet.
Előtte nem mutatod meg nekik otthon?
A család is csak a netről értesül arról, hogy új versem született. Tanácsért előtte legfeljebb nővéremhez, Rebekához megyek.
Nagymamám néha nem érti, amiről írok. Huszonkét éves leszek a nyáron, más volt a világ a nagymamám, de még édesanyám korában is.
Pandora testamentumából című versedet februárban az Opus irodalmi lap is közölte.
Hazaértem a suliból, és ott volt az asztalon a lap. Hihetetlenül megörültem. Azonnal elolvastam a többi verset is.
Valamennyi versedhez egy képet is posztolsz. A kép hat a szövegre, esetleg a szöveg a képre?
Rábukkantam a Pinterest applikációra, amelyen az érdeklődési köröm szerinti képek vannak. Talán egyetlen versem szól kimondottan a képről, a többi esetben csak ihletet adott a látvány. Volt úgy, hogy összemontíroztam két képet eggyé, és írtam hozzá egy történetet.
Érettségire készülsz, a cukrász szakmával a kezedben.
Az osztályunkban négy költő is van. Szivek Vivien, Molnár Domonika, Németh Máté és jómagam. Csak mi, Máték tesszük ki facebookra a költeményeinket, de a Kalamáris című suliújságban is publikáltunk, amelyet Tóth Ivett tanárnővel kezdtünk el. Volt egy kisebb kihagyás, amikor nem kerültek be a verseim, de Kolek János magyartanár, aki átvette a szerkesztést, nemrég megkérdezte, szeretném-e, ha ismét megjelennének a verseim. Szívesen írnék dalszövegeket zenekaroknak.
Ez honnan jött?
Az Entrópia zenekar tagjai voltak az osztálytársaim még a Marianum Egyházi Iskolaközpontban. Szerintem zseniális zenészek.
Megzenésítették édesapám Ott vagyok mindenhol című versét, aminek nagyon örültem. Eljöttek, hogy megkérdezzék édesanyámat és engem. Azonnal beleegyeztünk. Előhalásztuk édesapán verseit, az összeset, amit találtunk, és ebből ők alkottak egy zseniális dalt. Nagyon jó lett az a szám.
Felélénkült az arcod. Szereted a metált?
Textor Bence szerettette meg velem. Jött a Metallica pólójában, mindig feketében, és bevezetett a metál világába. Azóta az a fő stílus, amit hallgatok. Persze, nem csak azt, hanem sokféle zenét még.
Ha megkeresne egy zenekar, szívesen írnék nekik dalszöveget.
Amikor nem írsz?
Jógázom. Annyira elmélyültem benne, hogy az érettségi után jógaoktatónak szeretnék tanulni Budapesten. Taposó rollerem is van, egy Kickbike, sokszor pattanok rá. Amikor édesapám először beállított a fekete rollerével, nagyon megtetszett, egy idő után nekem is vettünk egy ugyanolyat, csak zöldet. Imádok száguldani vele, néha suliba is azon megyek. Van hozzá egy olyan biciklilakatom, hogy nem mozdítja meg senki.
A jóga hogyan talált meg?
Édesanyám jógázott, majd sokáig győzködött, hogy próbáljam ki én is, mert nagyon jó. Olyan típus vagyok, hogy mindennek magamnak kell megéreznem az ízét. Megéreztem. Először otthon jógáztam, azután mentem én is Füsi Tímeához, mint édesanyám, és ott ragadtam. Azóta járok hozzá. És megszerettem a jógát. Pedig tud megterhelő lenni. Timi azt mondta, haladó szinten vagyok. A jóga iskolájában szeretnék továbbtanulni Budapesten. Már megkaptam a felvételi tételeket.
A facebook oldalad borítóképén van egy érdekes vers.
Az a szöveg leírja, hogy engedjünk el mindent, amik nem vagyunk, és azzal foglalkozzunk, amik vagyunk. Ha emlékeket gyűjtünk, belül megmaradnak, akárcsak a nevetés. Ehhez tartom magam.
Alapelemem a befelé figyelés. És ebből jönnek a versek is. Fura dolog a verseimről beszélni. Szeretném, ha az olvasó fejtené meg a verseimet, és azt adná vissza, amit belőle kiváltottak a soraim.
Vannak belső tájaid, ahol csak te vagy otthon?
Azokon a helyeken jó jógázni. Ez átmehet egy idő után magányba.
De van különbség a magány és az egyedüllét között is.
Szöveg és fotó: Bárány János, ATEMPO.sk
Illusztráció: Pinterest
Nihil
Hogy tudnám a semmit írni...?
Tán pont így,
Mint most is teszem.
Hagyom a tintát ömleni,
Míg magam csak létezem
s így vétkezem,
Hisz' nincs mi szóljon helyettem
mások szaván!
Ilyen is kell,
Néha vakot játszani.
"Na majd most",
Talán...
B.M.
