A városházából, a képviselő-testület üléséről érkezett, amelyen elfogadták az általa igazgatott Egressy Béni Városi Művelődési Központ jövő évi költségvetését. Lakatos Róbert brácsaművész, zeneszerző az irodájába vezetett. A falon festmények. Eszes Ati és egy orosz festő művei mellett, a két legfontosabb kép, Bendegúz fia alkotásai. Lehet, hogy egyszer nagyon sokat ér majd, mosolygott.
Jól megy a kultúrház-igazgató feladat? Milyen tárgyaló vagy?
A másik oldalról jövök. Aktív művészként, fiatalabb koromban, nem láttam bele, mivel jár egy koncert megszervezése, hogyan kell kifizetni, elszámolni. Szépen, lassan belejöttem, még az igazgatásom előtt, hiszen évek óta szervezem a KÚTfesztet, a Fonográf Fesztivált.
Most már látom mindkét oldalt, és próbálok mindig kompromisszumot kötni, főleg magammal. Nem szeretek vitatkozni az előadókkal a gázsijukról, nagyjából mindenki tudja, mi az az összeg, amely tükrözi a befektetett munkát és minőséget.
A kollégákkal hetente egyszer tartunk gyűlést, megtárgyaljuk, ki, miért felelős. Konstruktívan zajlanak ezek a gyűlések. És konstruktív a városi képviselő-testület is. Most sem kellett sokáig maradnom.
A ház épül, szépül. Még meg sem száradt a festék az öltözőkben, frissült a fénypark, a hangpark a színpadon, fotocellás ajtók vannak már a bejáratban.
Nem elég minőségi programot nyújtani, infrastruktúrában is fel kell nőni ehhez a feladathoz. Egy IROP pályázat és a város segítségével, amely előfinanszírozta a pályázatot, sikerült megújítani a színpadot és környékét, mindenki észlelheti a változást. Remélem, hamarosan a művelődési központunknak azt a részét is sikerül felújítani, ahonnan a közönség nézi az előadásokat.
Jövő nyáron például szeretnénk beszerelni a klímát.
Közben dől a nép. Az idén ősztől bérleteitek is vannak.
Tegnap adtuk stúdióbérletben az Otthol című előadást. Feltettünk egy posztot a netre, és megtelt a Kiss Péntek József Kamaraterem nézőtere. Januárban két előadást játszik majd itt Mácsai Pál. Jazz bérletünk is sikeres, népszerű a kapcsolat a jazz és a bor között. Legutóbb Molnár Péter borász barátom hozta a borait. Ötvenedik születésnapom előtt azt hittem, hatalmas Molnár-bor készletem van a negyven-ötven palackkal. Nemrég volt nálunk egy kis parti és tíz palackkal kevesebb lett, de biztosítom az utánpótlást a hetényi pincéjéből.
Életjubileumodra Laboda Róbert barátod és alkotótársad írt egy verset Róbi, ha ötven címmel. Különösen szép két sora. „Róbi, ha ötven, már tartja a dallam / Vonóval ébred, de húrokon pendül”. Megérintett ez a vers (az interjú végén olvasható)?
Valami ilyesmit vártam Robitól. Sokat dolgoztunk együtt, ismerem a stílusát. Kimagaslóan tehetséges gyerek. Sikeresen vezeti nálunk a gyermek színjátszó kört. Nemrég a Magyar Szépírók Társaságával közösen elkezdték a beszélgetéseket az írókkal. Ennek nagyon örülök.
Szeretném, hogy ha már nem leszek itt, úgy beszéljenek erről a korszakról, mint a vmk aranykoráról.
Az a célunk, hogy az Egressy Béni Városi Művelődési Központ komoly játékos legyen a Kárpát-medencében. Tudjanak róla, hogy Komáromban van egy minőségi kultúrház. Járom az ország kultúrházait, mint előadó, és látom, hogy nem mindenütt támogatja ezeket az intézményeket a város. Ezzel szemben Komáromban reneszánszát éli a kultúra.
A népzenétől a komolyzenéig - 50 éves Lakatos Róbert
Hogyan ébredtél november 23-án, a születésnapodon, a hetényi Templom utcában?
Ahogy mindennap. Koncertünk volt aznap a Hugo Kauder Trióval Ipolyságon. A koncert utána a feleségem készített meglepetésbulit. Tizenhárman voltunk. Viki (Rák Viktória színművésznő, a szerk. megj.) finom vacsorát főzött, tortát sütött, hajnali háromig beszélgettünk.
Jóféle művésztársaság alakul abban a faluban.
Gál Tamás színházigazgató és Kiss Szilvia színművésznő voltak az elsők, akik odaköltöztek a családjukkal. Ott élt Molnár Xénia színművésznő, mielőtt Komáromba költözött. Ott vannak Molnár Petiék, Lucza Andorék, most már Farkas József, a Hagyományok Háza munkatársa is hetényi lakos lett, és a faluba készül Szabó Viktor színművész és a családja.
Kultikus hely lett a falu. A pincesornak pedig varázslatos hangulata és ereje van. Ha oda felmegy az ember, mintha más világba érkezne, teljesen megnyugszik. Tizenkét percre Komárom belvárosától. Köszönöm az égieknek, hogy oda hoztak bennünket, és ott lakhatunk!
Mikor fogtál először hangszert a kezedbe?
Hétéves koromban otthon, Vágsellyén. Nem szerettem, hegedülni, mert nem olyan tanárom volt, aki megszerettette volna velem a hangszert, pedig az első pillanattól függ minden. Tizennégy évesen találkoztam a Csiholók zenekarral. Én lettem a prímás. És eldőlt a sorsom.
A Csiholók tüze ma is ég?
Igen, de már csak Komáromban. Az eddig eltelt időben sok barátot szereztem a világban. Most már Komáromban vagyok, és itt kell helyt állnom.
Nemrég ért véget adventi sorozatotok a Beliczay Kamarazenekarral.
December 10-én Komáromban, 11-én Kassán, 12-én Rimaszombatban, a 43. Zenei Ősz keretében, 15-én, Pozsonyban a Prímás palotában adtunk koncertet. Mindig az volt az álmom, hogy mi, akik együtt tanultunk, együtt zenéljünk. Szakmailag nagyon erős generáció vagyunk. Az osztályunkból a hegedűsök kilencven százaléka a Szlovák Filharmóniában zenél. Hat éve Santarderben, az ottani kamarazenekarban találtam ki, hogy legyen nekünk is zenekarunk.
Szeretsz próbálni?
Próbálni kell, de nem szeretem a fölösleges köröket. Ha egyszer valamit begyakorlunk és működik, nem szeretem körbe-körbe ismételni. Ám improvizálás esetében a pillanatra bízom az ösztönt.
Nagyfiadnak, Lakatos Áronnak már saját zenekara van. Viszi tovább az örökségedet.
A december 16-ai Csallóközi Gálának ő az egyik prímása a Pósfa zenekarral. Büszke vagyok rá, mert elég későn indult, 16 évesen eszmélt rá a zene világára. Örülök, hogy nagyon komolyan foglalkozik az énekkel. A népzenében kevés férfi énekes van. Operaénekesnek készül. Nagy öröm vele egy színpadon zenélni. Lili lányom ginekológus lesz, Bendegúz a focinak él, Benjámin szerintem valami művészettel kapcsolatos dolgot fog csinálni. Imádják egymást mind a négyen.
Mostanában a Komáromi Jókai Színháznak komponálsz. A Mefisztó, az Úri muri és a Föltámadás című előadások zenéit szerzed.
Közben finiselünk az Esszencia zenekar második albumával. Hatalmas erőket szabadít fel, remek hangulatokat közvetít a mostani zenénk. Állítom, ez az album lesz az eddigi zenei életem egyik csúcsa.
Aktívan még nem kapcsolódtam be a Mefisztó próbafolyamatába a színházban, de beszélgettünk Béres Attila rendezővel. Olvastam a szövegkönyvet, fantasztikus darab, remélem, a zenémmel hozzátehetek valamit az előadás sikeréhez. Az Úri muri nagy munka lesz Bagó Bertalan rendezővel, élőben és felvételről is szól majd a zene az előadásban. Daniel Majling Föltámadás című darabjának előadásában ismét együtt dolgozom majd Czajlik József rendezővel. Azt a produkciót is várom.
Hol volt ez a sok zene benned?
Van az embernek olyan időszakai, amikor úgy érzi, meg kell pihenni, fel kell töltődni. Tavaly azt éreztem, nem megy úgy, mint eddig. Alig gyakoroltam, és nem voltak koncertek sem. Azután össze kellett szednem magam, mert jöttek a határidő, majd egyik zene hozta a másikat.
Mi volt a legszebb születésnapi ajándékod?
Kettő is volt. Az egyiket a feleségemtől kaptam. Minden hónapra adott feladatokat. Január végére vett három jegyet a Paris Saint-Germain FC mérkőzésére. El kell mennem Áronnal és Bendegúzzal Párizsba, kibérelt egy házat nyárra, ahová kirándulni megyünk a gyerekekkel, el kell vinnem Budapestre, az Operába, a Carmina Burana előadására, a nagy gyermekeimet, előtte ellátogatunk Jamie Oliver budapesti éttermébe, a Budai Várba. Úgy csinálta, hogy a családban mindenki tudott mindenről, kivéve engem.
A másik életre szóló ajándék egy vonó volt, amelyen Kovács Tibor, a világ egyik legjobb vonókészítője egy hétig dolgozott éjjel-nappal, és Jozef Horváth adta át a Lakatos 50 koncerten. Azóta azzal játszom. Fantasztikus vonó!
50 év tele zenével – Lakatos Róbert jubileumi koncerttel ünnepelt (+FOTÓK)
Laboda Róbert: Róbi, ha ötven
Róbi ha ötven, még bírja erővel,
nagyokat eszik és nagyot piál,
meztén áll aktot egy habverővel,
s addig míg teheti, fodrászhoz jár.
Róbi ha ötven, még tettekre készül,
whiskyhez szivar és brácsával játszik,
lelkében az élet egy népdalra épül,
szépül a teste és nem totojázik.
Róbi ha ötven, már érti a dolgát,
kávéba tejszín majd farmerhez ing,
moziban nézte meg a Vörös Szonját
de tudja az élet; az sultans of swing!
Róbi ha ötven, már állva maradt,
mellkasa szélén egy nő idomul,
nézd, a pénteki borhoz ő lekopogtat,
majd macsakvigyorral, odébb vonul.
Róbi ha ötven, még gyerek a szíve,
vadakat terelve vigyázva játszik,
hasizma félig van felkerekítve,
de szavaiból egy ‘Brad Pitt’ sugárzik.
Róbi ha ötven, az élete boldog,
vannak itt évek, mik örökre élnek,
barátok hada lett Neked - csak szólok,
kik ha úgy alakul, veled remélnek.
Róbi ha ötven, már tartja a dallam,
Vonóval ébred, de húrokon pendül,
a muzsikus szíve egy hatalmas katlan,
hol az egyenes gerinc, sehol se ferdül.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András / ATEMPO.sk, Csicsmann Róbert, Záborszki Réka és archívum
